Dream trip 3. rész /Changjo/

/Sziasztok! :) Végre sikerült befejeznem ezt a fejezetet is, kicsit lassan ment, de végre itt vagyok vele! :) Véleményeket szívesen fogadok, mert most én magam sem tudom, hogy sikerült... /

 

3. rész

- Így ni!- mondta In Soo, és rásimította a talpamra a ragtapaszt.

- Köszönöm- mosolyogtam rá, de még mindig zavart Changjo utolsó mondata. Mégis, miért ő van kiakadva, mikor ő tiport a lelkembe még anno… ki is őrült meg? Ki is nem tudja eldönteni, hogy kedves legyen, vagy bunkó?

Nevetséges vagy, Jong Hyun…

- Rá tudsz állni azért?- nézett rám a szőke fiú, ezzel visszarántva a valóságba.

- Persze. Szerencsére pont olyan helyen van a vágás, hogy nem zavar. De azt hiszem, ma már többet nem megyek a vízbe- sóhajtottam.

- Ne emészd magadat emiatt. Kitalálunk valami programot mára, rendben? Van egy ötletem. Gyere velem- fűzte össze az ujjainkat, és meglepődni sem hagyott időt, húzott maga után.

- Várj, messze megyünk?- kérdeztem.

- Lehet, hogy sok időbe fog telni. Ez probléma?- vonta fel a szemöldökét.

- Dehogy. Csak beszólok a családomnak, hogy ne keressenek. Egy perc, rendben?

Bólintott, én meg gyorsan visszasiettem a házba, felvettem egy kis szandált, ami kényelmesebb lábbeli volt, egy strandruhát, és mivel épp senkibe nem futottam bele, hagytam egy üzenetet az asztalon, hogy elmentem egy időre.

- Mehetünk!- sétáltam mellé ismét.

- Remek!- ismét kezemért nyúlt, de én csak felvontam a szemöldökömet, amit észre vett- Csak, hogy a nagy tömegbe ne veszítsük el egymást!- erre elmosolyodtam, és kezébe csúsztattam az enyémet.

Elindultunk a parton, a kikötő irányába, ami nem volt túl messze, és mikor odaérkeztünk, rámutatott egy kikötött, egészen kicsi kis vitorlásra.

- Az a családomé.

- Családodé?

- Igen, van itt nyaralónk, ide jöttünk most is a srácokkal. Megyünk vele egy kört?

- Naná!- vidultam fel. Imádtam a hajókat. Voltam is régebben vitorlás táborban, így együtt könnyen ment a hajó előkészítése. Közben végig beszélgettünk, nagyon megkedveltem a fiút.  Úgy éreztem, teljesen egy húron pendülünk. Hamar kijutottunk a nyílt vízre a vitorlással. Élveztem, ahogy a hajamba kap a szél, és mi siklunk a vízen.

El is feledkeztem a bajaimról, és csak élveztem a pillanatot. Gyakran láttam, hogy In Soo engem bámul, ami eléggé zavarba hozott, de hamar levágtam a szitut, hogy bejövök neki. Hisz mi másért hozott volna el hajókázni? Volt már dolgom pasikkal, volt pár barátom, de egy ilyen kis románctól azért féltem. Mármint normális esetben kicsit féltem volna, de most kicsit elengedtem magamat.

De megnyugtatott, hogy a fiú nem egyből letámadott, nem úgy, mint ahogy Changjo jósolta… 

Már megint Changjo-nál tartok. Miért nem tudom kiverni a fejemből azt az idiótát?

- Köszönöm, hogy elhoztál!- fordultam a fiú felé, pár óra múlva, mikor újra kikötöttünk.

- Nekem öröm, hogy ilyen csinos lány volt a társaságom.

Mondanom sem kell, erre fülig pirultam.

- De esetleg, kapok érte valamit?- mosolygott rendületlenül.

- Nem is tudom- kacérkodtam- Mit szeretnél?

- Hmm…- egy pillanat alatt megragadta derekamat, és magához húzott, hogy mellkasának csapódtam- Most már van ötleted?- suttogta ajkaimra. Nem mondanám, hogy meglepődtem tettétől, ezért kicsit közelebb hajoltam, hogy nyomjak a szájára egy puszit, hisz nagyon is kedvemre volt a feladat, de ebben a pillanatban megcsörrent a zsebében a telefonja.

- A francba!- engedett el, majd elővette bosszúsan a készüléket- Mit akarsz, Ji Hoo?- szólt bele kicsit ingerülten, majd hallgatta a választ- Értem, megyek, tíz perc, és ott vagyok!- majd letette.

- Baj van?- kérdeztem.

- Nem, csak a barátom egy idióta. El kell mennem. Nem baj, ha egyedül kell visszamenned?- nézett rám, mintha zavarban lett volna.

- Dehogy, menj csak- legyintettem, bár sajnáltam, hogy elmaradt az a csók.

- Pedig ma este találkozni akartam veled. De így még a holnap délelőtt is ugrott- bosszankodott- Esetleg, holnap este ráérsz?

- Persze!- lelkesültem fel.

- Akkor találkozzunk itt, hétkor. Megfelel?

- Tökéletes! Hová megyünk?

- Meglepetés!- majd intett egyet, és hátat fordított, hogy elsiessen, de egy lépés után visszafordult, és nyomott egy apró puszit az arcomra- Addig jó legyél!- kacsintott egy aprót, majd elsietett. Rózsaszín ködömben néztem utána, teljesen átszellemülve. Hogy lehet egy pasi ennyire aranyos?

Lábfájásomról elfeledkezve sétáltam vissza a parthoz, ahol nem láttam a családomat, ezért bementem a házba, ahol a nagy asztalt ülték körbe. Jöttömre felnéztek.

- Hol császkált a kisasszony?- nézett rám anya, aki éppen a köretet szervírozta az asztalra, de mihelyst letette, csípőre tette a kezét. Ez nem jelentett túl jót.

- Írtam, hogy elmegyek- mentegetőztem.

- Ó, igen, írtad, hogy elmész. Majd egy nap meg írsz egy üzenetet, hogy: bocsi anya, felcsaptam hippinek, többé ne keress, harcolok a világbékéért.

- Csak az egyik barátommal voltam. Tegnap ismertem meg, és elvitt vitorlázni- mondtam boldogan.

- Ez egy fiú?- vonta fel a szemöldökét anya.

- Egy nyálas fiú- morogta Changjo, miközben az újabb szelet húsért nyúlt. Igyekeztem rá csúnyán nézni, de ettől nem szégyellte magát össze.

- Igen, a neve In Soo. És nagyon aranyos. Kedvelem!- majd leültem az egyetlen helyre, ex legjobb barátom, és So Hyun közé.

- Nem bánom, ha programot gyártasz. De legközelebb két szónál többet írj, rendben?

- Oké. Akkor előre bejelentem, hogy holnap este randizok vele- mondtam unottan.

- Illetek egymáshoz- motyogta Changjo félvállról. Kezdett idegesíteni.

- Igen, illünk. Szóval inkább tömd a fejedet- mosolyogtam rá gúnyosan.

- Jó, ezt most hagyjátok abba!- rúgott mindkettőnket bokán az asztal alatt Jin Hee unnie. Mire mindketten lehajtottuk a fejünket. De tudtuk, hogy harcunknak még közel sincsen vége.

*

Délutáni csendes pihenőben az ágyon feküdtem, ilyenkor volt a legmelegebb odakint, nem is volt tanácsos a napon tartózkodni ilyenkor.

Magamban In Soo-ról álmodoztam, az izmos testéről, az szép szemeiről, a…

Ekkor nyílt az ajtóm, és besétált rajta a rémálmom, majd egy mozdulattal bevetette mellém magát az ágyba.

- Mit akarsz, Changjo? Eltévesztetted a házszámot?- sóhajtottam.

- A szobámban dög meleg van. Itt jobb- mondta egyszerűen, majd bedugta a fülébe a fülhallgatóját, és kényelmesen elhelyezkedett. Ez azt jelentette, hogy oldalt feküdt, felém fordított testtel, és rezzenéstelenül bámult tovább.

Nem akartam ezen kiakadni, úgy akartam viselkedni, mint akit hidegen hagy, hogy egy ilyen jó pasi fekszik centiméterekre tőle az ágyban (ami még szerencse, hogy franciaágy), és bámul. Vagy öt percig sikerült is, de aztán mérgesen felültem, és kihúztam a füléből a zenelejátszót.

- Mit akarsz tőlem?- sóhajtottam.

- A szobádat!- válaszolta nyugodtan.

- Ó, értem. Hát nem kapod meg. És tőlem mást sem- tettem hozzá pár pillanat múlva.

- Aranyos vagy- támaszkodott a könyökére- Mégis, mi mást akarnék tőled? Azt hiszed, nőként nézek rád? Nem kell az, ami csak az ilyen harmadosztályú nyálgépeknek jön be…

- Remek. Bár ebben néha kételkedek…- motyogtam.

- Ezt hogyan érted?

- Még ha nem is bírsz, mint embert, azért te is pasiból vagy- mondtam, kibámulva az ablakon.

- Ó, szóval úgy érzed, hogy kísértésbe tudsz ejteni?- vigyorgott- Hát akkor mutasd meg!

Francba, a saját csapdámba estem, ha most visszautasítom, akkor minek kezdtem bele a témába egyáltalán, ha meg megteszem, akkor… akkor…

- Nem megy?- szórakozott jól, mikor látta, hogy ajkamat harapdálom, majd ő is felült- Yun-ah, annyira látszik rajtad a bizonytalanság. Ha el akarsz valakit csábítani, akkor azt nem így kell csinálni. Várj, megmutatom!- majd arcomhoz emelte kezét, hogy fülem mögé tűrje egyik tincsemet, de még időben kapcsoltam, és elcsaptam a kezét.

- Ne érj hozzám, hagyj békén!- csattantam fel, mire kikerekedett a szeme.

- Yun, ennyire utálnál? Pedig csak visszafordítottam azt, amit ellenem akartál tenni, négy éve- csóválta a fejét.

- Hogy mi? Mi a fenéről beszélsz te?- néztem rá hitetlenül.

- Az igazság az, hogy…- beszívta kicsit az ajkát zavarában, de nem tudta tovább mondani, mert ebben a pillanatban kicsapódott az ajtóm, és berontott a kishúgom, Bessy-vel együtt.

A kutya azonnal rám ugrott, és össze-vissza nyalta az arcomat, húgom pedig Changjo ölébe pattant.

- Unnie, játszunk valamit! Játsszuk azt, hogy te vagy az anyukám, Changjo meg az apukám!

- Te jó ég, So Hyun, már nyolc éves vagy, ne légy ilyen gyerekes!- hűltem el, de közben el is vörösödtem. Még hogy papás-mamásat!

- Mi lenne, So Hyun-ah, ha azt játszanánk, hogy elváltam anyádtól?- morogta Changjo, de úgy, hogy a húgom ne hallja. Hisz mindkettőnk apja lelépett a családtól, nem kell ezt fel is eleveníteni.

- Na, kérlek! Játsszunk!- nyafogott húgom.

- Ha leszeded rólam ezt a vakarékot- mutattam a kutyusra, ami közben megette a magamnak nasinak odakészített sonkás chips papírját. (Igen, a kutyánk vonzódott a papírhoz, és mindig felzabálta).

- Jól van!- derült fel a kiscsaj, és egy mozdulattal lekapta rólam a falatozó állatot- Anya, most puszild meg apát, mert el kell vinned az iskolába, és apa egész nap dolgozni fog!- adta ki az utasításokat.

- So Hyun, anya most beteg, apa el fog kapni tőle valamit- mondtam hogy ne kelljen ilyen butaságokat csinálnom.

- De nem vagy beteg!- mondta átlátva sunyiságomon- Puszild meg. Most szeretitek egymást. Azt játszunk. Gyerünk, anyu. Elkésünk az iskolából- rángatta meg a karomat. Én sóhajtottam egy hatalmasat, és Changjo arcához hajoltam, és egy nagyon rövid és felszínes puszit nyomtam rá, amin ő is meglepődött, de visszahúzott magához, és ő is az arcomhoz nyomta a száját, majd kicsit eltávolodott, és vigyorogva a fülembe suttogta.

- Majd ha este hazajövök a munkából, csinálunk még egy kis So Hyun-t.

Megforgattam a szememet idióta viccén, és a fejéhez vágtam egy párnát.

- Párnacsata!- visított fel húgom, egyből elfelejtve a papás-mamás játékot, és megragadott egy díszpárnát, és a fejemet kezdte el csapkodni, amihez hamarosan Jong Hyun is csatlakozott.

- Ezt nem vicces!- nevettem fel, mikor már az egyik párna szét is szakadt, és tollak helyett, valami undi tömőanyaggal ment tele a szám.

- Megérdemled, asszony. A gyerek miattad késik el az iskolából- röhögött rajtam Changjo, mire visszavigyorogtam rá.

- Te rontottad el a nevelését!- mutattam a kislányra, aki már az ágyon ugrált a párna darabjai között.

- Dehogy, olyan kis örökmozgó, mint az anyja. Ugyanolyan imádnivaló!- mondta mélyen a szemembe nézve.

Erre megdermedtem, és csak bámultam rá. Nyeltem egy nagyot, hogy válaszoljak, de megcsörrent a telefonja. Egy mozdulattal felkapta, épp csak rápillantva a kijelzőre.

- Szia, Sol Bin. Már hiányzott a hangod!- felállt, és az ajtó felé igyekezett. Kedves, már-már nyálas hangja ritka furcsa volt. És azonnal eszembe jutott, hogy nem kéne bedőlnöm Changjo-nak. Hisz eleve egy másik csajra hajt, egy bunkó, és nekem is mással lesz holnap este randim. Egy, nála százszor rendesebb sráccal.

*

Aznap este Jin Hee-vel ismét elmentünk sétálni. Nagyon jó volt a hangulat, sok helyivel ismerkedtünk meg, mind szórakoztatóak voltak. Imádtam Új-Kaledónia esti hangulatát. 

Unnie ugyan hívta az öccsét is, de az azt mondta, hogy mást akar csinálni, máshova megy. Én meg nem erősködtem, hogy tiszteljen meg a társaságával, hisz nem hiányzott.

Későn értünk haza, és a koktéltól kicsit szédültem is. Vagyis nem volt semmi bajom, csak a szokottnál jobb kedvem.

Ami meglepő volt, hogy Changjo is akkor esett haza, mikor mi. Fáradt volt, ideges, és szerintem ő is jobban a pohár aljára nézett, mint kellett volna. Nem szólt hozzánk az ajtóban, egyszerűen csak berobogott, és felrohant az emeletre.

- Mi baja van?- kérdeztem fintorogva unnie-tól.

- Nem is tudom… A B vértípusától bármi kitelik- vont vállat- Na fürödj le, aztán menj aludni, mert fáradt leszel holnap- mosolygott, majd a lépcső tetején elváltak útjaink.

Összeszedtem a fürdős cuccomat, majd a mosdó felé indultam, de Changjo bevágódott elém, és hamarabb belépett a fürdőbe.

- Hé!- ragadtam meg a karját, hogy visszahúzzam- Én voltam itt előbb.

Csak rám nézett, és felvonta a szemöldökét.

- Menj a másik fürdőbe- morogta, majd becsapta az ajtót. Teljesen elhűltem. Egyszer kedves, egyszer bunkó, egyszer teljesen szívdöglesztő, máskor meg utálatos… Hogy változhat ilyen gyorsan?

De nem akartam cirkuszolni, kedvem nem volt vele foglalkozni, ezért elmentem a másik fürdőbe. Hadd legyen meg magának.

Viszonylag gyorsan végeztem, majd indultam is vissza a szobámba, hogy egy jó nagyot aludjak, de mikor benyitottam, láttam, hogy a fiú az ágyamon ül. Megtorpantam, nem tudtam, mit akarhat még.

Ő felnézett rám, és elém sétált. A haja vizes volt, és árasztotta magából a sampon és tusfürdő illatát. Nyelnem kellett egyet, hogy ne vegyen le a látvány túlságosan a lábamról.

- Mondanom kell valamit- mondta végül.

- Nem biztos, hogy akarom hallani- válaszoltam.

- De ez fontos… a te érdekedben van…

- Az én érdekem volt valaha neked egyáltalán fontos?- kezdtem visszafojtott hangon, hogy ne ébresszek fel vele senkit, de még is csattanósan- Nézz már magadba, Jong Hyun. Miért csinálod ezt velem?

Erre fújtatott egy nagyot, mint valami felbőszült vad.

- Annyira odavagy magadtól te is. Csak segíteni akartam. De tudod mit? Annyira makacs vagy, akkor ess pofára, de jó nagyot!- majd kisietett a szobámból. Miről beszélt ez?

*

Másnap, hisz tudtam, hogy In Soo-ék nem lesznek lent a parton, úgy döntöttem, elmegyek búvárkodni, hisz mindig is szerettem volna kipróbálni. A lábamon a seb szerencsére nem volt nagy, ráadásul hamar be is hegesedett, így már nem fájt annyira. Nem volt kedve senkinek csatlakozni, egyedül Changjo-t nem kérdeztem meg, de ő egész nap olyan furcsa volt velem, felém sem nézett, még csak nem is köszönt, és reggel, mikor rányitottam a fürdőben, mikor fogat mosott, ahelyett, hogy kizavart volna, azonnal ott hagyta a helyet, egy szó nélkül. Nem értettem, mi baja van, hisz aki elégedetlen kellett volna, hogy legyen, az én lehettem volna. Megalázott, most meg össze-vissza szórakozott velem. És még ő sértődött be? Na, mégis, hol él ez?

Így délelőtt a korallokat néztem a víz alól, amik gyönyörűek voltak, egy helyi, nálam nem is sokkal idősebb lány vezetésével.

Ebédnél végig róluk áradoztam a családnak, akik csak mosolyogtam lelkesedésemen.

Délután már hamar otthagytam a fürdőzést, és inkább elkezdtem készülni a randimra. Meleg volt esténként is, így egy egyszerű, de csinos nyári ruhát vettem fel szandállal. A hajamat megmostam, hogy ne legyen sós, és egyenesen, kiengedve hagytam. Csak egy kevéske sminket tettem magamra, nem akartam azonnal úgy kinézni, mint aki Gangnam egyik nightclub-jába indult.

Végül rámosolyogtam az eredményre. Hisz csinos voltam. És In Soo-nak már eddig is bejöttem. Kész főnyeremény.

Kicsit késni akartam, mert az úgy menő, de azért nem túl sokat, mert a végén már nem várna tovább. Így felkaptam a kis-táskámat, és elindultam a kikötő felé, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk.

Hamar oda is értem, és már messziről kiszúrtam a fiú szőke haját, ahogy az egyik oszlopnak támaszkodott. Elmosolyodtam attól, hogy milyen jóképű, de valahogy az agyamba kúszott Changjo mondata, miszerint: „Azt hiszed, nőként nézek rád? Nem kell az, ami csak az ilyen harmadosztályú nyálgépeknek jön be…”

Hah csak féltékeny! In Soo-ra, hogy jobban néz ki nála. Ami igazából nem igaz. Mert mind a ketten nagyon helyesek, csak…

Jó, elég Choi Jong Hyun-ból.

- Szia!- mosolygott rám a fiú, mikor észrevett, és nyomott az arcomra egy puszit, amitől jóleső borzongás futott végig a hátamon.

- Szia!- köszöntem én is neki halkan, kicsit zavarban.

- Nagyon szép vagy- fűzte össze ujjainkat újfent, amivel ismét meglepett.

- Te is- mondtam öntudatlanul- Vagyis… úgy értem… jól nézel ki… szóval…

- Értem, Yun-ah. Totál odavagy értem- somolygott, mire felnevettem.

- Azért ne szállj el magadtól- karoltam belé- Szóval, hová megyünk?

- Táncolni!- húzta száját mosolyra.

Végül a városba sétáltunk, egy közeli táncos helyre. Sokan voltak, mindenféle nemzetiségűek, a nyelvek annyira összekeveredtek. Mindenki a saját magáét mondta, és valahogy mégis, mindenki megértett mindent.

Először kértünk két italt, és miután elkortyolgattuk egy asztalnál, felkért táncolni. Latinos zene volt, és én mindig szerettem az ilyen dallamokat.

Jól esett, ahogy átkarolt, ahogy együtt mozogtunk, és közben néha vicces dolgokat suttogtunk egymás fülébe. Vicces volt például a mellettünk táncoló idős házaspár, akik már órák óta tangóztak, még ha a zene nem is olyan volt.

Jól éreztem magam vele.

Az egyik lassabb számnál teljesen magához húzott, és mélyen a szemembe nézett.

- Teljesen lenyűgöztél, Min Yun.

Ahogy kimondta a nevemet, a lábujjamig pirultam.

- Én is megkedveltelek, In Soo…- suttogtam, mire nyertes vigyort villantott, és lehajolt, hogy szánkat összeérintse. Elég felemelő érzés volt, és hiába nem ez volt az első, hanem elég sokadik csókom, teljesen bele tudtam élni magam. Először finom volt, aztán kezdett egyre inkább szenvedélyessé válni. Elvált tőlem, és mélyen a szemebe nézett. Majd  megfogta a kezemet, és elkezdett húzni, ki a táncoló tömegből, majd ki az épület hátsó kijáratán. Ott a falnak tolt, és ismét megcsókolt. Egyre sürgetőbben, egyre erőteljesebben, ami annyira már nem tetszett. Jobban élveztem, míg finomkodott.

- Menjünk el hozzám!- suttogta két csók között, ami kicsit megijesztett. Hisz nem régóta ismerem a fiút, még csak nem is volt a barátom, és elég egyértelmű, hogy mit akart. Voltak már fiúim, de addig még sosem jutottam, és... 

De In Soo olyan kedves, és akkor lehet, hogy összejönnénk. Szöulban tanul ő is, és…

Csak meg akar fektetni…

Changjo mondata nem hagyott nyugodni. És be akartam bizonyítani, hogy ez nem így van.

- In Soo, én még nem akarok…- motyogtam, de ő belém fojtotta egy csókkal, és kezét combomon felvezetve, kicsit feljebb tűrte a szoknyámat.

- Nyugi, semmi gond nem lesz!

- De én tényleg nem akarom!- próbáltam lerázni magamról.

- Hallgass már, élvezni fogod! Komolyan, eddig teljesen normális voltál, most mitől lettél egy ilyen szende szűz?- kérdezte kicsit ingerülten.

- Te pedig eddig egészen normális voltál, nem tudom, miért akarsz egy nap után az ágyadba vinni!- vágtam vissza, és hátat akartam fordítani neki, de visszarántott, és ismét az ajkamra tapadt.

- Velem ne szórakozz!- morogta, én pedig igyekeztem kiszakadni a szorításából- Az enyém vagy! Szeretem a makacs lányokat, de már elég lesz.

- Eressz!- löktem el magamtól, mire kicsit megtántorodott, és kapva az alkalmon visszaszaladtam az épületbe, majd a főbejáraton ismét ki a levegőre. Ott sem álltam, meg, egészen a vízpartig futottam, és közben éreztem, ahogy a könnyeim elkezdenek folyni.

Igen, túl szép volt, hogy igaz legyen. De hát mit vártam a nyaraláson? Hosszú életű románcot? Ugyan már!

Mikor elég messzire jutottam, megálltam. Csak bámultam bele az esti óceán fényeibe. Próbáltam lenyugodni, de a zokogás egyre inkább rám tört. Lassan indultam el a parton a lakásunk felé.

Nem akartam az igazat bevallani a családomnak. Anya kiakadt volna, Changjo pedig jól szórakozna, és a fejemhez vágta volna, hogy ő megmondta.

Ebből nem kértem. Főleg, hogy igaza volt.

Lassan mentem, közben igyekeztem a könnyeimnek gátat vetni, de nem ment. Egyre csak folytak. Nem is tudom már, hogy miért. Az eset miatt, vagy úgy minden miatt? Talán az utóbbi...

Fájt, hogy In Soo-t is félreismertem. Fájt, hogy tényleg csak egy kaland lettem volna neki. Fájt, hogy tévedtem...

Futó léptek zaját hallottam magammal szemben, mire felpillantottam, és attól, amit láttam, elkerekedett a szemem.

Changjo volt az. Mihelyst meglátott, megtorpant, pár méterre tőlem. Úgy tűnt, zaklatott, és már eléggé kifáradt. Mennyit futott? És miért?

Meglepetten nézett rám, majd lassan elindult felém.

Én meg automatikusan próbáltam hátrálni.

- Igen. Igazad volt- mondtam, könnyeimet nyelve- Remélem, most boldog vagy, hogy így látsz, és azt hiszen elmondhatod, hogy…- nem tudtam tovább mondani, meg elém ért, és egy mozdulattal magához húzott, mire a mellkasának estem, és szorosan átölelt, arcát nyakhajlatomba temetve.

Elakadt a szavam, és csak pislogtam, ernyedt kezeim meg magam mellett lógtak.

- Cha…Changjo?- kérdeztem suttogva pár másodperc után, még mindig könnyeimmel küszködve- Mi…mi ez…?

- Yun-ah!- majd utána valami olyasmit suttogott a fülembe, amitől még sírni is elfelejtettem- Annyira aggódtam érted.

/folyt. köv/

Dream trip 2. rész /Changjo/

/Sziasztok! Ezt jóval könnyebb írni, mint a másikat, mert nem kell nagyon az agyamat használnom. Még mindig nem életem története, de remélem, hogy tetszeni fog :)/

2. rész

A szobák berendezése is gyönyörű volt, nem győztem csodálkozni benne.

Sajnos fürdőszoba nem volt külön a szobához, az pont a két szoba között volt, külön ajtóval. Milyen remek, hogy közös fürdőm van ezzel a barommal... Komolyan, sosem nyugszok meg tőle.
Kipakoltam úgy tessék-lássék a dolgaimat, és belevetődtem az ágyba. Jó puha volt. Élvezet lesz ebben aludni.

Valamiért, hirtelen eszembe jutottak az idők, amikor Changjo-val ketten feküdtünk az ágyamon, és filmet néztünk. Vagy épp ketten feküdtük a homokozóba, és bármennyire is kiabáltak ránk a szüleink, nem akartunk felkelni onnan. Szép emlékek. Ha akkor nem adom oda neki azt a levelet, akkor talán még most is barátok lennénk? 

Nem, jobb, hogy akkor kiderült, hogy mekkora egy paraszt valójában. Hisz a legjobb barátom volt. Hogy tehette ezt velem, mindenki szeme láttára? Ha nem tetszettem neki, akkor azt miért nem négyszemközt közölte? Miért kellett mindenki szeme láttára gúnyt űznie belőlem? Ilyet egy barát sosem tenne. Changjo akkor és ott bebizonyította, hogy nem méltó nem csak a barát szóra, hanem az emberre sem.

Dühösen felpattantam az ágyamból, és a ruháimhoz léptem. Ideje átvenni a fürdőruhát!

Lekaptam a felsőmet, és az ágyamra hajítottam.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és besétált rajta valaki, akit most a pokolba sem kívántam.

- Yun-ah, anyukád kérdezi, hogy…- nézett rám Changjo széles vigyorral, de nem tudta folytatni, mert magam elé rántottam a kezem, elvégre csak egy melltartó volt rajtam, és elkiáltottam magam.

- Changjo! Téged nem tanítottak meg kopogni? Vagyis, de tudom, hogy megtanítottak! Húzzál kifelé!- visítottam.

- Nyugi, előbb el kell mondanom, hogy anyukád azt kérdezi, hogy…

- Kifelé!- vágtam hozzá az egyik párnámat, mire elkerekedett a szeme.

- Yun-ah, nyugodj már meg. Itt leszünk egy hétig, összezárva, ezerszer látni foglak fürdőruhában. A melltartó az ugyanaz. Mellesleg nincs miért szégyenkezned. Már mondtam, hogy tetszenek a melleid- harapott kicsit az ajkába, melleimet fürkészve.

- Az akkor sem ugyanaz! Akkora egy perverz disznó vagy!- kaptam fel még egy párnát, de még idejében az előbb elhajított párnám felé nyúlt, hogy azzal védekezzen.

- Mi ebben a perverzség?- csodálkozott.

- Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy akkor te is vedd le a felsődet, úgyis látni fogom egész héten a „kockahasad”- körmöztem a levegőbe. Már nem is érdekelt, ha látja a melltartómat. Egészen kiakasztott. De reméltem, hogy ettől észhez tér ő is, és végre hajlandó lesz lelépni.

- Milyen igazad van. Ez így tényleg nem igazságos- majd egy mozdulattal áthúzta fején a pólót és ledobta a földre. Az én szemem meg elkerekedett. Tényleg kockái voltak. De még milyenek! Na nem mintha kíváncsi lettem volna rá. Mit mutogatja a testét, nekem? De annyira ledöbbentem, hogy csak bámultam rá.

Elém sétált, mire az ágy széléig hátráltam, és a szemembe nézett.

- Szóval, ha már úgy gondolod, hogy fair a dolog, akkor végre elmondom, hogy anyukád azt üzeni, hogy…

- Changjo, te seggfej! Miért nem vagy képes eltűnni a föld felszínéről?- jött meg az eszem, és elkezdtem az öklömmel püfölni, végső elkeseredettségemben. Hiába fogadtam meg, hogy nem akadok ki rá, azért mégiscsak egy szál melltartóban álltam előtte. Ő meg előttem félmeztelenül. Hogyan is jutottunk idáig?

- Jó, most már elég volt, Yun- elégelte meg a csapkodásomat, és megragadta a csuklómat. De én tovább rángattam. A következő pillanatban az ágyra nyomott, és felém hajolt mérges szemekkel.

- Mitől vagy úgy oda? Régen ez a közelség természetes volt közöttünk.

- Az régen volt. Már nem vagyunk ugyanazok- vergődtem a szorításában, de csak nem engedett.

- Yun-ah. Miért nem vagyunk ugyanazok?- nézett mélyen a szemembe. Igen, ezúttal a szememet fürkészte, és nem a mellemet- Ki miatt?

Nem értettem, hogy ezt miért hozta fel most. Már válaszra nyitottam, a számat, de ekkor ismét nyílt a szoba ajtaja.

- Yun-ah, kipakoltál má…- Jin Hee szava megakadt, mikor meglátott engem, egy szál melltartóban, az ágyon, és öccsét, felettem, félmeztelenül.

- Öhm, elárulnátok, hogy mit is műveltek?- nézett ránk unnie gyanakodva, karját összefűzve. Más talán kimenekült volna a szobából, de tudtam, hogy Jin Hee-re számíthatok.

- Ez nem az aminek tűnik…- motyogtam, de Changjo nem mozdult rólam.

- Mégis, mi más lenne? Négy éve nem tudom, hogy mi rejtőzik Yun ruhája alatt. Ideje pótolni a dolgokat!- te jó ég, képzelődtem, vagy tényleg megnyalta a szája sarkát? Úgy éreztem, menten elájulok. A rosszulléttől. Kihasználtam, hogy Changjo a nővérére figyel, így lelöktem magamról.

- Tűnj a szemem elől- motyogtam halkan, de érthetően.

- Ha ennyire akarod!- állt fel az ágyról, kis mosollyal, és a pólója után nyúlt, ami nem is olyan rég a földön végezte- Amúgy csak annyit akartam, hogy anyukád üzeni, hogy menj le, segíts neki szendvicset készíteni, amit a partra tudunk levinni. És nyugi. Legközelebb kopogok, nehogy megint meglássalak melltartóban!- a szája elé kapta a kezét, kifigurázva lányos szégyenlősségemet, majd kifordult az ajtó, becsapva maga mögött azt.

Lerogytam az ágyra ismét. Unnie mellém ült.

- Nyugi, Yun, beszélek vele. Tudom, már négy éve volt, azt hittem, mindketten elfelejtettétek…

- Hogy lehetne elfelejteni, amit az a szemét tett?- temettem az arcomat a tenyerembe.

- Tudom, hogy mit csinált. De próbáld meg elfelejteni. Changjo mindig is szeretett piszkálódni, ezt te is tudod. Csak álld a sarat. Ne add fel.

- Jó, köszi, unnie!

- Még egy kérdés: Már nem tetszik neked, ugye?- ráncolta a szemöldökét.

- Már hogy tetszene?- fintorogtam.

- Remek. Akkor nem lesz semmi gond. Fighting, Yun-ah!- majd kifordult a szobából, egyedül hagyva a gyilkos gondolataimmal.

*

- Rendben, készen vagyunk!- csapta össze a kezét anya, mikor összepakoltuk, amit a partra akartunk levinni. A házban is forróság volt, pedig ment a légkondi.

- Akkor mehetünk végre?- csillant fel a szemem.

- Persze, előre mehetsz. Jong Hyun már úgy tudom, hogy lement, a húgod is Jin Hee-vel. Most  már te is élvezd az utazást. 

Nem kellett kétszer mondania, gyorsan kiléptem a ház hátsó kijáratán, amitől vagy 50 méterre volt a part. Mivel egy apartman központ volt, ezért elég sokan voltak ezen a parkszakaszon. Már alig vártam, hogy megmártózhassak a vízbe. És végre élvezhessem is, hogy végre valahára itt vagyok, álmaim utazásán.

Félúton járhattam, mikor megláttam Changjo-t, nem is olyan messze napozni, természetesen félmeztelenül. Mellette So Hyun ugrált Bessy-vel. A kutya semmiképp nem akart a vízbe menni. Jin Hee pedig épp bokáig mászott a vízbe.

Egyszer csak Changjo felnézett, és napszemüvegében ugyan nem láttam a szemét rendesen, de végigmért. Igaz, most sem volt rajtam túl sok ruha, egy bikini-felső, és egy strand rövid-gatya, de már valahogy nyugodtabb voltam. Ebben legálisan nézhetett. A melltartó... azért mégiscsak más.

Csak lazán el akartam sétálni mellette, de mielőtt elértem volna hozzájuk, hirtelen fejbe talált egy arra repülő standröplabda.

Idegesen néztem az irányába, a halántékomat simogatva. Ki a franc dobott fejbe?

Láttam, hogy valami srác rohan felém gyorsan, és megragadta a kezemet.

- Jól vagy? Nem akartalak fejbe találni. Nem is láttam, hogy jössz...!- koreaiul beszélt és... nagyon jóképű volt. Dús, festett szőkés haja vizes volt, de még így is tökéletesen állt. Nem lehetett sokkal idősebb nálam, ha egyáltalán idősebb volt. De volt legalább olyan jó teste, mint Changjo-nak.

- Koreai vagy?- kérdeztem vissza, megfeledkezve arról, hogy előbb még mennyire fájt a fejem.

- I...igen- nyilván eszébe jutott, hogy előbb koreaiul beszélt, mikor nem is tudhatta, honnan jöttem.

- De jó. Még egy hazait találni itt. És ne aggódj, kemény fejem van, semmi bajom.

- Ennek örülök!- mosolyodott el- A nevem Kim In Soo.

- Min Yun vagyok.

- Örülök.... esetleg... a srácokkal röpizünk, nincs kedved csatlakozni?- biccentette félre a fejét.

- Hogyne volna- örültem meg.

- Akkor...- vigyorodott el, és előre mutatott, ahol két srác nézett minket cinkosan. Ők sem voltak rondák, de közelében sem léptek In Soo-nak.

- Srácok, ő Min Yun. Min Yun, ők Ji Hoo és Woo Jin.

- Sziasztok!- intettem nekik, mire ők is kifejezték, hogy mennyire örülnek nekem. Nem bírtam meg, hátra kellett pillantanom a vállam fölött. És nem csalódtam, Changjo engem nézett napszemüvege mögül. Ráfintorogtam, majd visszafordultam a srácokhoz.

- Akkor... játszunk?- mosolyogtam rájuk. Úgy tűnik, mégsem megy tönkre a nyaram.

Sokat szórakoztam velük, és bár nem voltam a tesiórák királynője, de azért jól eljátszottam velük. Nagyon jó fejek voltak, első éves egyetemisták Szöulban. Vagyis egy évvel voltak nálam idősebbek.

Később a vízbe is bementünk, és ők azzal szórakoztak, hogy ki tud, minél többször a víz alá nyomni engem. Nagyon mókás volt, de azért nyeltek vizet ők is rendesen.

Majd menniük kellett, mert egy étterembe foglaltak helyet, és ugyan hívtak magukkal, hogy csatlakozzak, de én mégis csak a saját családommal jöttem, így ezt visszautasítottam.

- Látlak holnap?- hajolt a fülemhez In Soo, mire lányos zavaromba azt sem tudtam, mit csináljak.

- Én szerintem itt leszek!- vontam meg a vállam.

- Én is! Akkor...- intett egyet, és mosolyogva elsétált. Ábrándosan néztem utána, majd inkább visszasiettem a családomhoz.

- Csak meg akar fektetni!- mondta Changjo, aki épp magát törölgette. Nagyon jól nézett ki vizes hajjal, de igyekeztem ezzel nem foglalkozni. A többiek még mindig a vízben szórakoztak.

- Mi közöd hozzá?- kérdeztem vissza.

- Csak gondoltam elárulom, hogy aztán ne csalódj.

- És arra nem gondoltál, hogy mi van, ha ezúttal tévedsz?- kérdeztem vissza csípőre tett kézzel.

- Ó, igen? Akkor hajrá. Csak ezentúl ne írj szerelmeslevelet- húzta gonosz vigyorra a száját, mire leesett az állam. Hogy lehet valaki ennyire pofátlan?

- Tudod Jong Hyun…- mondtam direkt a rendes nevét ezúttal- Te tényleg nagy paraszt vagy. Örülök, hogy már nem vagyunk barátok- majd megfordultam a sarkamon, és az apartmanunk felé vettem az irányt.

- Yun-ah!- kiáltott utánam, és hallottam, hogy utánam fut, és megragadta a kezemet, hogy szembe fordítson magával.

- Mit akarsz még?- néztem rá fáradtan.

- Figyelj, nem úgy gondoltam…

- Nem érdekel, hogy gondoltad. Csak nézz levegőnek, kérlek, és én is annak foglak. Ahogy négy éve tesszük. Eddig jól ment. Ne rontsd el a nyaralásom. Kérlek…- majd besiettem a házba.

*

- Kik voltak azok a srácok, akikkel voltál?- kérdezte Jin Hee, mikor este elmentünk a városba koktélozni. A parton volt a bár, hangulatos volt. Lehetett látni innen a naplementét, ami narancs fénybe vonta a vizet is. Most igazán élveztem a nyaralást. Nyugodt voltam. És boldog.

- Nem is tudom… szöuli egyetemisták. Jó fejek.

- Csak jó fejek?- vonta fel a szemöldökét kérdően unnie.

- Jó, In Soo nagyon bejött. Ő volt a szőkés hajú…

- Tényleg jól nézett ki. De azért vigyázz velük. Oké?

- Nyugi, nem vagyok olyan könnyűvérű. mint azt Changjo is gondolja…

- Changjo mondott rá valamit?- lepődött meg.

- Csak a szokásosat: Csak meg akar fektetni- utánoztam férfias hangját grimaszolva- Annyira idegesítő!

- Yun-ah… mi lenne, ha kiderülne, hogy valami félreértés volt az az egész leveles ügy?- nézett rám várakozóan.

- Félreértés? Egy félreértést már tisztáztunk volna négy év alatt. Nem hinném, hogy még mindig ez lenne, ha csak erről lenne szó.

- Jong Hyun ma elég sokat figyelt téged- vett a szájába egy koktélcseresznyét.

- Hadd nézzen. Neki amúgy is ott van ez a… Sol Bi. Milyen lány amúgy?

- Egy ribanc. Nem tudom, mit eszik rajta az öcsém. De most komolyan. Az a lány olyan… semmilyen.

- Aha, értem- nem tudom, miért töltött el ez a tudat boldogsággal- Akkor biztos megérdemlik egymást.

- Hé, még mindig az öcsémről beszélünk.

- Akkor sem mondok róla szépeket.

- Akkor inkább ejtsük is a témát- itta ki a koktél alját- Egy séta a parton?

- Tökéletes- mosolyogtam.

*

Másnap reggel korán keltem, és már nem is volt kedvem tovább lustálkodni. Direkt ezért is nem használtam sosem redőnyt. Jó, ha a nap ébreszti az embert.

Mindettől függetlenül tudtam, hogy a többiek még alszanak, így gyorsan megmostam az arcomat, felkaptam egy másik fürdőruhát, mint ami tegnap volt rajtam, mivel az még nem száradt meg teljesen, és lesiettem a lépcsőn. 

Valóban csendes volt még a ház, a lépteimre csak Bessy szaladt ki a húgomék szobájából, hogy kaját csórjon tőlem. Meg is esett rajta a szívem.

- Jól van, te vakarék!- simogattam meg a füle tövét, és öntöttem egy kis kutyatápot a tálkájába, majd miután megette, visszaküldtem a szobába, amit fejét lehajtva teljesített is.

Kiléptem a tornácra, és nyújtózkodtam egyet. Nem volt még forróság, hisz nyolc óra sem volt, és alig voltak a parton. Most lehetett úszni a vízben anélkül, hogy kisgyerekekbe botlanék minden tempó után.

A víz kellemes volt, élveztem benne lubickolni. Fel is feküdtem végül a tetejére, és a szememet lehunyva csak élveztem a vizet. Egészen addig, míg valaki rám nem ugrott, egy hatalmas: unnie! kiáltással.

- So Hyun-ah!- kiáltottam fel, miután kiköptem az összes számba áramló sós vizet. Kishúgom karúszókkal a karján nevetett, mögötte Changjo rágta a száját, hogy ne nevessen hangosan. Ugyanakkor nem is nagyon nézett rám, mintha nem tudta volna, hogy viszonyuljon hozzám, a tegnapi veszekedésünk után, amit követően nem is futottunk össze a házban, hiába volt közös fürdőszobánk. 

Most meg biztos ketten lejöttek a húgommal, még a többiek előtt.

- Ez szerintetek vicces?- tettem csípőre a kezem, mire a hugicám még hangosabban kacagott, és nagyokat bólogatott, mire nekem is muszáj volt elnevetnem magamat- Legyen!- megfogtam So Hyun-t, és felemelve kicsit eldobtam. Persze semmi baja nem lett, az úszók fent tartották, és élvezte is.

- Még egyszer, unnie!- visítozott, mire teljesítettem a kérését.

Changjo-ra vetődött a tekintetem. Mosolyogva nézte a húgom kapálózását. Gondoltam egyet, közelebb úsztam hozzá, még nem figyelt, és lenyomtam a fejét a víz alá. Sikerült is, mert egyáltalán nem számított rá.

- Te kis…- nézett rám nevető szemekkel, vizet köpködve, és elkezdett közeledni felém, mire rémülten hátráltam, de gyorsabb volt, és egy erős mozdulattal lenyomott a víz alá, majd el is engedett. Prüszkölve jöttem fel a felszínre, és öntudatlanul ránevettem, kisimítva vizes hajamat a szememből. Ő is mosolyogva nézett rám. Így álltunk vagy egy percig. Mikor rájöttünk, hogy mit is csinálunk. Gyorsan elfordítottam a fejemet, és hátráltam egy lépést. De ebben a pillanatban valami éles fájdalmat éreztem meg a talpamban.

- Áúú- nyögtem fel, és fel is kaptam sérült lábamat.

- Mi az?- nézett rám kérdően Changjo, kicsit zavarban.

- Egy kagyló… beleléptem- morogtam- És most csípi a sós víz… azt hiszem kimegyek, ha kijutok…- haraptam ajkamba a fájdalomtól, és igyekeztem megállni a vízbe egy lábon.

- Unnie, a véredre idejönne a cápák!- mondta rémülten So Hyun.

- Segítek!- mondta a fiú, és közelebb lépett hozzám.

- Erre nincs szükség- mondtam hidegen, de a következő pillanatban kicsit lejjebb merült, majd hirtelen megéreztem a kezét a térdem alatt, és a hátamnál. Csak egyszerűen a karjaiba kapott, így nem tudtam mást tenni, mint a nyakába kapaszkodni.

- Tegyél le!- makacskodtam.

- Majd leteszlek odakint. Addig meg nyugodj meg- sóhajtott, majd húgomhoz fordult- So Hyun-ah, kapaszkodj a könyökömbe, kihúzlak. Ne faljanak fel minket a cápák!- mosolygott, mire a kislány azonnal ugrott is hozzá. Hogy lehet vele ilyen aranyos, mikor velem meg…

- Utállak- morogtam, és igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy most a csupasz felsőtestéhez simulok. És rajtam is csak egy bikini van.

- Mire gondolsz, hogy ilyen vörös lettél?- kérdezte a fiú jól szórakozva, arcomat fürkészve.

- Arra, amit tegnap In Soo mondott- kamuztam.

- Ja, gondolom nagyon romantikus volt- kicsit epés megjegyzésén elcsodálkoztam. De már ki is értünk a partra- Amúgy a herceged pont minket bámul! Engem mindenesetre elég gyilkos szemekkel...

- Hogy mi?- kaptam a tekintete irányába a fejemet. In Soo valóban ott állt, az egyre nagyobb fürdőzőtömegben, tőlünk nem messze, majd mikor észrevette, hogy figyeljük, lassan odasétált hozzánk.

- Öhm… Helló Yun. Ő itt?- nézett Changjo-ra, aki még mindig a karjaiban tartott.

- A férje vagyok. Ő meg a közös gyerekünk!- mondta Jong Hyun faarccal, mire lehunytam a szememet egy pillanatra idegességemben.

- Te idióta. Hogy mondhatsz ilyet? Ő is Choi Jong Hyun, egy szemétláda, akit régről ismerek, és a családjával jöttünk nyaralni, So Hyun pedig a húgom- néztem In Soo-ra zavaromban- Most már letehetsz!- fintorogtam a fiúra fel, mire az mérgesen nézett rám, és egy egyszerű mozdulattal, nem túl finoman, lerakott a törülközőmre, és a húgomra nézett.

- Gyere, So Hyun, a nővéred megőrült!

A kislány furcsán ijedten nézett rám, majd megfogta az ex legjobb-barátom kezét, és elindult vele vissza a ház felé.

- Yun, vérzik a lábad!- hallottam In Soo rémült hangját, de a szememet nem tudtam levenni a távozó páros hátáról. Meg sem köszöntem neki, amit tett. Tényleg megőrültem?

 /folyt. köv./