Yes, Sam! 3. rész /Jinyoung/

3. rész

- Muszáj mindig a szádat húzni, hogyha elmegyünk valahová?- szorította meg erősebben a kézfejemet Kwang Soo, mikor a moziba beléptünk.

- Mivel semmi kedvem nem volt jönni, ezért igen!- morogtam az orrom alatt. Zúgott a fejem, nem igazán voltam jól. Egész héten ettől szenvedtem, de nem akartam, hogy kifogásként tűnjön.

- Hé, cicuska, mikor látod be, hogy veled tettem jót? Ha belezúgsz a tanárba, akkor abból semmi jó nem származhatott volna. Így ezt elkerüljük.

- Nem zúgtam volna bele… de azzal, hogy magadhoz láncoltál, nem sokat értél el. Csak azt, hogy menekülni akarok… de ugye azt nem hagyod, mert Jinyoung bánja… mióta vagy te ilyen?- sóhajtottam, és ledobtam magam a moziban a nekünk szóló helyre, és kibámultam a fejemből.

- Hé!- simított végig a fiú a kezemen akár kedvesnek is nevezhetően.

- Mit akarsz?- fordultam felé orromat felhúzva.

- Olyan nehéz lenne megint engem kedvelned?

- Azt ki is kéne érdemelned! Eddig pedig nem voltál valami nagyon meggyőző.

- Meggyőzlek!- nézett mélyen a szemembe, majd közelebb hajolva az ajkait az enyémre nyomta, majd vigyorogva el is távolodott, és kezemre szorosan ráfogva figyelte a mozivásznat.

Elfacsarodott szívvel néztem arcélét. Valamiért fájt ez az egész. Ő talán tényleg nem akart rosszat, csak… önző volt. Ahogy én is. Amiért sokkal szívesebben lettem volna itt a kistanárommal, akit igazából nem is ismertem belülről. Csak remélni mertem, hogy más, mint a többi férfi.

Nem tudtam a filmre figyelni, ami egy kissé komikus akciófilm volt. Sőt, a félénél a kezdeti fejfájásom olyan szintűvé fokozódott, hogy azt hittem, ott helyben elájulok.

- Ki kell mennem a mosdóba- suttogtam egy óra után, mire kicsit összehúzta a szemöldökét.

- Aztán találj vissza!

Bólintottam, majd kitámolyogtam a keskeny folyosón. Egyre inkább éreztem, hogy a vérnyomásom nagyon lement, így mikor a mosdóba értem, a hideg csempének támasztottam a homlokomat, szerencsémre egy kicsit igényesebb mosdó volt.

Szédültem, és a kezem is remegett. Mi a fene bajom van?

Egész héten lappangott bennem valami. Lehet, hogy beteg lennék? Vagy csak kimerültség? sokat kellett tanulnom, alig volt időm enni is, ha meg időm maradt, azt a „barátom” elrabolta.

Homlokomra tettem a kezemet, de én nem éreztem semmi különbséget. Le kellett guggoljak a fal mellett, hogy ne ájuljak el.

Gondolkozás nélkül vettem elő a telefonomat, és tárcsáztam egy számot.

- Mi van hercegnő?- szólt bele a vonal végén bolond újdonsült barátom.

- Ne hívj így…- motyogtam válaszul Baronak.

- Mi van a hangoddal?

- Nagyon rosszul vagyok…- elhaló hangom még engem is megijesztett.

- És én mit csináljak?- hallottam rémült élét a kérdésének.

- Nem tudom, csak…

- Hol vagy? Elmegyek érted, okés?

- A Lotteben… Moziban… Kwang Sooval. Kijöttem a mosdóba…- válaszoltam tőmondatokban.

- Rendben… a közelben vagyok, elmegyek érted, és hazaviszlek…

- Jó…- motyogtam, majd bontottam a vonalat. Egy hét alatt egész jól összekovácsolódtunk, minden délután teniszeztünk együtt egy órát.

Sokat megtudtam róla, a baráti társaságról, és Jinyoungról is. Aki egy hete figyelmen kívül hagyott már. Még órákon sem nézett rám, olyan érdektelen volt. Bár Jolie néha taszigált, hogy ugyan, menjek oda hozzá, mindig csak szemet forgattam, és hagytam a fenébe.

Tudtam, hogy most, mivel elmegyek, legalább szólnom kéne Kwang Soo-nak, ne aggódjon feleslegesen, de annyira szédültem, hogy nem voltam képes megírni egy sms-t.

Majd írok, ha itt van Baro…

Kicsoszogtam a mosdóból, hisz tudtam, a fiú azért annyira nem fasza gyerek, hogy beront értem a női wc-ben, és ott vártam. Nem telt bele tíz percbe, a fiú már futott is felém lobogó hajával.

- Jól vagy?- guggolt le elém, mire rá emeltem a szememet- Te jó ég, nem vagy jól, mint egy zombi… Azonnal hazaviszlek! Tudsz járni?- erre bólintottam, de még így is kicsit segített megállnom a lábamon. Beterelt a liftbe, majd a mélygarázsba. Még jó, hogy volt kocsija. Azonban mihelyst kóválygó fejjel beültem a kocsiba, ő pedig aggodalmas tekintettel rám nézett, és kérdezett valamit, az információk már egyáltalán nem értek el hozzám.

*

Arra ébredtem, hogy valami szőrös az arcomnak dörgölőzik. Mi a franc? Kipattantak a szemeim, és alig pár centi távolságra találtam magam egy fehér szőrpamaccsal.

Már azon voltam, hogy felvisítok, mikor rájöttem, hogy ez csak Baro kutyája lehet, akit már képeken volt szerencsém látni.

Várjunk… Baro kutyája…

Hol a francba vagyok?

Azonnal felültem, és körbenéztem a szobán, ahol voltam. Hát nem az enyém volt. És ha Baro kutyája itt van, akkor a gazdája sem lehet túl messze. Hogy a fenébe… És miért csak egy nagyobb póló van rajtam?

Az órára pillantottam, amit a falon láttam, este nyolcat mutatott. Négy után jöhettem el a moziból.

Leugrottam az ágyról, miközben a fehér kiskutya igyekezett minél jobban körbeugrálni.

- Maradj már…- motyogtam, majd az ajtó felé siettem, ahonnan az egyre erősödő hangokat hallottam.

- De mi a francért vagy ilyen?- egy fiú hangja, aki nem Baro volt. Ki van még itt?

- Mondtam, hogy most nem alkalmas!- a barátom hangja elég feszült volt. Mi baja? Ki van itt? Fejemet fogva léptem közelebb az ajtóhoz. Már jobban voltam, csak éreztem, hogy most keltem ki az ágyból.

- Valami tényleg gyanús itt, gyerek! Bizonyítsd be, hogy nincs ott semmi!- csattant egy másik, mire kilöktem az ajtót.

- Nem lehetne egy kicsit halkabban?- morogtam, fintorogva, és frusztráltan a hajamba túrtam, és szétnéztem a társaságon. Bár ne tettem volna.

Hisz így szemben találtam magamat a tátott szájú Baroval és a haverjaival… és igen, ebbe Jinyoung is beletartozott. Én meg mégiscsak ott álltam, egy szál pólóban. Istenem, de ciki!

- Hát ezért nem mehettünk a szobádba!- motyogta az egyikük, ha jól rémlett, ő volt Gongchan, a többiek nevére már nem emlékeztem…

- Nem bírtál volna még ki pár percet, hercegnő?- sziszegte felém Baro mérgesen, mire azt érte el, hogy Jinyoung megragadta a gallérjánál fogva, és megrázta.

- Te meg mit műveltél vele?- kérdezte ingerülten. Ennek meg mi baja?

- Hé, hé, lehet leállni!- kiáltottam fel, mikor láttam, milyen szemmel méregeti szegény Barot, aki hirtelenjében annyira meglepődött, mint én- Én is szeretném tudni, hogy kerülök ide. Szóval beszéljük meg inkább emberbarátian.

- El sem hiszem, hogy te csak így belekerülsz a férfiak ágyába…- nézett rám kicsit gunyorosan, de legalább elengedte a fiút.

- Ó, egy hete most szóltál hozzám először, ez igazán bűbájos!- fintorogtam rá akaratlanul is.

- Lemaradtunk valamiről, Jinyoung? Nem is mondtad, hogy megtaláltad a kiscsajt. És Baro sem említett semmit… Akkor hogy van ez?- pislogott az egyik ismeretlen. Valamilyen C-betűs fura betűszó lehetett a neve, így rémlett szilveszterről.

- Ez egészen pontosan…- kezdtem volna, de Baro megragadta a kezemet, és behúzott vissza a szobába- Mi az?- értetlenkedtem.

- Öltözz fel, aztán majd magyarázkodunk, oké? Mindenki megbámul így!

- Te öltöztettél le? És nem azt mondtad, hogy hazaviszel amúgy?

- De, csak elfelejtetted mondani, hol laksz, utána meg szinte kiájultál… A szüleim nem voltak itthon, nővérem öltöztetett át, de már elment ő is, mert dolga akadt, én amúgy hozzád nem érnék… vagyis nem úgy értem, hogy visszataszító vagy, csak… ugye Jinyoung… aki most mindent félreértett valószínűleg… szóval…

- Értem, köszönöm- motyogtam, mire bólintott egyet, és kisietett a szobából. Gyorsan felkaptam a ruhámat, ami egy szék karjára volt terítve, és nagy levegőt véve kiléptem megint a nappaliba.

- Várjuk a magyarázatot!- mosolygott rám Gongchan. Megértem, mit evett benne Jolie. Jóképű srác volt.

Én segélykérő pillantást vetettem a másik két fiúra, nevezett Barora, és Jinyoungra, de az előbbi csak idegesen dobolt az ujjával, az utóbbi pedig csak fújtatva elfordult.

- Komolyan, jó fejek vagytok. A lényeg az, hogy Jinyoung a kistanárom lett. Igen, még csak végzős gimis vagyok. Ezért ilyen… ilyen morcos…

- Én nem vagyok morcos…- nézett rám száját húzva.

- Persze, hogy nem. Baroval pedig a teniszpályán találkoztunk, és barátkoztunk össze. Ami a mai napot illeti… Én éppen Kwa… Basszus…- jutott eszembe- Baro, hol a kabátom?

- Az előszobában, várj, idehozom!- pattant fel, és kifutott érte. Mikor visszajött, én hajamat tépve nyúltam a zsebébe, és halásztam elő a mobilomat.

12 nem fogadott hívás.

Kwang Sootól.

- A francba!- temettem arcomat a tenyerembe- Van itt nyugodt hely, ahol telefonálhatok?- fordultam feléjük.

- Mi lenne, ha előbb befejeznéd a magyarázatot?- nézett dühösen Jinyoung.

- Kwang Sooval randiztam, és…

- Ki az a Kwang Soo?- pislogott Gongchan.

- Az osztálytársam, és…

- Te úgy smároltál Jinyounggal, hogy közben pasid volt?

- Hagyjátok, hogy végigmondjam?- kaptam fejemhez, mire mindenki elcsendesedett- Köszönöm! Kwang Soo az exem volt, de most kitalálta, hogy megint velem akar lenni, mert miért ne. Kell a francnak a srác, csak… muszáj, mert különben jobban megszívom, mert elmondja mindenkinek, hogy kavartam a… kistanárommal. Ennyi. Szóval ma a moziban rosszul lettem, és Baro azt mondta eljön értem. Csak aztán elájulhattam, ezért vagyok most itt. Elég magyarázat?- néztem körbe.

- Miért lettél rosszul?- pislogott egyikük.

- Talán kimerültség…

- És kevés evés..- szólt közbe a C-betűs- Ne nézz így rám, orvosnak tanulok, látom a jeleket. Ideges vagy mostanában, ezért nem eszel sokat… Egyél rendszeresen!- mondta, mire bólintottam.

- De akkor Baro miért nem mondott semmit arról, hogy újra találkozott veled?- nézett a másik ismeretlen nevű srác is fel.

- Nyilván azért nem, amiért Jinyoung sem, és…- a telefon a kezemben újra villogni kezdett, és Kwang Soo nevét mutatta. Vettem egy nagy levegőt, és rányomtam a felvétel gombra.

- Szia Kwa…

- Te meg hol a jó büdös életben vagy?- ordította másik végén.

- Én csak…

- Leléptél, igaz, te büdös ribanc!

- Hogy mi?- hűltem el alpáriságán.

- Nem megmondtam, hogy egyszerűbb neked, ha maradsz a seggeden?

- Te velem ne beszélj így, fogalmad sincs, hogy mi történt!- csattantam fel- Rosszul lettem, és egy barátom elhozott.

- Kicsoda? Mert sem Jolie, sem Heejun nem tud rólad semmit.

- Van más barátom is.

- Mégis ki? Ha megtudom, hogy most éppen azzal a nyálas kistanárral hemperegsz…

- Senkivel nem hempergek, na nem mintha lenne ehhez bármi közöd is! Kérlek, hidd el, hogy rosszul voltam, és elájultam. Most tértem magamhoz.

- Gyenge kifogás. Lassan eljátszod az esélyeidet, DaSeom!- majd rám csapta. Szörnyen éreztem magam, legszívesebben eltörtem volna valamit, hogy a feszültségemet így levezessem.

Erőtlenül dobtam a telefont a kanapéra, és mérges szemekkel Jinyoung felé fordultam.

- Ez a te hibád- léptem elé, és a mellkasára ütöttem- Minden a te hibát, te idióta! Miért kellett az életemet tönkretenned?- ütögettem a mellét továbbra is, éreztem, hogy nem sok tart vissza a hisztirohamtól- Nem mehettél volna másik buliba? Másik suliba? Másik világegyetembe?- tört ki belőlem a zokogás, mire elkapta a kezeimet, és szorosan magához húzott, ezzel leszorítva a testrészeimet is.

- Csss!- suttogta a fülembe megnyugtatóan, de nem tudtam lehiggadni.

- Te büdös disznó, hogy merted…! Miért van ilyen szép szemed?- motyogtam erőtlenül, tovább hullatva könnyeimet ingjére. Valahogy nem esett le, hogy teljes testemben hozzásimultam, és még csak nem is vagyunk egyedül. Lassan, az ingjébe kapaszkodva bújtam közelebb hozzá, jól esett meleg, biztonságos közelsége.

- Nyugodj meg!- éreztem valamit a fejem búbján. A hajamba csókolt volna? Éreztem, hogy teljesen elpirulok.

- Mi itt a probléma? Meg van oldva a dolog!- ütötte össze a kezét Gongchan, mire rájöttem végre, hogy mi is folyik itt. Azonnal eltoltam magamtól, és megtöröltem a szememet, ami szánalmas kifakadásom jeleit még mutatta.

- Ezt nem szabad! Ő a tanárom!- ráztam a fejemet.

- Szóval Jolie is még csak ilyen pisis… pedig milyen jó nő volt…- gondolkozott el a fiú.

- De ha vártok még, csak egy fél évet, akkor már együtt lehettek…- mondta az egyikük. Valamiért a Szandál név rémlett rá, nem is értem, miért…

- Ki mondta, hogy együtt akarunk lenni?- jött mellőlem a hang, bár kissé zavarban volt. Felnéztem Jinyoung arcára, aki ezúttal került velem mindenféle szemkontaktust.

- Pontosan. Nem akarunk együtt lenni! Az csak egy csók volt, nehogy már mindenki túlreagálja…- forgattam a szememet túlságosan is jól játszva- Most pedig jobb lenne, ha hazamennék. Köszönöm Baro, hogy befogadtál.

- Azt hiszem, én is lelépek, majd jövő héten találkozunk…- mondta Jinyoung is, majd még előttem kisurrant a nappaliból, rám sem nézve. Hallottam a bejárati ajtó csapódását is.

- Azt hiszem… ez kicsit kínos. Na de megyek is, hogy kibeszélhessétek a helyzetet magatok között!- majd intettem egyet, és az előszobába siettem. De nem telt bele pár másodpercbe, Gongchan követett.

- Hé, kislány!

- Ne hívj így!- néztem fel rá, miközben a csizmámat bűvöltem magamra.

- Hétvégén bulit tartok, gyertek el. Vagyis… hívd el Jolie-t is.

- Őt nem tartod kislánynak?- húztam a számat- Téged nem zavar, hogy hazudott?

- Igazából várható volt, annak a csajnak a szeme sem áll jól… De tudod… Jinyoungot sem zavarná, hogy egy évvel fiatalabb vagy még. Csak épp ő megszívta, hogy nálatok tanít…

- Hát eléggé!- egyenesedtem fel, mire a fülemhez hajolt.

- Gyertek el a bulira, és ott végre meggyőzheted arról, hogy te vagy a neki való lány…

- Erről én magam sem vagyok meggyőződve- nevettem zavartan, de nem húzódott el.

- Remélem tudod, hogy azok közül, akik ott lesznek azon a bulin, nem kevesen hajtanak rá a csajok közül!

- Ó…- mindössze ennyi jött ki a torkomon, és a szemébe néztem, hogy ezt bővebben is kifejtsem, mikor ismét nyílt a bejárati ajtó, és Jinyoung jelent meg újfent. Meglepődhetett, hogy olyan közel lát minket a haverjával.

- Bocsánat, ha zavarok- kicsit gúnyos élt ütött meg hangja.

- Semmi nem történt!- vágtam rá azonnal.

- Csak meg akartam kérdezni, kell-e egy fuvar, de látom, jól elvagy!

- Dehogy van el jól! Elfogadja a fuvart!- lökött meg Gongchan, szinte a másik karjába. Ezért még meghal…- Majd Baroval megüzenem a részleteket. Viszlát tubicáim!- majd be is vágta az előszoba ajtót.

Félénken néztem a velem maradt fiúra.

- Tényleg el tudsz vinni? Nem igazán tudom, hol vagyunk most és…

- Persze!- legyintett.

- De ha ez neked kényelmetlen, akkor…

- Csak szállj be- mosolyodott el egy aprót, és a kocsija felé mutatott, ami már ismerős volt, hisz láttam a suli udvarán parkolni.

Az első pár percet némán töltöttük, egyenesen az útra koncentrálva mindketten, majd lassan ránéztem az arcára, fél szemmel.

- Nincs megtiltva…- motyogta.

- Hogy mi?- jöttem zavarba.

- Hogy nézz!- egy pillanatra tekintett csak rám- Nem kell ennyire zavarban lenned…- persze, mondd ezt a nénikédnek! Nem te ülsz egy tökéletes pasi mellett!

- Figyelj…- köszörülte meg a torkát- Ez a Kwang Soo ügy… te tényleg nem akarsz vele lenni?

- Ha akarnék, akár haldokolva is maradtam volna abban a moziban…- motyogtam, mire kicsit felnevetett.

- Nagyon seggfej volt a telefonban?

- Eléggé- idéztem vissza magamban- De neked nem kell ezzel foglalkoznod…

- De hisz az én hibám is… vagyis amennyiben hiba volt az a csók…

- Az a csók… szóval az az este… nem volt egy komoly dolog. Csak ő kapta fel így, mikor utána a szertárban talált minket… Nem is tudom, miért nem mindegy neki…

- Nekem sem lenne mindegy…

- Hogy mondod?

- Mármint ha a lány, akit szeretek… mással lenne, nekem sem lenne az mindegy.

- Van lány, akit szeretsz?- pillantottam rá kicsit.

- Teljesen mindegy, nem rólam van most szó… Ha itt befordulok, az lesz a ti utcátok?- mutatott a helyre, ügyesen terelve a szót.

- Igen, de ezen a kisutcán fordulj le, most azonnal!- mondtam rémülten, mire félrekapta a kormányt, és egy aprócska, egyirányú sikátorszerűbe fordult, ahol egy lélek sem járt.

- Miért kellett idejönni?- nézett rám értetlenül, leállítva a motort.

- Ki tudja, ki látna téged, ha a házig vinnél- vontam vállat- Ez így itt tökéletes lesz.

- Magadat, vagy engem féltesz, DaSeom?- a nevem a szájából olyan szépen hallatszott.

- Kicsit mindkettőnket…- hajtottam le a fejemet. Valahogy nem akartam kiszállni a kocsijából, valahogy szerettem volna még több időt eltölteni vele. Magam sem értem, miért jött a késztetés.

- És amúgy miről sugdolóztatok Gongchannal?

- Meghívott a bulijába!- vontam vállat- De szerintem csak Jolie miatt.

- A bulijába?

- Igen…

- És tervezel is eljönni?- kicsit feszült lenne.

- Még nem tudom… el kéne mennem? Esetleg ott lesz Baro is?

- Mi ez a Baro őrület?- túrt a hajába frusztráltan.

- Csak barátok vagyunk… Jesszus, ha nem tudnám milyen vagy, azt hinném, féltékeny vagy…

- Igen, az vagyok!- vágott a kormánykerékre- Tudod, milyen régóta várok arra, hogy végre befűzzem Barot? Erre meg jössz te, és…

- Várj, mi van? Te…- nyílt tágra a szemem- Te igazából… meleg vagy?- szinte visítottam. Komoly arccal rám pillantott, és bólintott egyet. Szám egészen kinyílt döbbenetemben, és a kezem is remegni kezdett. Mi van?

A következő pillanatban meg olyan szinten kirobbant belőle a nevetés, hogy azt hiszem, a következő keresztutcában is hallották.

- Jaj, te…- törölte szinte könnyes szemét. Meglepődtem, először láttam ilyennek, de… tetszett. Jobban mint kellett volna.

- Ez nem volt vicces, te szemétláda!- ütöttem a karjára, kibuggyanó nevetéssel, majd még egyet mértem volna, ha nem kapja el a csuklómat időben, és közelebb hajolt az arcomhoz, hogy hirtelen pislogni is elfelejtettem.

- Annyira bolond vagy, hogy hihetted el? Ha meleg lennék, szerinted úgy néztem volna rád, mint aki…- itt elakadt, és egy aprót az ajkába harapott. Nem tudom, hogy szándékos volt-e, vagy nem, tény, hogy kedvem támadt kiszaladni a világból, meg vissza, mert ez az ember már túlságosan tökéletes volt nekem. A kezét lassan arcomra simította ujjbegyei alatt bizsergett a bőröm. Jaj, ne.

- Mint aki…?- kérdeztem suttogva.

- Mint aki menten felfal!- vigyorodott el, és közelebb hajolt, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy az ajkamra tapadjon szépvonalú szájával, de ebben a pillanatban egy éles dudaszó hallatszott, mire szétrebbentünk. Kínos nevetgéléssel fordultam hátra, és megláttam, hogy egy kocsi áll mögöttünk… és nyilván szeretne távozni ő is a sikátorból, és nem fért el mellettünk.

- Ezt gyorsan felejtsük el!- tűrtem hajamat a fülem mögé zavaromban, és a kilincsért nyúltam- Köszi, hogy hazahoztál… tanár bácsi- majd kiszálltam volna, ha a hangja nem állít meg.

- Hé, hogy mondtad?

- Úgy értem…- fordultam vissza egy pillanatra, és elmosolyodtam, pedig nem terveztem- Jinyoung- majd kipattantam a kocsiból, és vissza sem nézve a házunkig futottam.

/folyt. köv/