5. rész
Nem mondom, nem volt kellemes dolog
hamis vallomást tenni, tudatában, hogy ez mennyire törvénybe ütköző. Vagyis nem
is annyira hamis vallomás volt. Hisz ez csak az igazság elhallgatása, vagy mi…
Áh, így sem volt kóser dolog.
Mihelyst a kollégiumi szobámba
értem, ahol szerencsére éppen nem volt senki, fáradtan levetettem magam az
ágyra. Ma nem kellett visszamennem az akadémiára, tekintettel a történtekre. De
jobb is volt ez így, örültem neki, hogy szabad napot kaptam.
Azonban mihelyst eltehénkedtem
volna, és átgondoltam volna, hogy mennyire is borult fel az életem az utóbbi
napban, éreztem, hogy valami hegyes a hátamba fúródik. Összevont szemöldökkel
gurultam arrébb, és szemügyre vettem az ágyon fekvő… telefonos dobozt. Egy elég
új modell képe volt rajta, így azonnal felnyitottam, mire egy papirka esett ki
belőle.
„Közlegény!
Tessék, itt a telefon, ahelyett, ami tönkrement. Bár nem tartom ésszerűnek a
melltartóba rejtett mobilt, ezúttal hálás vagyok, hogy nem kell téged még
temetni. Vigyázz rá. Elmentettem bele a számomat, ha megkaptad a mobilt, hívj
fel, hogy beszéljünk. Pihend ki magadat.
A
seggfej”
Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy
elképzeltem, ahogy gyorsan levéste ezeket a betűket. Majd mikor eszembe jutott,
hogy min is vigyorgok, azonnal elfintorodtam. Lehet nagyon jó srác, én nem
fogom hagyni magamat.
Bekapcsoltam a készüléket, és
kikerestem az egyetlen számot, ami bele volt mentve, és tárcsáztam.
- Szia Kölyök!- vette fel.
- Szia Seggfej!
- Kicsit több tiszteletet!- morgott
a telefonba, de tudtam, hogy jól szórakozik rajtam.
- Bocsáss meg, őfelsége. Szóval,
mit kéne megbeszélni?
- Várj egy percet!- hallottam, hogy
feláll, majd csapódik egy ajtó, pár futó lépés, majd újra a hallottam a
hangját- Néztem az eset aktáját, bár nem szívesen adták oda. Azt mondták, hogy
foglalkozzon más az üggyel… A lényeg az, hogy van már némi rálátásom a dologra.
Ráérsz holnap reggel? Akkor úgyis bemegyek az akadémiára, reggelizzünk együtt.
Nem akarok hangosan ilyesmiről beszélni.
- Azt hittem Sung Mi nyomozónővel
szoktál reggelizni…- kotyogtam közbe. Nem értettem, miért piszkálja ennyire a
csőrömet, hogy ez a kettő együtt van. Elvégre, mi közöm hozzá?
- Fárasztó vagy. Akkor reggel,
nyolckor az akadémia étkezőjében, ma meg pihenj- majd letette a telefont.
*
Másnap reggel már alig éreztem
fájdalmat a tagjaimban, ami különös volt, hisz kaptam pár ütést elég erősen.
Hamar elkészültem, hisz tudtam,
hogy reggeli után edzésre kell menni, és még előtte beszélni akartam Min
Soo-val. Hisz reggelizni hívott. Te jó ég, mit fognak gondolni a diákok, ha
meglátnak vele enni…?!
Gyorsan felkaptam már az edzős
cuccot, úgy igyekeztem le az akadémia legnagyobb büféjébe. Ahogy betoppantam a
nagy terembe, azonnal kiszúrtam a fiút, nem is volt nehéz, egy csomó ember
bámulta kendőzetlenül, elvégre a nagy C.A.P nyomozó sosem eszik az akadémia
kajáldájában. Sóhajtottam, és miután vettem magamnak egy pék sütit
mellésétáltam, ekkorra már sok tekintetet magamra is vonva, majd leültem.
- Nem hinném, hogy itt sokkal
nyugalmasabb beszélgetni!- mondtam mintegy mellékesen, mikor felnézett rám.
- Egy ideje már várlak,
elkészülhettél volna hamarabb.
- Minek jöttél ilyen korán? Amúgy
meg… a mi csoportunk edzése fél órával később kezdődik- juttattam eszembe, és
próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy egy csomóan összesuttognak, párosunkon
témázva. A furcsa az volt, hogy szinte mind tudta, hogy mi történt. Tegnap este
szobatársaim is azonnal szinte hisztirohamot kaptak, hogy mennyire megijedtek,
mikor a híreket hallották. De hát honnan hallották? Én nem mondtam senkinek…
Mindenesetre mindenki tudott róla, hogy aznap este Min Soo-val nagy
slamasztikába kerültünk.
- Nem egészen- mosolygott rám, akár
bájosnak is nevezhető módon- Tegnap átkértelek az én csoportomba. Így minden
reggel az én felügyeletem alatt fogsz edzeni.
- Hogy mi?- nyeltem félre a kakaós
csigát. Ne már! Örültem, hogy a másik csoportban voltam, hisz C.A.P-pel edzeni…
elég csak visszagondolni a pillanatra, mikor félmeztelenül kijött a
fürdőszobából… Áh, meg fogok őrülni tőle!
- Talán ellenedre van, közlegény?
- I..igen- nyögtem még mindig a
falattal szenvedve, így ittam rá egy kicsit.
- Miért?- kérdezte pimaszul
vigyorogva- Jobban buksz az ahjussi szerű edzőkre?- utalt a mi tanárunkra-
Vagy… épp ez az, hogy rá nem?- vonta fel a szemöldökét.
- Figyelj! Nem szándékozom a
körülötted ugráló pompon lányokat nézni!- sóhajtottam.
- Féltékeny vagy?- vonta fel a
szemöldökét.
- Jesszus, hová gondolsz? Mondtam,
hogy nem jössz be!- suttogtam, hogy a körülöttünk lévők ne hallják, miről
beszélgetünk.
- Emlékszem. Tudom, hogy van
barátod. Foglalt csajokra sosem mozdulok rá. De nem ezért jöttem, hogy ezt
megosszam veled… sajnos, nem jöhetsz be mindig az örsre- hajolt kicsit
közelebb- És itt sincs egy nyugodt hely, ahol ne érezném úgy, hogy nem egy
szappanopera főszereplője vagyok. Gyere este a lakásomra, remélem emlékszel,
hogy hol van. Az áldozatok telefonjában semmit nem találtunk a támadóról, a
szám, amin beszélhettek, az egy nyilvános telefonfülke száma volt. Viszont…
nézegettem pár régebbi ügy aktáját és találtam valami érdekeset. Meg akarom
mutatni. Ha már annyira együtt akarsz dolgozni velem. És azt hiszem, ki kell
használnunk a csoportvezető beléd vetett bizalmát- suttogta szinte már a
fülembe. Nem is kell mondanom, azt hiszem, hogy erre szinte már visítozásokat
hallottam a hátunk mögül.
Azonnal elhúzódtam tőle, és vörös
fejemet próbáltam takargatni, mialatt lassan leesett, hogy mit is mondott.
Minek kéne Lee
Min Sok csoportvezető bizalma?
- Mindent elmondok este-
mosolygott.
- Hah! Nincs jobb programod nálam?-
kérdeztem kissé gúnyosan- Tudod, elég volt Sung Mi nyomozónő féltékeny
tekintete… és most ez az apokalipszis hangulat, hogy veled beszélgetek…
- Nincs nálad jobb programom, ma
este, kölyök.
- Ez igazán megnyugta…- nem tudtam
folytatni, mert hirtelen valaki levetődött mellém, és vállam felett áthajította
kezét, majd egy puszit éreztem meg az arcomon.
- Jó reggelt, Hae Ra- vigyorgott
mellettem Rokhyun, mikor nagyokat pislogtam rá. Basszus, tényleg egy brazil
sorozatot forgatunk? A többiek legalábbis ezt hihették… ezek után hogyan fognak
nézni rám? Először C.A.P, aztán meg Rokhyun… így is mindenki azt hitte mindig,
hogy együtt vagyok a fiú csoporttársammal.
- Szia!- köszöntem neki, majd
visszanéztem C.A.P-re, aki már hátrébb húzódott, és kis fintorral nézett
legjobb barátomra.
- Miről beszéltetek?- kérdezte a
kis energiabomba továbbra is jókedvűen- És hogyhogy itt vagy, Min Soo?
- Volt egy elintézni valóm Hae
Ra-val- válaszolt a fiú határozottan.
- Mostanában túl sok ügyed van
vele. Békén hagyhatnád végre!- sóhajtott barátom, mire bokán rúgtam az asztal
alatt.
- Hagyd abba, Rokhyun!- szóltam rá-
Csak beszélgettünk. De már épp menni készült.
- Igen, megyek is. Készülj fel,
kölyök, fárasztó edzésben lesz ma részed- nézett rám gonoszan, majd elsétált,
magunkra hagyva minket. Szinte azonnal lelöktem magamról barátom kezét.
- Túl messzire mész!- szóltam rá.
- Nem tetszik, ahogy rád néz…
olyan… birtoklóan.
- Beképzeled!
- Nem! Tényleg így van! Ne feledd
el, hogy te nem bírod az ilyen apuci fiacskáját. Vagy… esetleg… történt
köztetek valami? Bejön neked?- az arca rémült volt.
- Dehogy, ne hülyéskedj! Csak épp
valamilyen szinten vele éltem át életem legdurvább dolgát. És átkerültem az ő
edzős csoportjába, ezt jött közölni- csóváltam a fejemet- Viszont neked elment
az eszed, mikor megcsókoltál. Most azt hiszi, hogy járunk!
- Eddig is azt hitte, te akartad
így, nem? És nem haltál bele. Akár egy baráti puszi is lehetett volna. Vagy
talán zavart?- vonta fel a szemöldökét kicsit sértetten.
- Megleptél…- motyogtam. Erre
elvigyorodott.
- Tudok ennél meglepőbbet is- majd
ismét elkezdett közeledni az ajkaim felé, de szerencsére most volt annyi
lélekjelenlétem, hogy tenyeremmel eltoljam immár kacagó fejét az enyémtől.
- Őrült!- húztam én is mosolyra a
számat, legjobb barátomra nézve.
- Szóval mi volt egészen pontosan
ez a lövöldözéses ügy?- fordította kissé komolyabbra a szót, mire kénytelen voltam
még egyszer előadni…a nem teljes verziót. Bocsi, Rokhyun. De az ígéret az
ígéret. És én azt ígértem, hogy nem árulom el… még neked sem.
*
- Mélyebbre, Hae Ra kisasszony!-
mondta Min Soo gúnyosan felettem állva.
- Rohadj meg!- szűrtem a fogaim
között, míg verejtékezve, majd összeesve nyomtam le kb. az ötezredik
fekvőtámaszt. A csoportban valóban sok lány mást sem csinált egész edzésen,
csak drágalátos edzőuraság bicepszét bámulta, jó hogy a nyáluk nem folyt el. De
ő engem pécézett ki magának, folyton engem csesztetett, semmi nem tetszett
neki, amit csináltam. Olyan volt, mint aki besértődött rám valamiért, és most
így éli ki a bosszúvágyát.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy igenis kapitány!-
morogtam, és a földre estem. Nem volt sosem gyenge az állóképességem, sőt,
tényleg a csoport legjobbja voltam, de nem voltam toppon, 6 km futás, és egy
órás erősítés után úgy, hogy pár napja kis híján kinyírtak.
- Helyes!- majd tovább lépett, hogy
a többieket is ellenőrizze. A lányokkal általában leállt egy két kedves szóra,
néha már konkrétan flörtölésnek neveztem volna, amit láttam, de mindenkitől
elvárt egy bizonyos szintet. Tőlem meg annak a dupláját. A többiek is furcsán
méregettek minket, majd az egyik srác közelebb csusszant hozzám.
- Hé, Hae Ra! Mi van ezzel? Nem jutott
be a bugyidba, és most megtorolja?- röhögött, mire csak lesajnálóan néztem rá.
- Hidd el, hogy nem csak ez érdekli
őt- csúszott ki a számon, mielőtt gondolkozhattam volna. Te jó ég! Én most őt
védtem? Aishh, pedig nem volt szándékos.
- Azért én becsüllek, hogy téged
még nem érintett az ördög keze!- nevetett, majd otthagyott. Ördög keze?
C.A.P-re néztem, aki épp egy lányhoz beszélt, aki láthatólag nagyon zavarban
volt, a sportos pasitól. Elfintorodtam. Micsoda buta libák. Mit teszik az
agyukat? Várjunk csak egy pillanatot! Engem miért érdekel, hogy teszik e az
agyukat, vagy sem? Hát hadd tegyék. Nem érdekel… Felőlem Min Soo azt csábítja
el, amelyiket akarja. Ennyi.
*
Fárasztó napom volt. Miután C.A.P
kiakasztott a reggeli edzésével, még egy csomó unalmas elméleti órán kellett
részt vennem. Közben persze mindenki megállított, hogy rögtönzött interjút
készítsen velem, a gyakorlatomról. Miért nem képesek békén hagyni vele?
Megőrültem.
Min Soo lakása előtt megálltam, egy
pillanatra. Nem tudtam hogyan kéne hozzá viszonyuljak, hisz egyszer tök rendes
volt, másszor meg, tiszta bunkó és főnökösködő. Skizofrén? Megnyomtam a
csengőt, mire egy perc múlva nyílt is az ajtó, és egy álmos arcú C.A.P-pel
találtam magam szemben.
- Öhm… felkeltettelek?- kérdeztem,
mikor csak pislogott rám.
- Csak egy kicsit ledőltem aludni-
morogta, és hangja így alvás után még mélyebb volt. Erőt kellett vegyek
magamon, hogy ne harapjak bele az ajkamba csak pusztán attól, hogy
meghallottam.
- Gyere be- intett, és be is
invitált a már jól ismert nappalijába.
- Nincs túl sok időm, így…
- Gyorsan megmutatom, és utána
mehetsz is- mondta totál mellékesen, majd elém lökött egy köteg papírt, és
ledobta magát a kanapéra mellém- Ezek azok az ügyek listája, amikor hasonló
eset történt, az elmúlt két évben. 3 esetről van szó a mostanin kívül.
Mindegyikben gyilkosság történt, és az áldozatokról kiderült, hogy utaztak
kábítószerben. De mind csak magán bizniszben alkotott. Ezért nem is kaptak nagy
figyelmet. Így is alig találtam meg az aktájukat. Sajnos nem nekem osztották
ezt az ügyet, és gyanús lenne nekik, ha szaglásznék körülöttük. De azért
szerencsére sikerült ezeket hazahoznom. Bár elég gáz lenne, ha kiderülne, apám
miatt. Sajnos ott nem tudom elolvasni, és így neked is megmutathatom. És azt
akartam kérni, hogy kérdezz majd rá az ügyre Lee
Min Sok csoportvezetőnél, úgy tűnt,
téged nagyon szeret. És mivel nem tűnsz elvetemültnek, talán megoszt veled valamit.
- Rendben- bólintottam, majd magam
elé húztam a lapokat, hogy elolvassam a jelentéseket. Nagyon belemerültem a
papírokba. Valóban minden ügy közös jellemzője a droghoz való viszony volt.
Amúgy meg egymástól teljesen független személyek. De mind ugyanúgy végezte.
Meghalt. Talán pont emiatt nyírták ki őket?
- Lehetséges lenne, hogy egy
nagyobb droghálózat van mögötte, aki nem akar semmilyen konkurenciát?-
kérdeztem Min Soo-ra sem nézve. Csak akkor pislogtam rá, mikor nem felelt. A
látványtól akaratlanul is elmosolyodtam. A fiú egyenletesen szuszogott a
kanapén. Elaludt. Már megint. Biztos fáradt volt, de hát ezt meg is értem.
Odasettenkedtem mellé, és fejemet
rátámasztottam a kanapéra, úgy figyeltem, pár percig.
- Min Soo…- motyogtam- Ébredj fel,
nincs időnk Csipkerózsikát játszani. Amúgy sem csókolnálak meg…
Nem adta jelét, hogy hallotta
volna. Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam, és a szemhéjára fújtam.
Összeszorította a szemét még jobban, és kicsit elfordult. Magamban jól
szórakoztam rajta, így még egyszer ráfújtam.
- Mi a fene…- nyitotta ki a
szemeit, és azonnal szemben találta magát a közeli arcommal.
- Ne aludj, dolgunk van- böktem a
mellkasára, mire kicsit elmosolyodott. Az én ujjam meg megfájdult, sikerült
pont az izmaiba beletörnöm.
- Elolvastad őket?- kérdezte
tarkója alá tett kézzel, engem nézve.
- Ülj fel, és viselkedj
kollégaként- akartam felállni, és visszasétálni korábbi helyemre, de elkapta a
karomat, és visszarántott.
- Miért, így összezavarlak?- vonta
fel a szemöldökét.
- Nem, de…
- De…?
- Nem tudok kiigazodni rajtam. Ma
annyira bunkó voltál az edzés alatt, most meg úgy viselkedsz, mintha… mintha…
- Mintha?
- Mintha jóban lennénk. Pedig nem.
Ne hidd, hogy egy percet is töltenék veled, ha ez az egész ügy nem lenne-
néztem rá felhúzott orral mire, sóhajtott egyet, szemét forgatva, és
eleresztette a kezemet.
- Értettem, közlegény. Hűséges
vagy, ahhoz a bohóchoz…
Miért hangzott ez az egész olyan…
furcsán. Nyeltem egy nagyot, és ráemeltem a tekintetemet.
Kezdetben jónak tűnt azt hitetni
vele, hogy a legjobb barátom a pasim, de most már valahogy… annyira nem
tetszett a dolog.
- Figyelj, Min Soo…
- Akkor dolgozzunk kollégaként-
szakított félbe, kitörölve a szeméből az álmosság utolsó cseppjeit, majd maga
elé húzta az egyik lapot- Találtál valamit?
- Lehetséges, hogy egy nagyobb
droghálózat van mögötte, aki nem akar semmilyen konkurenciát?- ismételtem meg
előbbi kérdésemet.
- Én is gondoltam erre. Lenne ürügyük Elvégre, nincs nagy vevőköre egyiknek sem, de sok kicsi sokra megy. Ha kinyírják őket, akkor mindenki őket keresné. Persze ez csak vaktában való találgatás. Azt
ajánlom, hogy holnap gyere be az őrsre, és keresd meg a csoportvezetőt.
Kérdezősködj az ügyről, mivel annyira nagyon csíp téged, talán elárul valamit, hisz
neked is volt közöd a dologhoz. Én holnap megnézem az ezekhez az ügyekhez
tartozó bírósági jegyzőkönyveket, hátha lesz valami közös bennük. Rendben?
- Rendben.
- Akkor nem is rabolom tovább az
idődet, menj nyugodtan randizni, elvégre azt mondtad, hogy nem érsz rá sokáig,
igaz?- a hangja kicsit gúnyos volt
- Ez zavar? Zavar, hogy Rokhyunnal
vagyok?- kérdeztem hitetlenül, magam is tudva, hogy hülyeség, amit állítok.
Erre elmosolyodott, kicsit
szánakozóan, majd elém sétált, mire én automatikusan hátráltam, egészen a falig. Kezét mellém támasztotta a falra, egészen közel hozzám lehajolt, hogy szemünk egy síkba kerüljön.
- Dehogyis. Örülök nektek, kölyök!-
mondta fancsali képpel, majd gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra, és
szinte nem is foglalkozott már velem, mikor zavarodottan, és rengeteg megválaszolatlan kérdéssel kimenekültem a lakásból.
/folyt. köv./
