/Ésss *dobpergés*, sikerült befejezni :) Remélem, hogy tetszeni fog. Írjátok meg, hogy milyennek találtátok. (tényleg nem ilyenre terveztem az egész történetet, és sokszor én sem tudtam, hogy hova tart, de remélem így is elnyerte a tetszéseteket!) Jó olvasást :)/
10.
rész
Három hónap múlva
-
Hae Ra, komolyan meddig akarod ezt csinálni?
-
Ameddig jól esik!- vontam meg a vállamat, és nekiálltam, hogy kiöntsem a kért
rövidital mennyiséget az előbbi vendégnek, és elé tettem.
-
Nem hiszem el, hogy neked ez jól esik!- csóválta a fejét Rokhyun, aki szinte
minden estéjét bent töltötte a bárban, ahol már majdnem három hónapja
dolgoztam.
-
Miért nem?- könyököltem a pultra- Nézd. Kirúgtak a rendészetiről. Év közben nem
mehetek másik egyetemre. Mégis, mit vársz? Ide felvettek, én meg örülök neki!
-
De ez a hely olyan…
-
Olyan milyen?- vontam fel a szemöldököm.
-
Mindenki téged bámul, és…
-
Jaj, Rokhyun- nevettem fel- Azt hiszed nem tudnám megvédeni magam, ha bármi is
történne? Ne felejtsd el, én voltam a legjobb a csoportban.
-
Hogy tudnám elfelejteni… - motyogta, elnézve egy másik irányba-
Amúgy- folytatta- Ő… C.A.P… szóval…
Megdermedtem,
és megállt a kezembe a rongy, amivel pont egy kis pohárkát törölgettem. Nem
kellett volna ezt kimondani. Minden egyes nap igyekeztem elfelejteni, kitépni az
emlékemből azt az embert. De Rokhyun eszembe juttatta azt az estét. Eszembe
jutott, hogyan ugrott elém, hogy engem megvédjen. És őt érte a golyó.
Hae Ra… Én is szeretlek!
Mikor
visszanyertem az eszméletemet, három hónapja, egy kórházi ágyon feküdtem. Minden
fehér volt, ez volt az első, ami feltűnt. Először azt is hittem, hogy
meghaltam, mert a fejem majd szétesett, hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Igyekeztem felkelni, de csövekhez
voltam kötve. A csuklómon kötés volt.
Hogy
kerültem ide?- ez volt az első, ami eszembe jutott. Aztán szépen lassan
beugrott minden. Mi történt…
-
Min Soo…- motyogtam magam elé, majd egyszerűen kitéptem magam a csövek
fogságából, és bár bizonytalan lábakon, de kirontottam a szobából, ahol eddig
egyedül voltam. Az ajtó előtt Rokhyun ült, tenyerébe temetett arccal. Az
ajtónyitódásra felnézett, és rám pislogott.
Csak mert nem lehet eltekinteni attól, hogy milyen kis cuki :) |
-
Hál’ Istennek felkeltél!- mosolyodott el, és időt sem hagyva, szorosan magához ölelt- Aggódtam
érted…. nagyon. Olyan bolond voltál tegnap. Ez az egész felfordulás…. nem
hiszem el, hogy a te hibád volt!
-
Rokhyun…- néztem fel rá nagy szemekkel- Min Soo…?
Féltem
a választól. Nagyon is. De tudnom kellett, még ha a szívem ezer darabra törik is.
- Min Soo...
Most műtötték meg, reggelre. Még nem tért magához, de már túl van a kritikus
állapoton. Nagyon hosszú műtétje volt…
Erre
a földre estem, a lábaim nem bírták tovább.
Hát
életben van. Nem halt meg!
Megkönnyebbülésemben
könnyeim elkezdtek folyni. Él!
-
Oda akarok menni hozzá!- mondtam, mikor Rokhyun felsegített a földről.
-
Rendben- bólogatott a fiú, és kezdte volna mutatni az utat, de megfogtam a
karját.
-
Rokhyun… sajnálom a tegnapit. De te voltál az egyetlen, akinek szólhattam. Nem
akartalak belekeverni. De… ha baj van, úgy tűnik, csak rád számíthatok-
lehajtottam a fejem.
-
Rám egész életedben számíthatsz majd. Mint a legjobb barátod. Sem több. Sem
kevesebb. Oké, csajszi! Nézzük meg a herceget!
Mosolya
a régi volt. És én hálásabb nem is lehettem volna.
A
folyosó másik végére vezetett, és ott megállt egy ajtó előtt, és intett, hogy
menjek be. Ő leült a váróban addig.
Bang
Min Soo. Ez volt a kis táblára írva. Bekopogtam, de nem jött válasz. Óvatosan
lenyomtam a kilincset, és senkit nem láttam a kórházi ágyon fekvő fiún kívül.
Közelebb sétáltam. Arcát több helyen ütések nyoma, és karcolások csúfították.
De a tény, hogy mellkasa fel-le mozgott, nekem elég volt a boldogsághoz.
-
Köszönöm- simítottam meg a kezét, nem törődve a ténnyel, hogy nem hallhat
engem- De soha többet ne keverd magadat bajba miattam. Annyira sajnálom.
Remélem, hogy hamar magadhoz térsz. Vajon, tényleg szeretsz engem?
Elgondolkozva
néztem a békés arcát, és leültem az ágy szélére.
-
Én szeretlek téged. Remélem, hamar felkelsz, és akkor… akkor talán... el tudom ezt neked mondani rendesen is...
Hirtelen
megfontolásból az ajkához hajoltam, és nyomtam rá egy puszit.
Torokköszörülés
zavart meg, mire rémülten leugrottam az ágyról, és megfordultam. Az ajtóban
Bang igazgató állt, és elég ellenségesen nézett rám.
-
Szereted a fiamat?- kérdezte tárgyilagosan. Meglepődtem.
-
Igen- hajtottam le a fejemet- De tudom, hogy hibáztam. Az egész tegnapi… az én
hibám volt.
-
Igen, a te hibád. Igaz, senki nem halt meg közülünk, és sikerült a WIND-nek is
véget vetni. Min Sok csoportvezető pedig már a bíróságon van. Jó sok év
szabadságvesztést fog kapni. Talán más esetben, még kitüntetést is kapnátok ti
ketten. De a tényt, hogy meg volt a lehetőségetek elárulni az igazat, de ti
hamisan vallottatok... Nem akarok nagy ügyet kavarni az egészből. Nem akarom,
hogy a sajtó megtudja az igazat. Így egyszerűen akarom megoldani. Ha igazán
szereted a fiamat, akkor el kell hagynod az akadémiát, és meghúznod magadat.
Akkor az ügy elfelejtődik. Min Soo maradhat a helyén, mintha semmi nem történt
volna.
-
Köszönöm- sóhajtottam megkönnyebbülten.
-
Mit köszönsz? Most rúgtalak ki az akadémiáról. És most arra is megkérlek, hogy
ne találkozz többet a fiammal. Nem örülnék, ha egy ilyen lánnyal lenne. Inkább
ne keverd többé bajba. Hagyd, hogy elfelejtsen.
-
De…
-
Nincs de… ebben az esetben nem visszük bíróság elé az ügyet. Kérlek, tartsd
titokban te is a történteket. Így mindenki biztonságban lehet.
-
Értettem- hajtottam le a fejemet nehezen. Én sem akartam felfordulást- Én
reméltem… hogy egy nap nyomozó válhat belőlem. Úgy éreztem, meg lenne hozzá a
tehetségem. És motivált voltam. Nem is tudom, mit gondoltam… De... elfogadom a döntését. Ígérem, nem keresem fel többet
a fiát. De még egyszer látnom kellett. Örülök, hogy fel fog épülni. Akkor…-
fejet hajtottam, és elsétáltam mellette, ki az ajtón. Ki az életükből. Majd
vissza sem nézve sétáltam a folyosón. Előre, azért, hogy sikerüljön
elfelejtenem a férfit, akit… akit akaratom ellenére szerettem meg.
Még
aznap elhagytam a kórházat, és kiköltöztem a kollégiumból. A bátyámhoz
költöztem, de nem akartam, hogy ő tartson el. Neki amúgy elmeséltem az egész
történetet, és megértett. Ismerte Min Soo-t, és felajánlotta, hogy elmeséli
majd, hogy mi van vele, ha érdekel, de én csak a fejemet ráztam. Ha felőle
hallanék, nem tudnám elfelejteni. A telefonszámomat is megváltoztattam, ne
zavarjon a régi életem.
Dolgozni
kezdtem abban a bárban. Ami amúgy nem is volt rossz hely. Gangnam-ben volt, elég
elit helyen. Jól is kerestem. Addig, ameddig kitaláltam, mit akarok, addig jó
volt. Sok energiámat lekötötte. De hiányzott a suli. Bár Rokhyun mindig
mellettem volt. Mint barát. És semmi több. Ő volt a vigaszom az egészben.
Most,
hogy újból szóba hozta a fiút, ismét feltörtek az emlékek.
-
Ne hozd szóba, kérlek!- mondtam érzelem mentesen.
-
Még mindig szereted…
-
Próbálom nem szeretni. Azóta nem is láttam.
-
Egyszer biztosan látni fogod.
-
Addigra immunis leszek ellene. Hidd el, csak idő kell- mosolyodtam el
kényszeredetten.
-
Ahogy gondolod. Ezt neked kell tudni... De nekem most mennem kell. Polgári jogból kell beadandót írni…
-
Menj csak… most nem irigyellek- intettem neki, mire csak sóhajtott egyet, és
egyedül hagyott. Kénytelen voltam ezentúl a munkámra koncentrálni. Megint
hajnalig kellett bent maradnom.
11
felé járhatott már, mikor ismét sokan jöttek, és elég sok munka adódott. A
másik lány a pultban, még nálam is elfoglaltabb volt, így, mikor egyszer a
raktárból hoztam ki olyan alkoholt, ami már elfogyott a pultban, akkor odaszólt
hozzám.
-
Át tudod venni azt a párt akik a pultnál ülnek?
Épp
háttal voltam, kipakolva az üvegeket.
-
Pillanat!- mondtam, majd mikor végeztem, megfordultam, hogy a vendégekhez
forduljak. De mikor megláttam, hogy kik azok, a szemem elkerekedett, és torkomon
akadt a : Jó estét, mit adhatok? kérdés. Min Soo és Sung Mi nyomozónő ült velem
szemben. Az ő szemük is tágra nyílt engem látva.
-
Hae Ra…- motyogta C.A.P pár pillanat múlva- Te meg hogyan…?
-
Mit hozhatok?- kérdeztem rekedt hangon, félbeszakítva őt. Nem akartam újra
látni. Akkor kezdhetem újra az egészet. Hisz még mindig ugyanazt éreztem
iránta. De nem engedhettem meg magamnak. Bang Igazgató ezt világosan elmondta.
-
Két whisky lesz- mondta Sung Mi, megmentve a helyzetet. Most az egyszer hálás
voltam neki. Ugyanakkor utáltam. Most randiznak? Vagy mi? C.A.P most őt
csókolja úgy, mint engem? Őt szereti? Féltékeny voltam. Legszívesebben kirohantam volna az épületből.
Miközben
a whisky-t öntöttem ki, éreztem, hogy remeg a kezem, és vigyáznom kellett, hogy
ki ne öntsem. Mit csináljak? Mit csináljak? Nem gondoltam volna, hogy ilyen
hamar viszontlátom.
-
Tessék!- tettem le eléjük az italt, magamra varázsolt mosollyal.
-
Hae Ra! Az ég szerelmére!- csattant fel Min Soo- Ezért hagytad ott az
akadémiát? Hogy most ezt csináld?
Otthagyni?
Engem kicsaptak… Ah, hogy ezt neki másképp mondták? Legalább utánam kérdezett.
Ez kedves.
-
Rájöttem, hogy nem nekem való. Min Sok csoportvezető esete rádöbbentett, hogy
senkiben nem lehet megbízni. És ez kiábrándított a rendőrökből és nyomozókból.
-
De egy szó nélkül elmentél… azt vártam, hogy legalább…
-
Mit vártál?- kérdeztem kicsit ingerülten én is. Nem akartam most ezt ilyen
közönség előtt megbeszélni- Hagyjuk ezt, jó? Örülj neki, hogy neked legalább
nem kell most mellettem állnod- morogtam.
-
Ezt hogy érted?- vonta össze a szemöldökét.
-
Felejtsd el. Apádnak köszönhetően nem lett belőle baj.
-
Az apám…
-
Min Soo… hagyd őt, ami volt, az elmúlt!- karolt bele a nyomozónő- Igaz?-
mosolygott rám, de láttam, hogy nem őszinte a mosolya.
- Így van.
Bocsássatok meg, nagyon sok a vendég, és ki kell őket szolgáljam!- hajoltam meg
egy kicsit, és arrébb mentem a pultban. De nem tudtam koncentrálni. Magamon
éreztem a tekintetét. Ezért örültem, mikor fél óra múlva leváltottak, és
bemehettem hátra, a mosogatós részre. Általában utáltam azt csinálni, de most örültem,
hogy nem kell előtte lennem. Nem sokon múlt, hogy vissza tudjam tartani a
könnyeimet. Miért kellett ilyen hamar újra látnom őt? Ráadásul egy nővel?
Miért
kellett így látnia engem?
Nem
is jöttem elő, egészen a műszak végéig, mikor zárt a bár. -addigra az is kiürült. Remélni mertem, hogy C.A.P ezután nem fogja felkeresni ezt a helyet. Fáradtan öltöztem át,
és felvéve táskámat, kisétáltam a hátsó ajtón. Hajnal volt, de még mindig
voltak emberek az utcán. Nem lakott a bátyám messze, gyalog 20 perc volt, így
afelé indultam el.
De
a járdán, a bár előtti padon megláttam egy alakot ülni. Ahogy felismertem,
legszívesebben hátat fordítottam volna, és elfutottam volna messzire. De ő is
észrevett, és azonnal felém sétált. Ezúttal nem volt hova menekülnöm.
-
Miért vagy itt?- kérdeztem C.A.P -et.
-
Téged vártalak- válaszolta egyszerűen.
-
Késő van…- motyogtam.
-
Nem érdekel. Beszélni akartam veled.
-
Mondd!- mondtam. Hisz akkor talán hamarabb megszabadulhatok.
-
Légy őszinte! Mi történt igazából? Mikor felébredtem, az apám azt mondta, mikor
rólad kérdeztem, hogy annyira megijesztett az az este, hogy otthagyod a sulit,
és meghagytad, hogy senki ne keressen téged onnan soha többet. Ezerszer
próbáltalak hívni, de megváltoztattad a számodat. Hiába vagyok nyomozó, nem
találtak sehol sem. Tudod, mennyire össze voltam zavarodva? Nem is érdekelt, mi
van velem?- csattant fel.
-
Gondolom meggyógyult a sebed. Bolond voltál, hogy elém ugrottál…- fordítottam
el a fejemet.
-
Csak ennyit tudsz mondani?- hitetlenkedett, karjait széttárva.
-
Igen. Neked menni kéne már, a barátnőd biztosan vár.
-
Barátnő? Sung Mi még mindig csak a munkatársam, és sosem lesz több. Nem
megmondtam világosan, hogy kit akarok?- fogta meg az államat, hogy maga felé
fordítson. Megállt bennem a levegő.
-
Min Soo…- hunytam le a szememet, hogy ne kelljen rá nézni. Nem a barátnője?
Engem akar?
-
Nyisd ki a szemed. Ne menekülj el. Könyörgöm. Azt hittem, hogy te is így érzel.
Tévedtem?
Végre
ránéztem. Arca közel volt az enyémhez. Meg akartam csókolni. De nem lehetett.
Nem tehettem meg. Egyre jobban ideges lettem. Nem bírtam magamban tartani
tovább.
-
Szerinted?- kérdeztem idegesen- Szerinted mi történt egész pontosan? Szerinted
ott akartam hagyni az akadémiát? És téged? Szerinted miért hoztam ekkora
áldozatot? Csak is miattad! Szóval, ha kicsit is értékeled a dolgot, akkor most
hagyj békén.
Mire
rájöttem, hogy mit is mondtam, már késő volt. Nem tudtam visszaszívni.
-
Hogy mi?- nyílt tágra a szeme- Te miattam tetted? Ez… az apám műve?
Gyorsan
kapcsolt. Én meg igyekeztem kimagyarázni a dolgot.
-
Nézd, Min Soo… így volt a legegyszerűbb. Így semmi bajod nem lett. Az apád úgy
tudja, hogy én voltam az egész kitalálója, ezért kellett nekem eljönnöm. Nem is
kell tudnia az igazat. Rendben? Te maradhatsz továbbra is az Örsön, én pedig…
Nem
tudtam tovább mondani, mert idegesen megragadta a vállamat.
-
Az apám egy idióta. Megfosztott attól, amit a legjobban akartam. Három hónapon
keresztül azt hittem, hogy te léptél le egy szó nélkül. Erre ő rúgott ki? Hae
Ra… el kellett volna mondanod… Aggódtam érted…
-
C.A.P… éppen ezért kell hagynunk a dolgot. Felejtsük el egymást…
-
Te el tudsz felejteni?- kérdezte ingerülten, mire szorosan lehunytam a
szememet, és mellkasára támasztottam a fejemet.
-
Hogyan tudnálak?- suttogtam, mire körém fonta a karjait, fejem búbjára
támasztva az állát.
-
Milyen régen várok arra, hogy ezt nyugodtan megtegyem. Nem érdekel, az apám mit mondd.
Akkor is szeretlek.
-
Hogy mi?- azt hittem, rosszul hallok.
-
Szeretlek! És ezt elmondom az apámnak is. És megkérem, hogy visszahelyezzenek
az akadémiára…
-
Te sem tehetsz meg mindent.
-
De érted igen- söpörte ki a szememből a hajszálakat, ezzel megbabonázva, és lassan közelebb hajolt
ajkamhoz. Már hagytam volna neki, hogy megcsókoljon, mikor rájöttem, hogy ez nem
helyes. Elfordítottam a fejemet.
-
Igen, veled akarok lenni, de nem akarok az apáddal összetűzésbe kerülni. És
nekem fontosabb az, hogy ne legyen semmi bajod, mint hogy önzően magamnak
akarjalak…
-
Megoldható…- sóhajtott egyet, ajkába harapva hajába túrt, és elengedett.
Elővette
a telefonját, és tárcsázott. Megdöbbenve néztem rá. Most mégis, mire készül?
-
Áh, apa. Bocsi, hogy ilyen későn hívlak. Igen, emlékszel Park Hae Ra-ra?.. Igen, az
igazság az, hogy az a lány hazudott neked. Az egész nem az ő hibája volt. Én
mondtam, hogy csináljuk. Én akartam eltitkolni mindenki elől. Csak engem védett
azzal, hogy magára vállalta. Szóval, ha nem akarod, hogy ezt kitálaljam a
sajtónak, akkor áldásodat kell adnod arra, hogy a barátnőm legyen. Holnap
beszélünk!- majd választ sem várva, letette.
-
Te megőrültél?- néztem rá rémülten.
-
Igen. Megőrültem- mondta dühösen- Mert elegem van, hogy ilyen szappanoperába illő okok miatt
nem lehetek veled. Nekem ne mondja meg senki, mit csináljak!- majd megragadott,
és magához húzva, ajkait enyémre nyomta. Ismerős érzés, ismerős pillangók a
gyomromban. Imádtam, mikor ilyen szenvedélyes volt. Így azonnal
visszacsókoltam, és erősen belé kapaszkodtam. Különben a lábaim nem bírták volna. Nem volt túl hosszú, de annál intenzívebb.
-
Szóval fogadd el a helyzetet, hogy a barátnőm vagy!- morogta, mikor elvált
tőlem, és mélyen a szemembe nézett.
-
Meg sem kérdezted!- húztam fel az orrom.
-
Azért mert te csak egy közlegény vagy még. Mert elérem, hogy visszavegyenek az akadémiára,
hisz apám túlságosan szeret engem ahhoz, hogy elveszítsen. Így meg a felettesed
leszek megint. Szóval követned kell a parancsaimat- vigyorgott rám.
-
Micsoda paraszt…- morogtam az orrom alatt.
-
Hallottam- pöckölt homlokon- Jó, legyen. Azt megengedem, hogy behajtsd rajtam az ígéretem,
miszerint elveszem a szüzességedet…
-
Hjá!- ütöttem egyet a vállára a kis táskámmal- Hihetetlen vagy. Hogyan is szerethettem
beléd?
-
Úgy, ahogy én beléd- fonta össze az ujjainkat- Többet ne merd elereszteni. Értetted?
Vagy nyomkövetőt szerelek beléd! De valamire kíváncsi vagyok. Első nap megkérdeztem:
Ha én most egy rossz-fiú lennék, és az életedet akarnám, de téged elbűvölne az
arcom, mit tennél? Erre azt mondtad, „átrendezném az arcodat, hogy kevésbé
találjam vonzónak. De be kell valljam, nekem kevésbé jönnek be az ilyen macsó
majmok, mint a többi lánynak”.- utánozta lányos hangomat szórakozva- Most mit tennél?
Pár
pillanatig elgondolkoztam, majd lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Elválva
tőle rámosolyogtam, és felmutattam összefűzött kezünket. Nem volt kérdéses a dolog.
-
Ha te egy rossz-fiú lennél, akkor érted átállnék a rossz oldalra.
[VÉGE]
Egyszerűen imádom az írásidat. Imádom és kész, az összeset kivétel nélkül! Remélem soha nem fogod abbahagyni! Fighting!
VálaszTörlésOh, köszönöm :D Ez most nagyon jó esett! Nem is akarom abbahagyni az írást! :) Örülök, hogy tetszett!
Törlésén mindjárt bőgök hogy lehet ilyen érzékien írni???
VálaszTörlésSeul BI
Te jó ég! Ezt még senki nem mondta nekem, és most nagyon megdöbbentem... :O Én csak írom, ami éppen eszembe jut, néha oda sem figyelek rá...
TörlésDe ha ez azt jelenti, hogy tetszik, akkor annak nagyon örülök. :) Mert az azt jelenti, hogy sikerül érzéseket kiváltanom az emberekből. De azért ne sírj. :D
Szia, Mi Ah Kang!
VálaszTörlésÉn is csak olvasom az írásaidat sorban és nem tudok betelni vele. A történeteid lettek a legkedvesebb olvasmányaim. Nagyon kedvelem a Teen Top fiúkat és a velük kapcsolatos írásaidat. A többi kis regényeket is elolvastam. Te lettél a kedvenc íróm a klasszikus értelemben.
Mondtad, hogy az írást folytatod továbbra is, ennek kimondhatatlanul örülök, mert kíváncsi vagyok a további történetekre. Nagyon köszönöm az eddigieket és kíváncsian várom az új írásaidat. Üdv. Marcsi :)
Szia!
TörlésHát ez most valami hihetetlenül jól esett, mert... sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki kedvencei közé fogok tartozni írás terén.
Szóval nagyon nagyon köszönöm, és ígérem, sosem fogom abbahagyni, míg ilyen visszajelzéseket kapok. (akkor sem, ha nem kapnék, de akkor nem kapnék ilyen lendületet lehet :D )
Nagyon jó volt :D az utolsó két részt végig bőgtem, mindig is C.A.Pvolt a kedvenc tagom de itt különösen imádtam. Iszonyú jól megirtad. Elküldtem egy barátnőmnek aki egyáltalan nem szerette a ficc előtt C.A.Pet de ő is imádta a történetet
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :D Én is imádom C.A.P-et, és szerettem is anno ebbe a karakterbe megformálni. Tényleg sírtál? Wow, nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmeket vált ki :) És nagyon örülök, hogy a barátnődnek is kedvére volt, főleg, ha előtte nem kedvelte C.A.P-et :)
Törlés