Yes, Sam! 1. rész /Jinyoung/

/Ezt még szilveszterkor írtam, de egyszerűen akkor nem volt kedvem befejezni az első részét, és most találtam meg az "irományok" mappában. Tudom, nem Teen Top, de Jinyoung-ot legalább annyira szeretem :) És valahogy, mikor elképzeltem a történetet, ő volt az első, aki eszembe jutott. Nem tudom, mikor fog jönni az ihlet, hogy folytassam, de most, ha már befejeztem, gondoltam felteszem, megkésett boldog újévet felkiáltással :'D/

1. rész

- Annyira nem tartom nagy dolognak ezt a szilveszteri csók dolgot- vontam vállat, miközben a sminkemet igazítottam a tükörben.

Láttam, hogy a két barátnőm a hátam mögött összenéz. Ők nem osztották a nézetemet.

- Csak mert nem próbáltad még, DaSeom!- okoskodott Jolie, a szabadabb felfogású. Amerikában nevelkedett, ezért volt amcsi neve. Na, ő biztosan minden buliban szerez valakit, akivel csókolózhat, és ki is használja adottságait. Persze kereteken belül. Amúgy egy ribancnak tartottam volna. A másikuk, a kicsit visszafogottabb Hee Jun, neki már két éve volt barátja, és ő vele osztotta meg mindig a szilveszteri csókjait, most egyetértően bólogatott.

- Csókolóztam már eleget. Miben különbözik egy szilveszteri?- értetlenkedtem. Hisz már sok barátom volt, de valahogy mindig szilveszter előtt szakítottam velük, vagy szilveszter után jöttünk össze.

- Van benne valami varázs- mosolygott Hee Jun.

- Ahha- bólogattam kicsit elhúzva a számat- Varázs…

- Jaj, keress magadnak ma valami pasit, és próbáld ki, hogy ez más, mint a többi…- sóhajtott Jolie, és még egyszer végighúzta a vörös rúzsát a már így is kirívó száján.

- Nem kell pasi…- motyogtam a tükörbe.

- Félsz?- vigyorgott a lány.

- Mitől félnék?- nevettem fel hitetlenül.

- Úgy értem nem bátorságod csak úgy lesmárolni valakit…- forgatta meg a szemét.

- Nagyon kevés dolgot nézel ki akkor belőlem. Megcsinálom. Hogy bebizonyítsam!- vágtam rá.

- Ez a beszéd, DaSeom!- csapott a vállamra, minek következtében megcsúszott a kezemben a szemceruza, és csak azért nem vágtam hozzá ezért a fekete festéket, mert akkor még többet kell várni, hogy elinduljunk. Így csak sóhajtva letöröltem a kéretlen vonalat.

- Kinézem ma a leghelyesebb pasit a buliban!- motyogtam, és elhatároztam, hogy nem fogok szégyenkezni a barátnőm előtt.

Igen, DaSeom, a szilveszter éjszakája csak rád vár!

*

- Sziasztok!- köszönt ránk Hee Jun barátja a szórakozóhely előtt, ahol a találkozót beszéltük. De nem volt egyedül, vele volt egy másik osztálytársunk is, Kwang Soo. Végzősök voltunk a gimiben, már mindannyian betöltöttük már a tizennyolcat.

Kwang Soo igazából az exem volt, még két éve jártunk, de végül békés úton különváltunk, semmi veszekedés nélkül, mert annyira nem passzoltunk egymáshoz. Azóta is beszéltünk, elvoltunk együtt, de külön utakon jártunk.

Legalább, mikor Jolie lelép majd valami pasihoz, a szerelmespárunk meg össze van nőve, valakivel elszórakozhatok. Ha nem lép le ő is valami nőcskével… Vagy nem ő lesz Jolie kiszemeltje… De tudtam, hogy barátnőm nem lő házi nyúlra.

- Hogy vagy DaSeom?- sétált elém, egy mosollyal.

- Jobban lennék, ha nem másznál a képembe- toltam el a vállamnál fogva egy ujjammal, mosolyogva.

- Még mindig édes vagy!- nevetett fel, mint aki jól szórakozik rajtam.

- Még mindig?- vontam fel a szemöldökömet.

- Mert ugye mindig is az voltál!

Erre megforgattam a szememet, és kicsi kellett volna hozzá, hogy hangosan felnevessek. Legalább tudtam, hogy ezzel ő csak szórakozik, nem gondolja komolyan.

Láttam, hogy a válla felett Jolie helytelenítő fejrázását. De nem akartam hangosan megnyugtatni, hogy már nem érzek semmit iránta.

- Bemegyünk akkor?- nézett körül Hee Jun, mire bólintva beálltunk a sorba, hogy végre valahára bejuthassunk a szórakozóhelyre.

*

A buliba iszonyatos volt a hangerő, és rengeteg ember volt. Ha valaki nem foglalt előre helyet, akkor be sem jutott. Elég nívós hely volt, mégsem került egy vagyonba.

Hee Jun a barátja kezét szorongatta, aki szintén velünk jött a szórakozóhelyre. Jolie meg azonnal sasszemével a szóba jöhető férfiegyedeket kezdte el szemrevételezni. Csak mosolyogni tudtam rajtuk. Annyira különböztünk mi hárman barátnők, mégis imádtuk egymást.

A rengeteg ember között nem is tudtunk hogyan szlalomozni, ezért Kwang Soo meg is ragadta a kezemet, gyanítom, hogy ne vesszek el a tomboló tömegben. Hálás is voltam neki, mert talán össze is tapostak volna.

Nagy nehezen találtunk egy szabad asztalt, és leültünk, Hee Jun barátja meg azonnal felajánlotta, hogy hoz nekünk inni valamit, így elment Kwang Soo-val együtt.

- Nézd őket inkább az exed helyett- bökött hirtelent a könyökével oldalba Jolie, és a fejével a mellettünk lévő asztal felé mutatott. Egy fiútársaság ült ott, és elég hangosan nevettek valamin. Ja, és említettem, hogy helyesek voltak? Nagyon… Bár annyira egyik sem az én igazi stílusom.

- Akkor vesd ki valamelyikre a hálódat, te ribi…- csóváltam meg nevetve a fejemet.

- Van ott elég kettőnknek is- vonta fel a szemöldökét a barátnőm.

- Pár perce vagyunk még csak itt!- próbáltam csitítani.

- De ne pazaroljuk a drága időnket- kacsintott, majd felpattant, és egyenesen a fiúkhoz sétált, és lehuppant egy szabad székre, és azonnal beszédbe elegyedett velük. Mondjuk, én ilyesmire nem vagyok képes. Akárhányszor barátom volt, mindig a fiú kezdeményezett. De talán olyan lazának kellett volna lennem, mint Jolie-nak. Talán követnem kellett volna, és szintén a fiúkhoz mennem, de inkább maradtam Hee Jun-ékkal.

- Jolie valami hihetetlen pasifaló!- nevetett mellettem Kwang Soo, aki visszatért a piával.

- Különleges ismertetőjele- forgattam a szememet.

- És te? Nem vagy már ilyen a hatására?- lesett felém.

- Ugyan… én még mindig hagyományos úton pasizok!- legyintettem, mire összenevettünk. Tekintetem ismét Jolie-ék felé vándorolt, és láttam, hogy a lány mi asztalunk felé int, mire az összes srác az asztaltól, szám szerint öt, felénk nézett.

Csöppet sem gáz… kicsi fintorba ugrott az orrom, de… ekkor megpillantottam… eddig az egyik srác betakarta, azonban most, hogy kicsit előrébb hajolt, elállt a szavam…

Azok a szemek… A srácnak szőkésbarna haja volt, ami a homlokába lógott. Te. Jó. Ég… gyönyörű volt. Pont az, akiből szobrot faragtatnék a nagyapámmal, és kitenném a szobám közepére. Vagy valami hasonló…

Száját féloldalas mosolyra húzta, mikor találkozott a tekintetünk. Nem tudom, hogy rám mosolygott, vagy a fintoromon, magában, de lényegtelen volt. Azonnal zavarba jöttem, és lekaptam a tekintetemet róla.

Ő ült pont Jolie mellett, és láttam, hogy barátnőm keze a karján pihent… Jackpot… Tuti, hogy ez a srác ma Jolie-val fog csókolózni, ha nem meleg.... Úgy tűnt, a csaj pont rá hajt. Hát, szerencsés lesz, ha meglesz neki…

Zavaromban, hogy mellettem éppen Hee Jun-ék egymásba voltak feledkezve, lehúztam a vodka narancsomat, és felálltam.

- Kwang Soo, nem jössz táncolni?- néztem a fiú felé, aki azonnal mosolyogva bólintott, és derekamra téve a kezét elkezdett tolni a parkett felé, ami tele volt emberekkel. Belevetettük magam a táncolók közé, és azonnal felvettük a ritmust. Ez volt az egyetlen, ami teljesen ki tudott kapcsolni. És akár táncolhattam volna egy régi seprűnyéllel, az is ugyanolyan jó lett volna. De főleg jól szórakoztam, hogy Kwang Soo várakozáson felüli tánctudással rendelkezett. Vagyis fejlődött az elmúlt két év alatt. És mivel táncnál mindent lehet… ezért nyugodtan simultam a fiúhoz, nem érdekelve, hogy ezt normál esetben nem tettem volna meg.

Láttam, hogy Jolie a táncolók közé vetette magát, az egyik sráccal, de nem tudtam kivenni, hogy melyikkel. Talán a szépszeművel… de mindegy, engem hidegen hagy… Nem mintha lett volna esélyem egy ilyen jó pasinál. Nem is érdemes megpróbálni sem.

Időközben nem egy felest húztam le, és egyre jobban éreztem magam. De közeledett az éjfél. Tulajdonképpen nem sok kedvem volt az egyik körülöttem lévő srácot sem megcsókolni, de azt sem akartam, hogy Jolie kinevessen, amiért, szerinte, nem vagyok elég bátor. Éppen az italpultnál támaszkodtunk a fiúval, mikor kicsit közelebb húzott magához, és a fülembe suttogott.

- Éjfélkor legyél a közelben…

Felvontam a szemöldökömet.

- Talán meg akarsz csókolni?- kérdeztem rá nyíltan. Volt már bennem elég pia, hogy ne érezzem magam kínosan a kérdésem miatt.

- Aha- volt őszinte velem a fiú is.

- Meglátjuk- mondtam sejtelmesen- De menjünk vissza a többiekhez!- majd elindultam az asztalunk felé, közben Kwang Soo-n agyaltam. Nem volt a zsánerem újfent, de végül is csak egy csókot kerestem, nem tartós párkapcsolatot. Ahogy valószínűleg ő sem akarta velem újrakezdeni. Reméltem, hogy ő is elég lesz Jolie-nak.

Közelebb érve a többiekhez, láttam, hogy két asztalt összetoltak, és most az előbbi fiúk társaságában beszélgetnek ott.

Megláttam azonnal a szépszeműt, mondjuk őt is kerestem a szememmel akaratlanul is. Éppen a telefonján pötyögött, majd felnézve ismét találkozott a tekintetünk.

Hogy tud már a pillantásával zavarba ejteni? Én nem vagyok olyan lány, aki nem tudná tartani a szemkontaktust. De most nem ment. El kellett kapnom. Remek.

Lassan sikerült felvennem a fonalat, amiről beszéltek, de mivel nem tudtam hozzászólni, ezért elkezdtem körbetekingetni. Még volt negyed óra éjfélig.

- Elmegyek a mosdóba!- mondtam a mellettem ülő Kwang Soo-nak, majd felálltam, és kiszlalomoztam a székek között.

Valami csoda folytán nem volt nagy sor a mosdóban, így hamar el tudtam végezni a dolgomat. Éppen kifelé tartottam, mikor egy csaj támolygott velem szemben, gyomrára szorított kézzel. Szinte láttam, hogy azonnal kidobja a taccsot.

De valaki megragadta a kezemet, és elrántott onnan, mielőtt még az a csaj sugárba hányt volna. Elfintorodtam. Hogy ütheti ki valaki magát ennyire, hogy még éjfél előtt… fintorogva felnéztem az emberre, aki tulajdonképpen elrántott onnan, és a szemem tágra nyílt, mikor láttam, hogy ki áll velem szemben.

- Sokat fintorogsz- vigyorgott rám a szépszemű. Ujjonganom kellett volna a szerencsének. De valamiért azonnal a védekező mechanizmusom lépett életbe.

- Te sem vágnál szebb képet, ha valaki majdnem lerókázna- mondtam hangosan, hogy meghallja a hangzavarban. Meglepett arccal vette tudomásul a pattogó hangomat, de nem eresztette el a kezemet.

- Szívesen- húzta el ő is a száját. Már bántam, hogy nem voltam vele kedvesebb. De már nem tudtam magamra erőltetni a mosolyt. Nem. Szépfiúkkal nem kezdek. Legutóbb is ez volt, és csúfos véget ért.

- Örülök, hogy szívesen segítettél!- vontam meg a vállam, mire hitetlenül felnevetett.

- Hihetetlen vagy… a pasid hogy visel el?

- Úgy, hogy nem létezik!- sóhajtottam.

- Megértem…- húzta most már gúnyos mosolyra a száját, és elengedte a kezemet- Tetszett, ahogy táncoltál, fel akartalak kérni. De keresek valaki mást, aki…

Azonban nem tudta tovább mondani, mert hirtelen felgyülemlett a nép a közelben, és a tömeg szinte fellökött minket. Vagyis engem a falhoz lökött, a fiút meg hozzám.

Szinte nyekkentem egyet a csapódástól, és láttam rajta, hogy őt is sikerült meglepni. Nagy szemekkel nézett rám, arcaink között is csak egy leheletnyi hely volt.

- DaSeom- böktem ki, mikor megbabonázott a szemeivel.

- Tessék?- kérdezte kicsit beszorult levegővel.

- Ez a nevem- vállat vontam volna, ha van rá helyem. De a tömeg nem oszlott. Mi van itt a mosdók környékén? Na, nem mintha kényelmetlen lett volna, hogy hozzám préselődik, azért mégiscsak jobb, ha nem halok meg fulladás miatt.

- Jinyoung- mondta kis mosollyal az arcán- Örülök, hogy megismerhetlek…

- Örülj Jolie-nak!- forgattam a szememet.

- Ja, a csajszi… neki is örülök, de ő Gongchan-nak jobban… egyik haverom!- vont vállat.

- Á!- nyögtem ki elmésen, és bólintottam egyet.

- Hogy tetszik az egyetem?- kérdezte.

Egyetem? Még csak gimis vagyok, jövőre megyek egyetemre… Ez meg mégis honnan…?

- Jolie mondta, hogy a Hangkuk egyetemre jártok, onnan tudom- folytatta.

Jolie… minek kamuzol? Idősebbnek akarsz tűnni?

- Jó, annyira nem nehéz, mint gondoltam!- mentem bele a játékába.

- Hidd el, menni fog!- mosolygott. Te jó ég, az a mosoly! Hagyja abba, mert remeg a lábam, hiába vagyok a falnak ékelve. Én képes voltam első benyomás alapján belezúgni valakibe, így féltem, hogy előbb utóbb itt is problémák lehetnek.

- Te…?- kérdeztem lassan.

- Harmadéves vagyok. Nem sokára végzek!

- Az… jó!- böktem ki, majd hallottam, hogy elkezdik a visszaszámlálást tíztől. Már ennyi lenne az idő?- Szerinted idén fulladunk meg, vagy jövőre?- próbáltam elütni egy viccel.

- Bírd ki, mindjárt vége!

- 6… 5…

- Lehet, hogy mégiscsak hagynom kellett volna lehányatnom magamat- forgattam a szememet, egyre jobban beleékelődve a falba.

- 2… 1…

- Annyira hisztis vagy!- nem tudtam válaszolni a sértésére, mert a következő pillanatban hatalmas ordítás ütötte meg a fülemet, ahogy éjfél lett, és beléptünk a következő évbe. Valami tényleg lehetett akkor a levegőben, mert egy másodperc reakcióidő után egyszerre hajoltunk egymás arca felé, a következő pillanatban pedig már éhesen csókoltuk a másikat. Az ajkai finomak voltak, hogy napokig ellettem volna azzal, hogy csókolom. Szabad utat engedtem nyelvének is, és én sem fogtam vissza magam.

Remek, megvolt a szilveszteri csókom is… de még milyen csók! Egy sráccal, akiről nem tudok többet, mint a neve és hogy harmadéves egyetemista… Felülmúltam magamat. De egy szilveszteri csóknak lehet, hogy rövidebbnek kellett volna lennie. De mi nem hagytuk abba, csak azt vettem észre egy idő után, hogy karjait is derekamra vezeti... nyilván oszlott a tömeg. Ezért én is nyakába fűztem a karomat, hogy még közelebb simulhassak hozzá.

- Lehet, hogy összefuthatnánk az egyetemen- suttogta a számra kuncogva, majd hajolt volna vissza, mikor hirtelen valaki megragadta karját, és maga felé fordítva a képébe ütött.

- Hogy képzelted ezt, rohadék?!- ordította Kwang Soo.

- Azt mondta, nincs barátja!- bosszankodott Jinyoung dühös szemekkel, szájára tett kézzel, ami kicsattant.

- Nincs is! Mi a bajod?- néztem mérgesen az exemre. Nem tetszett, hogy így félbeszakítottak minket ezzel a tökéletes pasival.

- Ne csináljatok balhét!- sietett mellénk Jolie, majd megragadta a kezemet, és Kwang Soo pólóját, majd húzott minket maga után, egészen a kijáratig.

- Mi ütött beléd Kwang Soo?- támadtam a fiúnak.

- Minek csókolgat téged?

- Van közöd hozzá?- lettem még mérgesebb.

- Igen, van!

- Hagyd, DaSeom, sokat ivott!- legyintett a barátnőm- Megkérem Hee Jun-ékat, hogy dobják haza most- majd elkezdte venni a kabátját.

- Hé, nem maradunk?- kérdeztem ijedten.

- Nem. Megyünk egy másik buliba, nem messze!- vigyorgott, majd megigazította a sálját.

- Én legalább elbúcsúzo…- indultam volna vissza.

- DaSeom!- szólt rám összehúzott szemekkel- Ez csak egy csók volt. Nem ezt mondtad? Ne kavarodj bele, nem a te súlycsoportod. Ráadásul hazudtunk a korunkról! Ezek minden buliban csajokat szednek fel. Ne ilyen fiúba zúgj bele, kérlek! A te érdeked!

- Igaz…- bólogattam, majd egy apró sóhaj hagyta el a számat. Csak egy csók volt… Még egyszer visszanéztem a srácokra, már Jinyoung is ott volt velük, a száját húzva az ütéstől. Biztos fájt neki, és már bánja, hogy egyáltalán kikezdett velem. Pedig csak egy éjféli csók volt, a fenébe is, szilveszterkor szabad, nem? Mintha megérezte volna, hogy nézem, az ajtó felé pillantott. Két másodpercre találkozott is a tekintetünk, de több idő nem volt. Gyorsan dobtam neki nagy mosollyal egy csókot, mire rám villantotta gyilkos mosolyát. Ez volt az utolsó emlékem róla, mert Jolie már húzott is ki minket, hogy valahol máshol folytassuk a bulit az új évben.

*

Reggel automatikusan vettem magamra a ruháimat. Fáradt voltam, és ismét korán kellett kelni, és a suliba menni.

Az utóbbi két napban, míg szünet volt, inkább csak egyik oldalamról a másikra fordultam, és átkoztam magamat, amiért semmilyen elérhetőséget nem kértem a sráctól… De végülis… így terveztem. Nem értettem, miért idegesít, hogy nem látom többet… Az arca mondjuk a szemem előtt lebegett, ha lehunytam azt. Annyira tökéletes volt. Mint az a csók. Még egy csókot nem élveztem ennyire.

Csizmámmal a havat rugdosva indultam a suliba, és alig negyed óra alatt oda is értem. Szekrényembe bevágtam a táskámat, és a büfé felé indultam, hogy vegyek egy kávét, mert a reggeli kapkodásomban ez nem jött össze.

- DaSeom- huppant le mellém a székre Hee Jun- Hát téged is látni! Látom, fáradt vagy!- nevetett.

- Nem vagyok a toppon!- csóváltam a fejemet, és ebben a pillanatban éreztem, hogy valaki a hátamra ugrik.

- DaSeoooom!

Rémülten ugrottam fel, mert az összes kávém az iskolai egyen ingemen landolt.

- A francba, Jolie!- csattantam fel nevetve, mikor láttam döbbent arcát.

-  Bocsi!- nevetett fel- De ezen a gatyi egyenruhán csak javít az a barna folt…

- De most vehetem át, és egy perc múlva kezdődik az óránk- húztam a számat, és lassan feltápászkodtam- Menjetek előre, van egy váltás ingem- indultam meg a szekrényem felé, és kivéve a ruhadarabot a női mosdóba siettem, hogy már hiába telt el pár perc az órából, azért időben beérjek. Matekóra volt, és így is képes voltam néha elveszni az anyagban. Idős tanárnőnk meg tett róla, hogy elég gyorsan haladjunk. Órámra néztem, és láttam, hogy öt perce kezdődött a matek, így végigrohantam a kihalt folyosón, egészen a tantermünkig. Oké. Csak bekopogok, és kimentem magam valami idióta magyarázattal.

Felemeltem a kezemet, és kettőt ütöttem az ajtóra, majd benyitottam. Mindenki arca azonnal felém fordult, mire lehajtottam a fejemet.

- Elnézést tanárnő, csak ma reggel nem volt időm kávézni, ezért a büfében vettem, de véletlenül magamra borítottam, ezért muszáj volt átvennem a…- ekkor felnéztem a tanerőre, hogy lássam, mennyire hatotta meg elhadart mondandóm, de abban a pillanatban, hogy megláttam a mellette álló alakot, elakadt a szavam. Hogy a fenébe kerül ide… a szépszemű?

- Semmi baj, Son DaSeom, csak ülj le a helyedre. Pont most mutatom be az új kistanárotokat! Matematikát fog oktatni!

Arcomra fagyott a mosoly, de ezt az ő arcán is láttam, ahogy engem bámult. Fenébe is, hogyan fogok ebből kimászni? El akarok süllyedni…

/Folyt. köv/