Mental breakdown 1. rész /Chunji+a többi hülyegyerek/

Majdnem elfelejtkeztem a másik, jóval szomorúbb egy éves évforduló mellett arra, hogy... tulajdonképpen pontosan egy éve tettem fel a blogra az első írást (Chunji drágával). És hát akkor ez egy... születésnap is. Tehát valamit össze kellett ütnöm gyorsan, hogy ezt megünnepeljem itt "édeskettesben" a blogommal, és remélem veletek is.

Nagyon kis lepkefingnyi, tényleg, és értelme sincs sok, mint ahogy a címe is mutatja. És nem tudom, mire fog kijönni az egész, igazából egy részesre terveztem, de mikor elfogyott az ihlet is, és az idő is, inkább meghagytam ilyen rövidre, folytatás reményében.

Hát akkor boldog születésnapot a blognak! :)
/Fogom folytatni a Jinyoung-osat és a Castle high-t is, mihelyst kapok egy kis levegőt a sulitól... :)/

1. rész

- Nem bírom már!- sóhajtottam fel a TOP media tánctermében eldőlve. Már reggel óta a koreográfiát gyakoroltuk az új számunkra, de egyszerűen mindent elbénáztak a csapat többi tagjai, amit lehetett. Niel mindig nekem jött, de szerinte az én hibám volt, C.A.P szerintem elaludt, igen, tánc közben, Byung Hun időközönként pofára esett a saját lábában, Changjo, aki persze már kívülről fújta a koreográfiát, random elkezdte táncolni közben a Rocking mozdulatsorait, Ricky, meg csak szimplán felvisított röhögésében, mikor ezek valamelyikét látta.

Miért hiszem azt, hogy én vagyok az egyetlen normális a csapatban? Komolyan, még jó, hogy én vagyok a visual a csoportból, és megőrzöm a méltóságomat.

De kiterülésemet a csapat úgy vette, hogy most szünetet tartunk, így mindenki szétszóródva elvetette magát a földön. Kivéve Niel-t.

- Srácok, keljetek fel, és folytassuk- adta ki a parancsot, de senki nem mozdult.

- Majd ha a leader azt mondja- mondta Ricky pimaszul, és visszatemetkezett a telefonjába, amin éppen a You’re beautiful című örökbecsű dráma egyik részét kezdte azonnal folytatni, időnként idiótán elnevetve magát. Még mindig jobb, mint mikor legutóbb a Heirs-t nézte, és eltökélte, hogy átveszi az ottani Lee Min Ho stílusát, és ő is rózsaszín bolyhos pulcsikat fog hordani. Azonnal lebeszéltem róla. Hisz a rózsaszín az én színem!

- Jó, akkor C.A.P, parancsolj rá a bagázsra!- fordult a másik énekesünk a drága vezetőnk felé, aki azonban már bekuporodott egy sarokba, és olyan édesdeden aludt, hogy épp a nyál nem folyt ki a szájából. Képes volt akárhol, akármilyen rövid idő alatt álomba szenderülni.

- Reménytelen!- sóhajtott végül Niel, és nincs mit tenni elv alapján ő is elterült a földön. Csak sajnos ezzel meglökte L.Joe-t, akinek így kiesett a kezéből a telefonja, amin éppen a kutyái videóját nézte. Nem értem, miért bámulja őket mindig, ahelyett, hogy mondjuk ő is NORMÁLIS lenne, és lenne társaságom akkor.

- Komolyan, Niel, nem tudnál jobban vigyázni?- háborodott fel a rapper fiú, mire drága Emotional Voice Niel-ünk feltette a kezét védekezően.

- Nem tudtok két percre csöndben maradni?- kérdezte Changjo, mire mindenki, kivéve ugye C.A.P tekintete rá vetült- Így nem tudom levideózni magamat.

- Minek videózod magad?- nevetett Ricky.

- Kell a cucc instagramra- mondta a fiú egyszerűen.

- De hát Niel akkora tehén!- tárta szét karjait Byung Hun.

- Milyen tehén, te kis töpszli?!- vágott vissza az előbb említett.

- Töpszli?- pattant fel a másik is- Gyere ide, és mondd a szemembe, te nagyra nőtt aranyhal!- igen, ez volt az, amitől a legjobban fel tudta idegesíteni magát.

Előre láttam, hogy tömegbunyó lesz a vége, így gyorsan kisurrantam, mielőtt még az arcomnak valami baja esett volna. Az értékeket óvni kell, nem igaz? De az ajtóban észrevett Ricky, és utánam kiáltott.

- Chunji hyung, hozz nekem egy latte machiato-t!- nyilván kitalálta, hogy az kávéautomatához indulok.

- Itt csak szar, és még szarabb kávé közül választhatsz!- kiáltottam vissza, majd ott is hagytam a bagázst, hogy kicsit kiszellőzzön a fejem ennyi agyi szellentés után. Hát igen, a bandánk nem túlságosan az érett férfi magatartásról híres.

A kávéautomata felé sétáltam, és közben azon gondolkoztam, hogy milyen arckrémet vegyek a legközelebb, mert ez a mostani kezd már kifogyni, mikor megláttam egy hosszú hajú alakot az előtérben, szintén kávét venni. Sophie. Elvigyorodtam. A menedzserünk lánya alig volt fiatalabb nálam, és különlegesen szép volt az európai származása miatt. Itt éltek Koreában már elég rég óta, apja itt kapott állást nálunk, így megtanult már rendesen koreaiul, és gyakran jött be a céghez is. Bár már két hete nem láttam, mert Jeju-do-n voltak tanulmányi kiránduláson az osztályukkal.

Csak egyetlen egy gond volt vele kapcsolatban, de azt igyekeztem kiküszöbölni…

Elhatároztam, hogy vállal nekidőlök a kávéautomatának, lazán elvigyorodok, és benyögök valami totálmenő szöveget, amitől majd lehidal. Addig rendben is volt, hogy odasétáljak, csak sajnos nem vettem figyelembe az automata mellé kihelyezett szemeteskukát, és mikor véletlenül belerúgtam, úgy megijedtem, hogy megugrottam, ezzel szegény lányt is fellökve, akire így ráborult a forró csoki.

- Jól vagy, Sophie?- néztem rá nagy szemekkel, és égő pofával. Eddig szidtam gondolatban a többieket, de nézzenek oda, én még náluk is szerencsétlenebb vagyok.

- Komolyan, nem tudsz vigyázni?- kérdezte édes akcentusával felháborodottan, és a ruháját kezdte törölgetni, ami történetesen fehér volt. Csak hogy jobban látszódjon a folt.

- Nem akartam…- kezdtem szabadkozni, hirtelen azt sem tudva, hogy mihez kezdjek most magammal szégyenemben.

- Hát mertem remélni!- forgatta a szemét, majd mikor látta szenvedő arckifejezésemet, felsóhajtott- Semmi baj, felejtsd el.

- Figyelj, jóvá teszem. Hadd hívjalak meg egy italra!- próbáltam a hátrányomat előnyömre fordítani, áldva közben a nagy eszemet, amiért ilyen cseles voltam.

- Hogy azt is rám borítsd? Köszi, de nem!- mosolyodott el kényszeredetten, majd elnézett a vállam fölött- Changbumie!- kiáltott fel széles vigyorral, majd tovább nem is foglalkozva velem kikerült, és a folyosón éppen elhaladó 100% taghoz sietett. Tátott szájjal néztem utána.

Említettem, hogy volt vele egy kis probléma, igaz? Hát ízlése nem volt… Hogy nem tetszhetek neki? De nem is csak a tetszéssel volt a probléma. Úgy tűnt, hogy a csaj teljesen idegesítőnek talál, és sosem nézett rám férfiként. Pedig én vagyok a legjobb pasi a cégnél. De ő amúgy is jobban kedvelte a 100%-ot a Teen Top-nál. Ez örök fájdalom maradt nálam.

- Szép lebőgés volt, haver!- karolta át a vállamat Chanyong, szintén a testvérbandánkból, akivel mindig is jóban voltunk azonos korunk miatt- Törődj bele, hogy a csajnak nem vagy az esete.

- Olyan nincs, hogy valakinek Lee Chan Hee ne tetsszen- szegtem fel az államat- Majd én megmutatom nektek. Belém fog esni a csaj!

- Majd a következő életedben!- nevetett az az idióta, majd elsétált mellettem.

Jó. Sürgős eset van. Riasztanom kell a többieket!

Mikor berontottam a táncterembe, hogy kupaktanácsot hívjak össze, kaotikus állapotban találtam őket. Pedig azt hittem, már megnyugodtak valamelyest.

Mondjuk C.A.P hyung csak pozíciót váltott, Ricky gumicukrot dobált Changjo hajába, akinek semmiképpen nem jött össze a kép, ezért úgy döntött, hogy a gumicukrot fotózza le. Niel a földön feküdt, felette L.Joe állt, és rugdosta az énekest.

- Ki a töpszli, ki a töpszli?- szinte a szája is habzott, annyira nagyon belemelegedett a dologba.

- Mindenki megállni!- ordítottam el magamat az ajtóban, mire egy személyként kapták a fejüket felém, igen még drága leaderünk is.

- Mi az?- kérdezte mély hangján.

- Óriási probléma van!- túrtam a hajamba színpadiasan. Na, erre megint földi pokollá vált a próbaterem, így egyszerre kezdtek ordibálni…

- Lemondják a comebackünket?- rémült meg Niel.

- Csak vicc volt az a múltkori cikk a neten a magasságnövelő gyógyszerről?- pattant fel L.Joe.

- Egy órával korábban kel kelni?- dörmögte C.A.P.

- Eljöttek az idegenek?- dermedt meg Ricky is, majd a következő pillanatban feltépte az ajtót, és kiordított – UFÓ, hadd legyek én a kiválasztott!

- Hagyjátok már abba- szólt a maknae- Egyértelmű, hogy Chunji azt akarja közölni, hogy most jött rá, hogy nekem kéne a visualnak lennem…

Fejemet fogva vártam, hogy lehiggadjanak, és végre várakozóan nézzenek rám a válaszért. Na, nagyjából ez öt percbe telt.

- Szóval?- kérdezte Niel.

- Nem kellek a csajnak!- nyöszörögtem.

- Ja!- jött az egyöntetű rácsodálkozás az igazságra, majd mindenki visszatért az eddig csinált dolgához. Changjo a gumicucuhoz, Ricky a doramához, L.Joe a kutyákhoz, Niel a… Niel a haját fésülte éppen, C.A.P pedig újra elaludt (!).

- Nem már, segítenetek kell!

- Mit nyerünk mi azzal?- nézett fel L.Joe. Mióta lett ilyen számító dög, mikor a legjobb barátom?

- Egy csirkét. Egy nagyon nagy csirkét! Fejenként!- rajzoltam a kezemmel a csirke leendő méretét a levegőbe, ezzel mintegy hipnotizálva a társaságot, akik ismét rám néztek ennek hatására.

- Hol a csaj?- állt fel tettre készen C.A.P, és intett a többieknek is, akiknek ezúttal nem kellett kétszer mondani.

- És ki az, egészen pontosan?- kérdezte Ricky.

- A menedzser lánya, Sophie…- vakartam meg a tarkómat.

- Veszett ügy, annak a csajnak nem vagyunk a szíve csücske…- rázta a fejét Changjo.

- Ne legyél ilyen negatív, akkor nem kapunk csirkét…- motyogta Ricky átszellemülten, majd felkapta a fejét- Raboljuk el! Öltözzünk be idegeneknek, és akkor Chunji megmentheti tőlünk, és ő lesz a hős! Na, ki a király? Tuti engem visznek el az UFÓk, ha egyszer erre járnak, az eszem miatt!

- Ricky, ennek semmi értelme!- vágta tarkón Niel- Természetesen romantikusnak kell lennie. Szóval odamegyünk este az ablaka alá, és éneklünk neki. Múltkor úgyis megtanultam mandolinon játszani…

- Youtube tutorial videókból?- horkantott L.Joe- Nem, ide komolyabb eszközök kellenek! Hívd el kutyát sétáltatni, az nagyon frankó lehet! Kölcsönadom a kutyáimat, hogy ne csak egy legyen, aztán majd elrohangálnak, ti meg tök romantikusan kergetitek majd őket…!- ábrándozott el bárgyú kis mosollyal.

- C.A.P? Changjo?- néztem segélykérően a maradék kettőre.

- Küldj neki szívecskét virtuálisan!- vette elő zsebéből a mobilját a legfiatalabb- Múltkor letöltöttem egy nagyon pöpec appot a telómra, ha akarod, akkor…

- Elég, egy normális ötletetek sincsen?- már majdhogynem a hajamat kezdtem el tépni, mikor C.A.P, szinte csigalassúsággal megszólalt.

- Hülyék, ne foglalkozz velük… Megoldom a problémádat, ne aggódj. De két csirkét kérek!

- Figyelj, megkapod a többiekét is…- nevettem kínomban.

- Rendben… akkor csak bízd rám!- majd felállt a földről, és elindult az ajtó felé. Mosolyogva biccentettem. Ő biztosan megoldja!

/folyt. köv/

Yes, Sam! 2. rész /Jinyoung/

Elérkeztem oda, hogy már fogalmam sincs, mit akartam kihozni ebből a történetből... sebaj, újratervezés folyamatban :'D Kellemes húsvétot mindenkinek :)

2. rész

Ahogy a tekintetem összekapcsolódott Jinyoung-éval, úgy éreztem, hogy értetlenségből és meglepődöttségből idegessé vált, nyilván leesett neki, hogy még csak végzős gimnazista vagyok. Ezt tényleg benéztem.

Az arcom valószínűleg vörösen izzott, így gyorsan a helyemre iszkoltam Jolie mellé.

- Ez a sors keze- sziszegte a lány szintén halálra vált arccal.

- Ez a szilveszteri csók átka… többet sosem töltöm más szájában az újév első perceit- nyögtem halkan, és igyekeztem eggyé válni a pad színével. Nem jött össze, mert az zöld volt, én meg piros… még komplementer párok is…

- Sziasztok! A nevem Jung Jinyoung, és matematikát fogok nektek oktatni- mondta a szép szemű a katedránál, mindenkire nézve, csak rám nem- Nem ismerlek titeket még, de remélem, hogy jól ki fogunk jönni, és együtt tudunk majd dolgozni!- kicsit megköszörülte a torkát, nyilván ő is igyekezett leplezni meglepődöttségét.

- Tart majd a tanár úr különórákat?- tette fel a kezét az egyik csaj az osztályunkból, aki épp, hogy az igazgatóval nem kavart össze. Persze, neki megbocsájtottak, mert apuci nagy támogatója volt a sulinak. Bezzeg, kiderülne, hogy volt valami köztünk Jinyoung „tanár úrral”, valamelyikünk mehetne. Ez egy konzervatív iskola. És mindennemű tanár-diák románc, még ha csak gyakornok tanárról van szó, tilos. Csupa nagy, piros betűs tiltás.

- Remélem, hogy érthető lesz az órán is, ha elmagyarázom rendesen!- válaszolt a srác, és kezébe vette a könyvet.

Legalább leszerelte a csajt. Helyes…

Vagyis… miért is érdekel engem? Felőlem aztán azt csinál, amit akar, hisz semmit nem jelentett az a csók. Vagyis… bár jelentett volna. Így meg, hogy hazudtam, pláne esélytelen, hogy nőként nézzen rám.

Az óra igazából nem lett különlegesebb, hogy ő tartotta. Vagyis de! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy matek képlet ennyire szexi lehet. Basszus, rohadt szexi volt. Ahogy az egyenletben az a-t és a b-t kanyarította. Bahh, tökéletes volt… És ahogy magyarázás közben mozgott a szája… az a gyönyörű ajka… szerintem az összes lány a teremben arra gondolt, amire én. Ezt a fajta szépséget már büntetni kéne, mert felelős lesz pár csaj spontán haláláért.

Az óra így hamar el is szállt, és bár nem sokat fogtam fel az anyagból, értelmesen telt el.

- Jolie Song! Maga az osztálytitkár, igaz?- szólalt meg az eredeti matektanárunk, aki végigülte az órát, hogy felügyelje a gyakornokot- Kísérje a matematika szertárba Jung tanár urat.

- Tanárnő, találkozóm van Kang titkárral a szünetben, lehet, hogy Son Daseom megy helyettem?- pislogott ártatlanul a tanárra, aki beleegyezően bólintott.

Jolie! Meghalsz, komolyan mondom, hogy az én kezeim által!

De sajnos a szemeimmel nem tudtam gyilkolni, így nem vittek el a rendőrök, ezért lassan felálltam, és a katedra felé igyekeztem. Nem mertem Jinyoung-ra nézni, csak intettem neki, hogy kövessen. Ő sem szólalt meg a folyosón, csak némán haladt. Tiszteletteljesen odaköszöntem a szembejövő tanároknak, amit amúgy nem szoktam. Most bármit, ami eltereli a figyelmemet erről az alfahímről itt mellettem…

Már csak két méter…

- Szóval ez a terem az…- motyogtam az ajtóra mutatva, majd léptem is tovább, hogy felszívódjak, de gyorsan mozoghatott, mert megragadta a csuklómat, belökte az ajtót, és behúzott maga után. Ott egy padig hátráltam, de utánam jött, és kétoldalt megtámaszkodott mellettem, hogy nem tudtam menekülni. Most egyáltalán nem nézett ki olyan tanácstalannak. A szemei határozottságról, és dühről tanúskodtak. Azt üzenték, hogy nagyon nagy bajban vagyok.

- Son DaSeom…- mondta halkan- Legalább a nevedről nem hazudtál…

- Figyelj… - kezdtem- Vagyis, figyeljen, Seonsaengnim…!

- Seonsaengnim?- nevetett fel egy kicsit- Nagyon hülyén hangzik a tőled. Mint mondtam, a nevem Jinyoung. Legalábbis azoknak, akik már jártak a számban…

- Jinyoung… hidd el, hogy ez a helyzet nekem is kényelmetlen- forgattam a szememet- Igen, azt mondtam, hogy egyetemista vagyok, de csak mert Jolie előtte azt hazudta… meg igazából nem is volt köztünk semmi. Nem is… ismerlek- néztem el másik irányba, mert hirtelen megint nagyon közel éreztem magamhoz a száját.

- Ez igaz… Nem egy szerencsés helyzet. Ha nem kéne tanítsalak, talán randira hívnálak, de így… nem lehet. Szóval te se nagyon terjeszd, hogy ismerjük egymást.

- Mintha büszke lennék rá!- kapcsolt be ismét a védekező funkcióm, de bár lakatot tettem volna a számra.

- Szóval nem élvezted? Nem úgy tűnt!- hajolt még közelebb, ami következtében ismét nagyot nyeltem. Az ajka az enyém fölött lebegett.

- Úgy értem…- motyogtam átszellemülten, és azon gondolkoztam, hogy ugorjak e rá és tépjem le a ruháját, vagy várjam meg, míg ő teszi ezt velem… mert a szemében ilyesmi csillogott.

- Szeretnéd, mi?- nem húzódott hátrébb, minden idegsejtjével engem figyelt. Úgy tűnt, ő még tud koncentrálni, az én gondolataimban már régen puha dunyhák és dallamosan ugató kis fehér, puha bundájú kutyuskák között fetrengtünk…

Hogy mi?

Megráztam a fejem, hogy eltűnjenek a fejemből azok az állatok, ezzel sikeresen meg is fejeltem a fiút, de legalább a szája tisztes távolságba került az enyémtől.

- Ne feszítsd túl a húrt, kérlek…- pillantottam el róla, és a körmömet kezdtem kapirgálni, mintegy pótcselekvésként. Túl egyértelmű lehettem, mert észrevette.

- Hagyd abba, és nézz rám!- szólt rám, kicsit erényesebben, mire felemeltem a pilláimat- Az igazság az, hogy… figyelj…- szívta be az alsó ajkát, és már pont a lényegre tért volna, mikor nyitódott a szertár ajtaja.

- Hát ezt nem hiszem el!- jött a hang is két pillanat múlva, mire Jinyoung sóhajtva elhajolt tőlem, és az ajtóban álló Kwang Soo felé fordult.

- Nem hinném, hogy kopogás nélkül belépni valahova jólneveltségről ad tanúbizonyságot!- a hangja hideg volt.

- Diáklányokat inzultálni talán annyira elfogadott?- kérdezte ingerülten a másik srác.

- Hé, senki nem inzultált!- próbáltam megszakítani szavammal a két hímnemű szempárbaját.

- De nagyon is akart, igaz?- horkantott fel az osztálytársam.

- Először is- lépett közelebb hozzá Jinyoung- Semmi olyat nem tettem eddig DaSeom-mal, amit ő nem akart volna, másodszor… pont most mondtam neki, hogy felejtsük el az egészet, hisz ezt nem szabad. Esetleg van még valami problémád?

- Nincs… De ne merj még egyszer a közelébe menni!

Erre kicsit felnevetett a szépszerű gyakornokfiú.

- Te meg ne merj velem ilyen hangon beszélni. A tanárod vagyok…

- Az állasa nagyon is veszélyben van…

- Te most fenyegetsz?

- Állj le, Kwang Soo, és menjünk… Semmi nem volt és nem is lesz közöttünk Jung tanár úrral. Efelől teljesen megnyugodhatsz- léptem az osztálytársam mellé, és hogy jobban meggyőzzem, összefűztem az ujjainkat. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam, hisz már egy ideje nem volt közöttünk semmi, de úgy tűnt, ez megnyugtatja. Nem tudtam nem észrevenni azonban, hogy a tanár szeme akaratlanul is kezeinkre téved, és furcsa érzés suhan át rajta.

- Rendben, menjünk… De figyelmeztettem- fújta ki a bent tartott levegőt a fiú, és ujjaimat megszorítva kihúzott a szertárból. Pár lépés után azonban kitéptem magam a szorításából.

- Te teljesen megőrültél? Minek hiszed magad? Neked nem teljesen mindegy, hogy mit és kivel csinálok?- kérdeztem halkan tőle, hogy a közelben álló diákok ne hallják. Tuti én lettem volna akkor a beszédtéma egy ideig.

- Nem mindegy! És neked sem lesz mindegy! Mától a barátnőm vagy megint!- jelentette ki.

- Ezt nem mondhatod komolyan! A beleegyezésem nélkül, ezt így elhatározod? Komolyan, mi ütött beléd?- úgy éreztem, ha nem szorítom le magam mellé a kezemet, akkor biztos nekiesek, és megfojtom.

- Vagy velem jársz, vagy mindenki megtudja, hogy egy tanárral kavartál!- vigyorgott a gonoszan.

- Te meg mégis…- hűltem el- Ezt… ezt nem teheted…

- Dehogynem. Lásd be végre, DaSeom, hogy hiba volt szakítanunk anno. Mi remek páros vagyunk.

- Te nem ilyen voltál eddig! Nem akarok többé veled lenni, Kwang Soo, fogd fel végre.

- Nincs választásod, fogd fel te!- majd a következő pillanatban megragadta a tarkómat, és erőszakosan szájon csókolt a folyosó kellős közepén.

Egy pillanatra ledöbbentem, majd el akartam lökni magamtól, de szorosan derekam köré tekerte a karjait.

Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, hisz a fenébe is, ezt egy csomóan látták, még a fényképezés hangját is hallottam.

Ebből hogy jövök ki?

Végül a fiú eresztett el, és mielőtt még úgy istenesen tökön rúgtam volna, amiért ilyen átkozott dologra szánta el magát, nyomott még egy puszit a homlokomra, majd a fülemhez hajolt.

- Már hivatalosan is együtt a suli legjobban hiányolt párja. Majd hívlak, édesem!- majd megsimította az arcomat, és hátranézett a vállam fölött egy kihívó mosollyal, majd hátat fordított és elsétált.

Elnéztem a vállam fölött, hogy lássam, kinek szólt az a gonosz mosoly. Jinyoung állt a szertár ajtajában, és elgondolkodva figyelte a jelentet. Majd hűvös arccal megfordult, és visszalépett a helyiségbe. A körénk gyűltek mindig hangosan pusmogtak az imént látottakról.

Hát kösz… ki vagyok segítve mindkét fiúval.

De a következő pillanatban még rosszabbra változott a helyzet. Hisz előttem Jolie jelent meg, összefont karral.

- Son DaSeom! Meg tudod magyarázni értelmesen a helyzetet?

A szememet a plafon felé fordítottam.

Könyörgöm, szakadj rám!

*

Olyan erőszakosan ütöttem azt a szerencsétlen teniszlabdát az ütővel, amilyen erősen csak tudtam.

Te szerencsétlen Jinyoung, minek kellett a suliba jönnöd?

Hatalmas ütés.

Az Isten áldjon meg, Kwang Soo, miért kellett beleártanod magad, és kikiáltanod a barátnődnek?

Még egy ütés.

Jolie, miért nem állsz legalább te is mellém?

Még egy ütés.

Fáradtan rogytam le, mikor a velem szemben álló edző leintett.

- Elég lesz mára ennyi! Már egy így sokat ütöttél. Pihenj…- mosolygott rám, majd hátamat megpaskolva elsietett.

Amúgy eszembe sem jutott volna elmenni délután a sportkörbe, de anya még reggel eszembe juttatta, hogy hamarosan lejár a teniszbérletem, így el kéne mennem, mert van pár alkalmam.

Eleve nem értem, hogy miért kellett nekem teniszbérlet?

Annyira sosem volt a kedvenc sportom, de most végül is jól jött, hogy valamelyest le tudtam rajta vezetni a feszültségemet.

Izzadt voltam, és büdös, így lassan kezdtem el vonszolni magamat az öltöző felé, miközben a többi párost néztem akik boldogon passzolgatták egymásnak a labdát.

Megmutatnám én nekik, hogyan kell ezt a játékot igazán agresszívan játszani! Ú, de odavágnék!- szorítottam össze az állkapcsomat.

- Hé, visszadobnád?- jött a hang a hátam mögül, mire felfigyeltem. Ismerős mély hang volt, de fogalmam sem volt, honnan ismerhetném.

- Hé, te ott!- jött újra, mire hátranéztem, hátha nekem szól. Megláttam egy barna hajú, vigyorgó srácot, akinek a haja összevissza állt, és vadul kalimpált felém. Ismerős volt valahonnan, mondjuk rengeteg hülye jár a sulimba, nem kéne ezen meglepődnöm.

Felvontam a szemöldökömet, és körülnéztem. Pont felém gurult az egyik labda, így felkaptam, és visszadobtam. Nyilván az kellett neki…

De annyira bámult rám, hogy nem látta, hogy már repül is felé a gyilkos laszti, így az egészségesen fejbe kapta.

Ó, te jó ég!

Azonnal odafutottam hozzá, és a képébe hajoltam.

- Jól vagy?- integettem az orra előtt, de csak bambán bámult. Na ne, hogy maradandó agykárosodást szenvedett itt nekem!- Hé, hallasz?- ráztam meg kicsit.

- Te vagy Jinyoung új csaja?- kérdezte hirtelen.

- Hogy mi?- nyíltak tágra a szemeim hirtelen. Honnan tudná, hogy…?

- Nem emlékszel? Szilveszter este találkoztunk… a haverja vagyok, Baro… Nem rémlik?

Hirtelen beugrott.

- De, tényleg, most hogy mondod, már értem, miért voltál ilyen ismerős…- igyekeztem mosolyogni, ugyanakkor kényelmetlenül éreztem magam, hogy itt térdelek Jinyoung haverjának a homloka közepén növő púpot bámulva.

Komolyan, ki lehet még ennyire szerencsétlen?

- Végül is, tényleg nem nagyon emlékezhetsz, hisz egész végig Jinyoung arcát bámultad, és közben a szemeiddel vetkőztetted…- vigyorodott el.

- Hogy én? Mikor? Hogyan?- habogtam vörös arccal.

- Ugyan, nem kell tagadni, ha bejön… Találkoztatok még utána? Pont ma fogunk összegyűlni haverok, ő meg beszámol az első munkanapjáról. Tudod, most gyakornok a közeli gimiben, aztán…

- Tudom..- motyogtam megsemmisülten.

- Szóval tényleg találkoztatok. Gratula, ha összejöttetek, biztos nagyon boldog vagy akk…

- Nem, Baro, ez egy félreértés....

- Nem egészen értem!- csóválta a fejét.

- Nem fogok összejönni a barátoddal…- sóhajtottam.

- Ó, neked én jövök be?- nevetett.

- Ó, komolyan, csak gimnazista vagyok, és Jinyoung lett a gyakornoktanár nálunk, és erre ma jöttünk rá mindketten. Oltári ciki volt!- fakadtam ki végre valahára valakinek. Baro csak nagy szemekkel pislogott rám.

- Hát ez tényleg az. Nem az volt, hogy egyetemisták vagytok?

- Jolie és a kamuzása…

- Hát kislány, akkor ez bizony kellemetlen… pedig Jinyoung-nak tényleg nagyon bejöttél… azóta téged keresett a közösségi oldalakon is, az egyetemen.

Ajkamba haraptam.

- Ne mondd el neki, hogy találkoztunk… bár ti pasik biztos nem beszéltek egymással ilyenekről.

- Így van. Mert mi csak a focimeccsekről, a nők mellméretéről és a sült csirke sör kombóról tudunk beszélni, páratlanul izgalmasak a témáink!- hangjában felismertem az iróniát- Hé, kislány. Segítek neked, ígérem. Már ha komolyan érdekel a haverom.

- Érdekelne, csak… akadt még egy kis probléma…- szívtam be az ajkamat, majd körvonalakban ecseteltem a Kwang Soo-s ügyet. Fogalmam sincs, miért adtam ki ennyire mindent egy vadidegennek, de jól esett végre. Csak bólogatott és hümmögött, majd hosszan kifújta a levegőt.

- Zseniális! Jinyoung mindig ilyen barátnőt akart. Aki nem egysíkú és unalmas… Na, mi lenne, ha egy kicsit segítenék neked? Beszéljek vele az érdekedben?- csapta össze a tenyerét.

- Miért tennéd?- vontam fel a szemöldökömet.

- Mert oltári jó arc vagyok, és mert mindjárt játszol velem egy tenisz meccset. Igaz?- mosolyodott el, vigyora szinte körbeért a fején.

- Játszok, egy szavadba kerül… de aki a problémát megoldja, az én leszek… nem más. Te csak egyet tegyél meg… Engedd meg, hogy előtte kerítsünk jeges az elsősegély szobából, hacsak nem akarsz egyszarvút játszani!- mosolyodtam el.

- Ó, hát ez…- nyúlt a homlokához, majd elnevette magát.

Ahogy az arcát néztem, belül megint csak egy gonosz hangocskát hallottam:

Ez az, DaSeom! Te már megint megtaláltad a legjobb barátot!

Yes, Sam! 1. rész /Jinyoung/

/Ezt még szilveszterkor írtam, de egyszerűen akkor nem volt kedvem befejezni az első részét, és most találtam meg az "irományok" mappában. Tudom, nem Teen Top, de Jinyoung-ot legalább annyira szeretem :) És valahogy, mikor elképzeltem a történetet, ő volt az első, aki eszembe jutott. Nem tudom, mikor fog jönni az ihlet, hogy folytassam, de most, ha már befejeztem, gondoltam felteszem, megkésett boldog újévet felkiáltással :'D/

1. rész

- Annyira nem tartom nagy dolognak ezt a szilveszteri csók dolgot- vontam vállat, miközben a sminkemet igazítottam a tükörben.

Láttam, hogy a két barátnőm a hátam mögött összenéz. Ők nem osztották a nézetemet.

- Csak mert nem próbáltad még, DaSeom!- okoskodott Jolie, a szabadabb felfogású. Amerikában nevelkedett, ezért volt amcsi neve. Na, ő biztosan minden buliban szerez valakit, akivel csókolózhat, és ki is használja adottságait. Persze kereteken belül. Amúgy egy ribancnak tartottam volna. A másikuk, a kicsit visszafogottabb Hee Jun, neki már két éve volt barátja, és ő vele osztotta meg mindig a szilveszteri csókjait, most egyetértően bólogatott.

- Csókolóztam már eleget. Miben különbözik egy szilveszteri?- értetlenkedtem. Hisz már sok barátom volt, de valahogy mindig szilveszter előtt szakítottam velük, vagy szilveszter után jöttünk össze.

- Van benne valami varázs- mosolygott Hee Jun.

- Ahha- bólogattam kicsit elhúzva a számat- Varázs…

- Jaj, keress magadnak ma valami pasit, és próbáld ki, hogy ez más, mint a többi…- sóhajtott Jolie, és még egyszer végighúzta a vörös rúzsát a már így is kirívó száján.

- Nem kell pasi…- motyogtam a tükörbe.

- Félsz?- vigyorgott a lány.

- Mitől félnék?- nevettem fel hitetlenül.

- Úgy értem nem bátorságod csak úgy lesmárolni valakit…- forgatta meg a szemét.

- Nagyon kevés dolgot nézel ki akkor belőlem. Megcsinálom. Hogy bebizonyítsam!- vágtam rá.

- Ez a beszéd, DaSeom!- csapott a vállamra, minek következtében megcsúszott a kezemben a szemceruza, és csak azért nem vágtam hozzá ezért a fekete festéket, mert akkor még többet kell várni, hogy elinduljunk. Így csak sóhajtva letöröltem a kéretlen vonalat.

- Kinézem ma a leghelyesebb pasit a buliban!- motyogtam, és elhatároztam, hogy nem fogok szégyenkezni a barátnőm előtt.

Igen, DaSeom, a szilveszter éjszakája csak rád vár!

*

- Sziasztok!- köszönt ránk Hee Jun barátja a szórakozóhely előtt, ahol a találkozót beszéltük. De nem volt egyedül, vele volt egy másik osztálytársunk is, Kwang Soo. Végzősök voltunk a gimiben, már mindannyian betöltöttük már a tizennyolcat.

Kwang Soo igazából az exem volt, még két éve jártunk, de végül békés úton különváltunk, semmi veszekedés nélkül, mert annyira nem passzoltunk egymáshoz. Azóta is beszéltünk, elvoltunk együtt, de külön utakon jártunk.

Legalább, mikor Jolie lelép majd valami pasihoz, a szerelmespárunk meg össze van nőve, valakivel elszórakozhatok. Ha nem lép le ő is valami nőcskével… Vagy nem ő lesz Jolie kiszemeltje… De tudtam, hogy barátnőm nem lő házi nyúlra.

- Hogy vagy DaSeom?- sétált elém, egy mosollyal.

- Jobban lennék, ha nem másznál a képembe- toltam el a vállamnál fogva egy ujjammal, mosolyogva.

- Még mindig édes vagy!- nevetett fel, mint aki jól szórakozik rajtam.

- Még mindig?- vontam fel a szemöldökömet.

- Mert ugye mindig is az voltál!

Erre megforgattam a szememet, és kicsi kellett volna hozzá, hogy hangosan felnevessek. Legalább tudtam, hogy ezzel ő csak szórakozik, nem gondolja komolyan.

Láttam, hogy a válla felett Jolie helytelenítő fejrázását. De nem akartam hangosan megnyugtatni, hogy már nem érzek semmit iránta.

- Bemegyünk akkor?- nézett körül Hee Jun, mire bólintva beálltunk a sorba, hogy végre valahára bejuthassunk a szórakozóhelyre.

*

A buliba iszonyatos volt a hangerő, és rengeteg ember volt. Ha valaki nem foglalt előre helyet, akkor be sem jutott. Elég nívós hely volt, mégsem került egy vagyonba.

Hee Jun a barátja kezét szorongatta, aki szintén velünk jött a szórakozóhelyre. Jolie meg azonnal sasszemével a szóba jöhető férfiegyedeket kezdte el szemrevételezni. Csak mosolyogni tudtam rajtuk. Annyira különböztünk mi hárman barátnők, mégis imádtuk egymást.

A rengeteg ember között nem is tudtunk hogyan szlalomozni, ezért Kwang Soo meg is ragadta a kezemet, gyanítom, hogy ne vesszek el a tomboló tömegben. Hálás is voltam neki, mert talán össze is tapostak volna.

Nagy nehezen találtunk egy szabad asztalt, és leültünk, Hee Jun barátja meg azonnal felajánlotta, hogy hoz nekünk inni valamit, így elment Kwang Soo-val együtt.

- Nézd őket inkább az exed helyett- bökött hirtelent a könyökével oldalba Jolie, és a fejével a mellettünk lévő asztal felé mutatott. Egy fiútársaság ült ott, és elég hangosan nevettek valamin. Ja, és említettem, hogy helyesek voltak? Nagyon… Bár annyira egyik sem az én igazi stílusom.

- Akkor vesd ki valamelyikre a hálódat, te ribi…- csóváltam meg nevetve a fejemet.

- Van ott elég kettőnknek is- vonta fel a szemöldökét a barátnőm.

- Pár perce vagyunk még csak itt!- próbáltam csitítani.

- De ne pazaroljuk a drága időnket- kacsintott, majd felpattant, és egyenesen a fiúkhoz sétált, és lehuppant egy szabad székre, és azonnal beszédbe elegyedett velük. Mondjuk, én ilyesmire nem vagyok képes. Akárhányszor barátom volt, mindig a fiú kezdeményezett. De talán olyan lazának kellett volna lennem, mint Jolie-nak. Talán követnem kellett volna, és szintén a fiúkhoz mennem, de inkább maradtam Hee Jun-ékkal.

- Jolie valami hihetetlen pasifaló!- nevetett mellettem Kwang Soo, aki visszatért a piával.

- Különleges ismertetőjele- forgattam a szememet.

- És te? Nem vagy már ilyen a hatására?- lesett felém.

- Ugyan… én még mindig hagyományos úton pasizok!- legyintettem, mire összenevettünk. Tekintetem ismét Jolie-ék felé vándorolt, és láttam, hogy a lány mi asztalunk felé int, mire az összes srác az asztaltól, szám szerint öt, felénk nézett.

Csöppet sem gáz… kicsi fintorba ugrott az orrom, de… ekkor megpillantottam… eddig az egyik srác betakarta, azonban most, hogy kicsit előrébb hajolt, elállt a szavam…

Azok a szemek… A srácnak szőkésbarna haja volt, ami a homlokába lógott. Te. Jó. Ég… gyönyörű volt. Pont az, akiből szobrot faragtatnék a nagyapámmal, és kitenném a szobám közepére. Vagy valami hasonló…

Száját féloldalas mosolyra húzta, mikor találkozott a tekintetünk. Nem tudom, hogy rám mosolygott, vagy a fintoromon, magában, de lényegtelen volt. Azonnal zavarba jöttem, és lekaptam a tekintetemet róla.

Ő ült pont Jolie mellett, és láttam, hogy barátnőm keze a karján pihent… Jackpot… Tuti, hogy ez a srác ma Jolie-val fog csókolózni, ha nem meleg.... Úgy tűnt, a csaj pont rá hajt. Hát, szerencsés lesz, ha meglesz neki…

Zavaromban, hogy mellettem éppen Hee Jun-ék egymásba voltak feledkezve, lehúztam a vodka narancsomat, és felálltam.

- Kwang Soo, nem jössz táncolni?- néztem a fiú felé, aki azonnal mosolyogva bólintott, és derekamra téve a kezét elkezdett tolni a parkett felé, ami tele volt emberekkel. Belevetettük magam a táncolók közé, és azonnal felvettük a ritmust. Ez volt az egyetlen, ami teljesen ki tudott kapcsolni. És akár táncolhattam volna egy régi seprűnyéllel, az is ugyanolyan jó lett volna. De főleg jól szórakoztam, hogy Kwang Soo várakozáson felüli tánctudással rendelkezett. Vagyis fejlődött az elmúlt két év alatt. És mivel táncnál mindent lehet… ezért nyugodtan simultam a fiúhoz, nem érdekelve, hogy ezt normál esetben nem tettem volna meg.

Láttam, hogy Jolie a táncolók közé vetette magát, az egyik sráccal, de nem tudtam kivenni, hogy melyikkel. Talán a szépszeművel… de mindegy, engem hidegen hagy… Nem mintha lett volna esélyem egy ilyen jó pasinál. Nem is érdemes megpróbálni sem.

Időközben nem egy felest húztam le, és egyre jobban éreztem magam. De közeledett az éjfél. Tulajdonképpen nem sok kedvem volt az egyik körülöttem lévő srácot sem megcsókolni, de azt sem akartam, hogy Jolie kinevessen, amiért, szerinte, nem vagyok elég bátor. Éppen az italpultnál támaszkodtunk a fiúval, mikor kicsit közelebb húzott magához, és a fülembe suttogott.

- Éjfélkor legyél a közelben…

Felvontam a szemöldökömet.

- Talán meg akarsz csókolni?- kérdeztem rá nyíltan. Volt már bennem elég pia, hogy ne érezzem magam kínosan a kérdésem miatt.

- Aha- volt őszinte velem a fiú is.

- Meglátjuk- mondtam sejtelmesen- De menjünk vissza a többiekhez!- majd elindultam az asztalunk felé, közben Kwang Soo-n agyaltam. Nem volt a zsánerem újfent, de végül is csak egy csókot kerestem, nem tartós párkapcsolatot. Ahogy valószínűleg ő sem akarta velem újrakezdeni. Reméltem, hogy ő is elég lesz Jolie-nak.

Közelebb érve a többiekhez, láttam, hogy két asztalt összetoltak, és most az előbbi fiúk társaságában beszélgetnek ott.

Megláttam azonnal a szépszeműt, mondjuk őt is kerestem a szememmel akaratlanul is. Éppen a telefonján pötyögött, majd felnézve ismét találkozott a tekintetünk.

Hogy tud már a pillantásával zavarba ejteni? Én nem vagyok olyan lány, aki nem tudná tartani a szemkontaktust. De most nem ment. El kellett kapnom. Remek.

Lassan sikerült felvennem a fonalat, amiről beszéltek, de mivel nem tudtam hozzászólni, ezért elkezdtem körbetekingetni. Még volt negyed óra éjfélig.

- Elmegyek a mosdóba!- mondtam a mellettem ülő Kwang Soo-nak, majd felálltam, és kiszlalomoztam a székek között.

Valami csoda folytán nem volt nagy sor a mosdóban, így hamar el tudtam végezni a dolgomat. Éppen kifelé tartottam, mikor egy csaj támolygott velem szemben, gyomrára szorított kézzel. Szinte láttam, hogy azonnal kidobja a taccsot.

De valaki megragadta a kezemet, és elrántott onnan, mielőtt még az a csaj sugárba hányt volna. Elfintorodtam. Hogy ütheti ki valaki magát ennyire, hogy még éjfél előtt… fintorogva felnéztem az emberre, aki tulajdonképpen elrántott onnan, és a szemem tágra nyílt, mikor láttam, hogy ki áll velem szemben.

- Sokat fintorogsz- vigyorgott rám a szépszemű. Ujjonganom kellett volna a szerencsének. De valamiért azonnal a védekező mechanizmusom lépett életbe.

- Te sem vágnál szebb képet, ha valaki majdnem lerókázna- mondtam hangosan, hogy meghallja a hangzavarban. Meglepett arccal vette tudomásul a pattogó hangomat, de nem eresztette el a kezemet.

- Szívesen- húzta el ő is a száját. Már bántam, hogy nem voltam vele kedvesebb. De már nem tudtam magamra erőltetni a mosolyt. Nem. Szépfiúkkal nem kezdek. Legutóbb is ez volt, és csúfos véget ért.

- Örülök, hogy szívesen segítettél!- vontam meg a vállam, mire hitetlenül felnevetett.

- Hihetetlen vagy… a pasid hogy visel el?

- Úgy, hogy nem létezik!- sóhajtottam.

- Megértem…- húzta most már gúnyos mosolyra a száját, és elengedte a kezemet- Tetszett, ahogy táncoltál, fel akartalak kérni. De keresek valaki mást, aki…

Azonban nem tudta tovább mondani, mert hirtelen felgyülemlett a nép a közelben, és a tömeg szinte fellökött minket. Vagyis engem a falhoz lökött, a fiút meg hozzám.

Szinte nyekkentem egyet a csapódástól, és láttam rajta, hogy őt is sikerült meglepni. Nagy szemekkel nézett rám, arcaink között is csak egy leheletnyi hely volt.

- DaSeom- böktem ki, mikor megbabonázott a szemeivel.

- Tessék?- kérdezte kicsit beszorult levegővel.

- Ez a nevem- vállat vontam volna, ha van rá helyem. De a tömeg nem oszlott. Mi van itt a mosdók környékén? Na, nem mintha kényelmetlen lett volna, hogy hozzám préselődik, azért mégiscsak jobb, ha nem halok meg fulladás miatt.

- Jinyoung- mondta kis mosollyal az arcán- Örülök, hogy megismerhetlek…

- Örülj Jolie-nak!- forgattam a szememet.

- Ja, a csajszi… neki is örülök, de ő Gongchan-nak jobban… egyik haverom!- vont vállat.

- Á!- nyögtem ki elmésen, és bólintottam egyet.

- Hogy tetszik az egyetem?- kérdezte.

Egyetem? Még csak gimis vagyok, jövőre megyek egyetemre… Ez meg mégis honnan…?

- Jolie mondta, hogy a Hangkuk egyetemre jártok, onnan tudom- folytatta.

Jolie… minek kamuzol? Idősebbnek akarsz tűnni?

- Jó, annyira nem nehéz, mint gondoltam!- mentem bele a játékába.

- Hidd el, menni fog!- mosolygott. Te jó ég, az a mosoly! Hagyja abba, mert remeg a lábam, hiába vagyok a falnak ékelve. Én képes voltam első benyomás alapján belezúgni valakibe, így féltem, hogy előbb utóbb itt is problémák lehetnek.

- Te…?- kérdeztem lassan.

- Harmadéves vagyok. Nem sokára végzek!

- Az… jó!- böktem ki, majd hallottam, hogy elkezdik a visszaszámlálást tíztől. Már ennyi lenne az idő?- Szerinted idén fulladunk meg, vagy jövőre?- próbáltam elütni egy viccel.

- Bírd ki, mindjárt vége!

- 6… 5…

- Lehet, hogy mégiscsak hagynom kellett volna lehányatnom magamat- forgattam a szememet, egyre jobban beleékelődve a falba.

- 2… 1…

- Annyira hisztis vagy!- nem tudtam válaszolni a sértésére, mert a következő pillanatban hatalmas ordítás ütötte meg a fülemet, ahogy éjfél lett, és beléptünk a következő évbe. Valami tényleg lehetett akkor a levegőben, mert egy másodperc reakcióidő után egyszerre hajoltunk egymás arca felé, a következő pillanatban pedig már éhesen csókoltuk a másikat. Az ajkai finomak voltak, hogy napokig ellettem volna azzal, hogy csókolom. Szabad utat engedtem nyelvének is, és én sem fogtam vissza magam.

Remek, megvolt a szilveszteri csókom is… de még milyen csók! Egy sráccal, akiről nem tudok többet, mint a neve és hogy harmadéves egyetemista… Felülmúltam magamat. De egy szilveszteri csóknak lehet, hogy rövidebbnek kellett volna lennie. De mi nem hagytuk abba, csak azt vettem észre egy idő után, hogy karjait is derekamra vezeti... nyilván oszlott a tömeg. Ezért én is nyakába fűztem a karomat, hogy még közelebb simulhassak hozzá.

- Lehet, hogy összefuthatnánk az egyetemen- suttogta a számra kuncogva, majd hajolt volna vissza, mikor hirtelen valaki megragadta karját, és maga felé fordítva a képébe ütött.

- Hogy képzelted ezt, rohadék?!- ordította Kwang Soo.

- Azt mondta, nincs barátja!- bosszankodott Jinyoung dühös szemekkel, szájára tett kézzel, ami kicsattant.

- Nincs is! Mi a bajod?- néztem mérgesen az exemre. Nem tetszett, hogy így félbeszakítottak minket ezzel a tökéletes pasival.

- Ne csináljatok balhét!- sietett mellénk Jolie, majd megragadta a kezemet, és Kwang Soo pólóját, majd húzott minket maga után, egészen a kijáratig.

- Mi ütött beléd Kwang Soo?- támadtam a fiúnak.

- Minek csókolgat téged?

- Van közöd hozzá?- lettem még mérgesebb.

- Igen, van!

- Hagyd, DaSeom, sokat ivott!- legyintett a barátnőm- Megkérem Hee Jun-ékat, hogy dobják haza most- majd elkezdte venni a kabátját.

- Hé, nem maradunk?- kérdeztem ijedten.

- Nem. Megyünk egy másik buliba, nem messze!- vigyorgott, majd megigazította a sálját.

- Én legalább elbúcsúzo…- indultam volna vissza.

- DaSeom!- szólt rám összehúzott szemekkel- Ez csak egy csók volt. Nem ezt mondtad? Ne kavarodj bele, nem a te súlycsoportod. Ráadásul hazudtunk a korunkról! Ezek minden buliban csajokat szednek fel. Ne ilyen fiúba zúgj bele, kérlek! A te érdeked!

- Igaz…- bólogattam, majd egy apró sóhaj hagyta el a számat. Csak egy csók volt… Még egyszer visszanéztem a srácokra, már Jinyoung is ott volt velük, a száját húzva az ütéstől. Biztos fájt neki, és már bánja, hogy egyáltalán kikezdett velem. Pedig csak egy éjféli csók volt, a fenébe is, szilveszterkor szabad, nem? Mintha megérezte volna, hogy nézem, az ajtó felé pillantott. Két másodpercre találkozott is a tekintetünk, de több idő nem volt. Gyorsan dobtam neki nagy mosollyal egy csókot, mire rám villantotta gyilkos mosolyát. Ez volt az utolsó emlékem róla, mert Jolie már húzott is ki minket, hogy valahol máshol folytassuk a bulit az új évben.

*

Reggel automatikusan vettem magamra a ruháimat. Fáradt voltam, és ismét korán kellett kelni, és a suliba menni.

Az utóbbi két napban, míg szünet volt, inkább csak egyik oldalamról a másikra fordultam, és átkoztam magamat, amiért semmilyen elérhetőséget nem kértem a sráctól… De végülis… így terveztem. Nem értettem, miért idegesít, hogy nem látom többet… Az arca mondjuk a szemem előtt lebegett, ha lehunytam azt. Annyira tökéletes volt. Mint az a csók. Még egy csókot nem élveztem ennyire.

Csizmámmal a havat rugdosva indultam a suliba, és alig negyed óra alatt oda is értem. Szekrényembe bevágtam a táskámat, és a büfé felé indultam, hogy vegyek egy kávét, mert a reggeli kapkodásomban ez nem jött össze.

- DaSeom- huppant le mellém a székre Hee Jun- Hát téged is látni! Látom, fáradt vagy!- nevetett.

- Nem vagyok a toppon!- csóváltam a fejemet, és ebben a pillanatban éreztem, hogy valaki a hátamra ugrik.

- DaSeoooom!

Rémülten ugrottam fel, mert az összes kávém az iskolai egyen ingemen landolt.

- A francba, Jolie!- csattantam fel nevetve, mikor láttam döbbent arcát.

-  Bocsi!- nevetett fel- De ezen a gatyi egyenruhán csak javít az a barna folt…

- De most vehetem át, és egy perc múlva kezdődik az óránk- húztam a számat, és lassan feltápászkodtam- Menjetek előre, van egy váltás ingem- indultam meg a szekrényem felé, és kivéve a ruhadarabot a női mosdóba siettem, hogy már hiába telt el pár perc az órából, azért időben beérjek. Matekóra volt, és így is képes voltam néha elveszni az anyagban. Idős tanárnőnk meg tett róla, hogy elég gyorsan haladjunk. Órámra néztem, és láttam, hogy öt perce kezdődött a matek, így végigrohantam a kihalt folyosón, egészen a tantermünkig. Oké. Csak bekopogok, és kimentem magam valami idióta magyarázattal.

Felemeltem a kezemet, és kettőt ütöttem az ajtóra, majd benyitottam. Mindenki arca azonnal felém fordult, mire lehajtottam a fejemet.

- Elnézést tanárnő, csak ma reggel nem volt időm kávézni, ezért a büfében vettem, de véletlenül magamra borítottam, ezért muszáj volt átvennem a…- ekkor felnéztem a tanerőre, hogy lássam, mennyire hatotta meg elhadart mondandóm, de abban a pillanatban, hogy megláttam a mellette álló alakot, elakadt a szavam. Hogy a fenébe kerül ide… a szépszemű?

- Semmi baj, Son DaSeom, csak ülj le a helyedre. Pont most mutatom be az új kistanárotokat! Matematikát fog oktatni!

Arcomra fagyott a mosoly, de ezt az ő arcán is láttam, ahogy engem bámult. Fenébe is, hogyan fogok ebből kimászni? El akarok süllyedni…

/Folyt. köv/