Dream trip 2. rész /Changjo/

/Sziasztok! Ezt jóval könnyebb írni, mint a másikat, mert nem kell nagyon az agyamat használnom. Még mindig nem életem története, de remélem, hogy tetszeni fog :)/

2. rész

A szobák berendezése is gyönyörű volt, nem győztem csodálkozni benne.

Sajnos fürdőszoba nem volt külön a szobához, az pont a két szoba között volt, külön ajtóval. Milyen remek, hogy közös fürdőm van ezzel a barommal... Komolyan, sosem nyugszok meg tőle.
Kipakoltam úgy tessék-lássék a dolgaimat, és belevetődtem az ágyba. Jó puha volt. Élvezet lesz ebben aludni.

Valamiért, hirtelen eszembe jutottak az idők, amikor Changjo-val ketten feküdtünk az ágyamon, és filmet néztünk. Vagy épp ketten feküdtük a homokozóba, és bármennyire is kiabáltak ránk a szüleink, nem akartunk felkelni onnan. Szép emlékek. Ha akkor nem adom oda neki azt a levelet, akkor talán még most is barátok lennénk? 

Nem, jobb, hogy akkor kiderült, hogy mekkora egy paraszt valójában. Hisz a legjobb barátom volt. Hogy tehette ezt velem, mindenki szeme láttára? Ha nem tetszettem neki, akkor azt miért nem négyszemközt közölte? Miért kellett mindenki szeme láttára gúnyt űznie belőlem? Ilyet egy barát sosem tenne. Changjo akkor és ott bebizonyította, hogy nem méltó nem csak a barát szóra, hanem az emberre sem.

Dühösen felpattantam az ágyamból, és a ruháimhoz léptem. Ideje átvenni a fürdőruhát!

Lekaptam a felsőmet, és az ágyamra hajítottam.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és besétált rajta valaki, akit most a pokolba sem kívántam.

- Yun-ah, anyukád kérdezi, hogy…- nézett rám Changjo széles vigyorral, de nem tudta folytatni, mert magam elé rántottam a kezem, elvégre csak egy melltartó volt rajtam, és elkiáltottam magam.

- Changjo! Téged nem tanítottak meg kopogni? Vagyis, de tudom, hogy megtanítottak! Húzzál kifelé!- visítottam.

- Nyugi, előbb el kell mondanom, hogy anyukád azt kérdezi, hogy…

- Kifelé!- vágtam hozzá az egyik párnámat, mire elkerekedett a szeme.

- Yun-ah, nyugodj már meg. Itt leszünk egy hétig, összezárva, ezerszer látni foglak fürdőruhában. A melltartó az ugyanaz. Mellesleg nincs miért szégyenkezned. Már mondtam, hogy tetszenek a melleid- harapott kicsit az ajkába, melleimet fürkészve.

- Az akkor sem ugyanaz! Akkora egy perverz disznó vagy!- kaptam fel még egy párnát, de még idejében az előbb elhajított párnám felé nyúlt, hogy azzal védekezzen.

- Mi ebben a perverzség?- csodálkozott.

- Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy akkor te is vedd le a felsődet, úgyis látni fogom egész héten a „kockahasad”- körmöztem a levegőbe. Már nem is érdekelt, ha látja a melltartómat. Egészen kiakasztott. De reméltem, hogy ettől észhez tér ő is, és végre hajlandó lesz lelépni.

- Milyen igazad van. Ez így tényleg nem igazságos- majd egy mozdulattal áthúzta fején a pólót és ledobta a földre. Az én szemem meg elkerekedett. Tényleg kockái voltak. De még milyenek! Na nem mintha kíváncsi lettem volna rá. Mit mutogatja a testét, nekem? De annyira ledöbbentem, hogy csak bámultam rá.

Elém sétált, mire az ágy széléig hátráltam, és a szemembe nézett.

- Szóval, ha már úgy gondolod, hogy fair a dolog, akkor végre elmondom, hogy anyukád azt üzeni, hogy…

- Changjo, te seggfej! Miért nem vagy képes eltűnni a föld felszínéről?- jött meg az eszem, és elkezdtem az öklömmel püfölni, végső elkeseredettségemben. Hiába fogadtam meg, hogy nem akadok ki rá, azért mégiscsak egy szál melltartóban álltam előtte. Ő meg előttem félmeztelenül. Hogyan is jutottunk idáig?

- Jó, most már elég volt, Yun- elégelte meg a csapkodásomat, és megragadta a csuklómat. De én tovább rángattam. A következő pillanatban az ágyra nyomott, és felém hajolt mérges szemekkel.

- Mitől vagy úgy oda? Régen ez a közelség természetes volt közöttünk.

- Az régen volt. Már nem vagyunk ugyanazok- vergődtem a szorításában, de csak nem engedett.

- Yun-ah. Miért nem vagyunk ugyanazok?- nézett mélyen a szemembe. Igen, ezúttal a szememet fürkészte, és nem a mellemet- Ki miatt?

Nem értettem, hogy ezt miért hozta fel most. Már válaszra nyitottam, a számat, de ekkor ismét nyílt a szoba ajtaja.

- Yun-ah, kipakoltál má…- Jin Hee szava megakadt, mikor meglátott engem, egy szál melltartóban, az ágyon, és öccsét, felettem, félmeztelenül.

- Öhm, elárulnátok, hogy mit is műveltek?- nézett ránk unnie gyanakodva, karját összefűzve. Más talán kimenekült volna a szobából, de tudtam, hogy Jin Hee-re számíthatok.

- Ez nem az aminek tűnik…- motyogtam, de Changjo nem mozdult rólam.

- Mégis, mi más lenne? Négy éve nem tudom, hogy mi rejtőzik Yun ruhája alatt. Ideje pótolni a dolgokat!- te jó ég, képzelődtem, vagy tényleg megnyalta a szája sarkát? Úgy éreztem, menten elájulok. A rosszulléttől. Kihasználtam, hogy Changjo a nővérére figyel, így lelöktem magamról.

- Tűnj a szemem elől- motyogtam halkan, de érthetően.

- Ha ennyire akarod!- állt fel az ágyról, kis mosollyal, és a pólója után nyúlt, ami nem is olyan rég a földön végezte- Amúgy csak annyit akartam, hogy anyukád üzeni, hogy menj le, segíts neki szendvicset készíteni, amit a partra tudunk levinni. És nyugi. Legközelebb kopogok, nehogy megint meglássalak melltartóban!- a szája elé kapta a kezét, kifigurázva lányos szégyenlősségemet, majd kifordult az ajtó, becsapva maga mögött azt.

Lerogytam az ágyra ismét. Unnie mellém ült.

- Nyugi, Yun, beszélek vele. Tudom, már négy éve volt, azt hittem, mindketten elfelejtettétek…

- Hogy lehetne elfelejteni, amit az a szemét tett?- temettem az arcomat a tenyerembe.

- Tudom, hogy mit csinált. De próbáld meg elfelejteni. Changjo mindig is szeretett piszkálódni, ezt te is tudod. Csak álld a sarat. Ne add fel.

- Jó, köszi, unnie!

- Még egy kérdés: Már nem tetszik neked, ugye?- ráncolta a szemöldökét.

- Már hogy tetszene?- fintorogtam.

- Remek. Akkor nem lesz semmi gond. Fighting, Yun-ah!- majd kifordult a szobából, egyedül hagyva a gyilkos gondolataimmal.

*

- Rendben, készen vagyunk!- csapta össze a kezét anya, mikor összepakoltuk, amit a partra akartunk levinni. A házban is forróság volt, pedig ment a légkondi.

- Akkor mehetünk végre?- csillant fel a szemem.

- Persze, előre mehetsz. Jong Hyun már úgy tudom, hogy lement, a húgod is Jin Hee-vel. Most  már te is élvezd az utazást. 

Nem kellett kétszer mondania, gyorsan kiléptem a ház hátsó kijáratán, amitől vagy 50 méterre volt a part. Mivel egy apartman központ volt, ezért elég sokan voltak ezen a parkszakaszon. Már alig vártam, hogy megmártózhassak a vízbe. És végre élvezhessem is, hogy végre valahára itt vagyok, álmaim utazásán.

Félúton járhattam, mikor megláttam Changjo-t, nem is olyan messze napozni, természetesen félmeztelenül. Mellette So Hyun ugrált Bessy-vel. A kutya semmiképp nem akart a vízbe menni. Jin Hee pedig épp bokáig mászott a vízbe.

Egyszer csak Changjo felnézett, és napszemüvegében ugyan nem láttam a szemét rendesen, de végigmért. Igaz, most sem volt rajtam túl sok ruha, egy bikini-felső, és egy strand rövid-gatya, de már valahogy nyugodtabb voltam. Ebben legálisan nézhetett. A melltartó... azért mégiscsak más.

Csak lazán el akartam sétálni mellette, de mielőtt elértem volna hozzájuk, hirtelen fejbe talált egy arra repülő standröplabda.

Idegesen néztem az irányába, a halántékomat simogatva. Ki a franc dobott fejbe?

Láttam, hogy valami srác rohan felém gyorsan, és megragadta a kezemet.

- Jól vagy? Nem akartalak fejbe találni. Nem is láttam, hogy jössz...!- koreaiul beszélt és... nagyon jóképű volt. Dús, festett szőkés haja vizes volt, de még így is tökéletesen állt. Nem lehetett sokkal idősebb nálam, ha egyáltalán idősebb volt. De volt legalább olyan jó teste, mint Changjo-nak.

- Koreai vagy?- kérdeztem vissza, megfeledkezve arról, hogy előbb még mennyire fájt a fejem.

- I...igen- nyilván eszébe jutott, hogy előbb koreaiul beszélt, mikor nem is tudhatta, honnan jöttem.

- De jó. Még egy hazait találni itt. És ne aggódj, kemény fejem van, semmi bajom.

- Ennek örülök!- mosolyodott el- A nevem Kim In Soo.

- Min Yun vagyok.

- Örülök.... esetleg... a srácokkal röpizünk, nincs kedved csatlakozni?- biccentette félre a fejét.

- Hogyne volna- örültem meg.

- Akkor...- vigyorodott el, és előre mutatott, ahol két srác nézett minket cinkosan. Ők sem voltak rondák, de közelében sem léptek In Soo-nak.

- Srácok, ő Min Yun. Min Yun, ők Ji Hoo és Woo Jin.

- Sziasztok!- intettem nekik, mire ők is kifejezték, hogy mennyire örülnek nekem. Nem bírtam meg, hátra kellett pillantanom a vállam fölött. És nem csalódtam, Changjo engem nézett napszemüvege mögül. Ráfintorogtam, majd visszafordultam a srácokhoz.

- Akkor... játszunk?- mosolyogtam rájuk. Úgy tűnik, mégsem megy tönkre a nyaram.

Sokat szórakoztam velük, és bár nem voltam a tesiórák királynője, de azért jól eljátszottam velük. Nagyon jó fejek voltak, első éves egyetemisták Szöulban. Vagyis egy évvel voltak nálam idősebbek.

Később a vízbe is bementünk, és ők azzal szórakoztak, hogy ki tud, minél többször a víz alá nyomni engem. Nagyon mókás volt, de azért nyeltek vizet ők is rendesen.

Majd menniük kellett, mert egy étterembe foglaltak helyet, és ugyan hívtak magukkal, hogy csatlakozzak, de én mégis csak a saját családommal jöttem, így ezt visszautasítottam.

- Látlak holnap?- hajolt a fülemhez In Soo, mire lányos zavaromba azt sem tudtam, mit csináljak.

- Én szerintem itt leszek!- vontam meg a vállam.

- Én is! Akkor...- intett egyet, és mosolyogva elsétált. Ábrándosan néztem utána, majd inkább visszasiettem a családomhoz.

- Csak meg akar fektetni!- mondta Changjo, aki épp magát törölgette. Nagyon jól nézett ki vizes hajjal, de igyekeztem ezzel nem foglalkozni. A többiek még mindig a vízben szórakoztak.

- Mi közöd hozzá?- kérdeztem vissza.

- Csak gondoltam elárulom, hogy aztán ne csalódj.

- És arra nem gondoltál, hogy mi van, ha ezúttal tévedsz?- kérdeztem vissza csípőre tett kézzel.

- Ó, igen? Akkor hajrá. Csak ezentúl ne írj szerelmeslevelet- húzta gonosz vigyorra a száját, mire leesett az állam. Hogy lehet valaki ennyire pofátlan?

- Tudod Jong Hyun…- mondtam direkt a rendes nevét ezúttal- Te tényleg nagy paraszt vagy. Örülök, hogy már nem vagyunk barátok- majd megfordultam a sarkamon, és az apartmanunk felé vettem az irányt.

- Yun-ah!- kiáltott utánam, és hallottam, hogy utánam fut, és megragadta a kezemet, hogy szembe fordítson magával.

- Mit akarsz még?- néztem rá fáradtan.

- Figyelj, nem úgy gondoltam…

- Nem érdekel, hogy gondoltad. Csak nézz levegőnek, kérlek, és én is annak foglak. Ahogy négy éve tesszük. Eddig jól ment. Ne rontsd el a nyaralásom. Kérlek…- majd besiettem a házba.

*

- Kik voltak azok a srácok, akikkel voltál?- kérdezte Jin Hee, mikor este elmentünk a városba koktélozni. A parton volt a bár, hangulatos volt. Lehetett látni innen a naplementét, ami narancs fénybe vonta a vizet is. Most igazán élveztem a nyaralást. Nyugodt voltam. És boldog.

- Nem is tudom… szöuli egyetemisták. Jó fejek.

- Csak jó fejek?- vonta fel a szemöldökét kérdően unnie.

- Jó, In Soo nagyon bejött. Ő volt a szőkés hajú…

- Tényleg jól nézett ki. De azért vigyázz velük. Oké?

- Nyugi, nem vagyok olyan könnyűvérű. mint azt Changjo is gondolja…

- Changjo mondott rá valamit?- lepődött meg.

- Csak a szokásosat: Csak meg akar fektetni- utánoztam férfias hangját grimaszolva- Annyira idegesítő!

- Yun-ah… mi lenne, ha kiderülne, hogy valami félreértés volt az az egész leveles ügy?- nézett rám várakozóan.

- Félreértés? Egy félreértést már tisztáztunk volna négy év alatt. Nem hinném, hogy még mindig ez lenne, ha csak erről lenne szó.

- Jong Hyun ma elég sokat figyelt téged- vett a szájába egy koktélcseresznyét.

- Hadd nézzen. Neki amúgy is ott van ez a… Sol Bi. Milyen lány amúgy?

- Egy ribanc. Nem tudom, mit eszik rajta az öcsém. De most komolyan. Az a lány olyan… semmilyen.

- Aha, értem- nem tudom, miért töltött el ez a tudat boldogsággal- Akkor biztos megérdemlik egymást.

- Hé, még mindig az öcsémről beszélünk.

- Akkor sem mondok róla szépeket.

- Akkor inkább ejtsük is a témát- itta ki a koktél alját- Egy séta a parton?

- Tökéletes- mosolyogtam.

*

Másnap reggel korán keltem, és már nem is volt kedvem tovább lustálkodni. Direkt ezért is nem használtam sosem redőnyt. Jó, ha a nap ébreszti az embert.

Mindettől függetlenül tudtam, hogy a többiek még alszanak, így gyorsan megmostam az arcomat, felkaptam egy másik fürdőruhát, mint ami tegnap volt rajtam, mivel az még nem száradt meg teljesen, és lesiettem a lépcsőn. 

Valóban csendes volt még a ház, a lépteimre csak Bessy szaladt ki a húgomék szobájából, hogy kaját csórjon tőlem. Meg is esett rajta a szívem.

- Jól van, te vakarék!- simogattam meg a füle tövét, és öntöttem egy kis kutyatápot a tálkájába, majd miután megette, visszaküldtem a szobába, amit fejét lehajtva teljesített is.

Kiléptem a tornácra, és nyújtózkodtam egyet. Nem volt még forróság, hisz nyolc óra sem volt, és alig voltak a parton. Most lehetett úszni a vízben anélkül, hogy kisgyerekekbe botlanék minden tempó után.

A víz kellemes volt, élveztem benne lubickolni. Fel is feküdtem végül a tetejére, és a szememet lehunyva csak élveztem a vizet. Egészen addig, míg valaki rám nem ugrott, egy hatalmas: unnie! kiáltással.

- So Hyun-ah!- kiáltottam fel, miután kiköptem az összes számba áramló sós vizet. Kishúgom karúszókkal a karján nevetett, mögötte Changjo rágta a száját, hogy ne nevessen hangosan. Ugyanakkor nem is nagyon nézett rám, mintha nem tudta volna, hogy viszonyuljon hozzám, a tegnapi veszekedésünk után, amit követően nem is futottunk össze a házban, hiába volt közös fürdőszobánk. 

Most meg biztos ketten lejöttek a húgommal, még a többiek előtt.

- Ez szerintetek vicces?- tettem csípőre a kezem, mire a hugicám még hangosabban kacagott, és nagyokat bólogatott, mire nekem is muszáj volt elnevetnem magamat- Legyen!- megfogtam So Hyun-t, és felemelve kicsit eldobtam. Persze semmi baja nem lett, az úszók fent tartották, és élvezte is.

- Még egyszer, unnie!- visítozott, mire teljesítettem a kérését.

Changjo-ra vetődött a tekintetem. Mosolyogva nézte a húgom kapálózását. Gondoltam egyet, közelebb úsztam hozzá, még nem figyelt, és lenyomtam a fejét a víz alá. Sikerült is, mert egyáltalán nem számított rá.

- Te kis…- nézett rám nevető szemekkel, vizet köpködve, és elkezdett közeledni felém, mire rémülten hátráltam, de gyorsabb volt, és egy erős mozdulattal lenyomott a víz alá, majd el is engedett. Prüszkölve jöttem fel a felszínre, és öntudatlanul ránevettem, kisimítva vizes hajamat a szememből. Ő is mosolyogva nézett rám. Így álltunk vagy egy percig. Mikor rájöttünk, hogy mit is csinálunk. Gyorsan elfordítottam a fejemet, és hátráltam egy lépést. De ebben a pillanatban valami éles fájdalmat éreztem meg a talpamban.

- Áúú- nyögtem fel, és fel is kaptam sérült lábamat.

- Mi az?- nézett rám kérdően Changjo, kicsit zavarban.

- Egy kagyló… beleléptem- morogtam- És most csípi a sós víz… azt hiszem kimegyek, ha kijutok…- haraptam ajkamba a fájdalomtól, és igyekeztem megállni a vízbe egy lábon.

- Unnie, a véredre idejönne a cápák!- mondta rémülten So Hyun.

- Segítek!- mondta a fiú, és közelebb lépett hozzám.

- Erre nincs szükség- mondtam hidegen, de a következő pillanatban kicsit lejjebb merült, majd hirtelen megéreztem a kezét a térdem alatt, és a hátamnál. Csak egyszerűen a karjaiba kapott, így nem tudtam mást tenni, mint a nyakába kapaszkodni.

- Tegyél le!- makacskodtam.

- Majd leteszlek odakint. Addig meg nyugodj meg- sóhajtott, majd húgomhoz fordult- So Hyun-ah, kapaszkodj a könyökömbe, kihúzlak. Ne faljanak fel minket a cápák!- mosolygott, mire a kislány azonnal ugrott is hozzá. Hogy lehet vele ilyen aranyos, mikor velem meg…

- Utállak- morogtam, és igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy most a csupasz felsőtestéhez simulok. És rajtam is csak egy bikini van.

- Mire gondolsz, hogy ilyen vörös lettél?- kérdezte a fiú jól szórakozva, arcomat fürkészve.

- Arra, amit tegnap In Soo mondott- kamuztam.

- Ja, gondolom nagyon romantikus volt- kicsit epés megjegyzésén elcsodálkoztam. De már ki is értünk a partra- Amúgy a herceged pont minket bámul! Engem mindenesetre elég gyilkos szemekkel...

- Hogy mi?- kaptam a tekintete irányába a fejemet. In Soo valóban ott állt, az egyre nagyobb fürdőzőtömegben, tőlünk nem messze, majd mikor észrevette, hogy figyeljük, lassan odasétált hozzánk.

- Öhm… Helló Yun. Ő itt?- nézett Changjo-ra, aki még mindig a karjaiban tartott.

- A férje vagyok. Ő meg a közös gyerekünk!- mondta Jong Hyun faarccal, mire lehunytam a szememet egy pillanatra idegességemben.

- Te idióta. Hogy mondhatsz ilyet? Ő is Choi Jong Hyun, egy szemétláda, akit régről ismerek, és a családjával jöttünk nyaralni, So Hyun pedig a húgom- néztem In Soo-ra zavaromban- Most már letehetsz!- fintorogtam a fiúra fel, mire az mérgesen nézett rám, és egy egyszerű mozdulattal, nem túl finoman, lerakott a törülközőmre, és a húgomra nézett.

- Gyere, So Hyun, a nővéred megőrült!

A kislány furcsán ijedten nézett rám, majd megfogta az ex legjobb-barátom kezét, és elindult vele vissza a ház felé.

- Yun, vérzik a lábad!- hallottam In Soo rémült hangját, de a szememet nem tudtam levenni a távozó páros hátáról. Meg sem köszöntem neki, amit tett. Tényleg megőrültem?

 /folyt. köv./