2. rész
Reggel korán keltem a koliban,
hárman voltunk lányok egy szobában, mindannyian a csoporttársaim voltak. Nem
voltam velük nagyon közeli viszonyban, de nem is zavartuk egymást. Szerencsére
ők is az elkötelezettebb nyomozópalánták közé tartoztak, így nem hallgattattam
egész este a C.A.P-ről szóló áradozásokat. Így is zavart, hogy néha ha lehunytam
a szemem, láttam magam előtt az arcát. Csak úgy, mint ő, én is reméltem, hogy
hamar túl leszünk ezen a gyakorlaton, és utána nem kell egymás fejét nézni.
Reggel, elmentünk egy közös
edzésre, 5 km futás után még erősítő és állóképesség javító gyakorlatokat
csináltunk. Majd a csoportunkat elküldték az őrsre, a párunkhoz, eligazításra.
Frusztráltan zuhanyoztam le, és azon gondolkoztam, hogyan is viszonyuljak akkor
Min Soo-hoz. Elvégre valóban a felettesem, és van olyan bunkó, hogy tényleg
kitegyen, ha nagy a szám. Aishh! Miért kell nekem az ilyenek talpát nyalni?
A koliszobánk előtt Rokhyun várt,
akihez tegnap óta nem szóltam, csak elmentem mellette. Ahogy most is.
- Hae Ra!- sietett utánam, és
átkarolta a vállamat, amit azonnal lelöktem magamról- Ne csináld már ezt. Nem a
világ vége, hogy egyedül kellett maradnod azzal a sráccal. Tudtam, hogy nem
erőszakolhat meg az udvar kellős közepén!- tárta szét a kezét, mire rá
fintorogtam.
- Gyáva voltál!- csóváltam a fejem.
- Hát persze, hisz megfagy a vér az
ereimbe, ha rám néz azokkal a szikrát szóró szemeivel!- borzongott össze
tettetetten a nagyobb hatás kedvéért.
- Hogy leszel így nyomozó? Majd a
fegyvert eldobva rohansz, ha valakinek ilyen ijesztő pofája van?
- Más egy gengszter, mint a főnök
fia, nem igaz? Amúgy meg tényleg ijesztő feje van a srácnak!- majd próbálkozott
olyan elvetemült fejet vágni, ami C.A.P-re volt jellemző. Kevés sikerrel.
Inkább olyan hatást keltett, mint aki nagyon erőlködik a wc-n, ezért muszáj
volt nevetnem rajta. Szerencsétlen hülye!
- Sokkal inkább…- próbálkoztam én is
egy „enyém a világ” fejjel, mire a fiú nevette el magát. Végül így sétáltunk el
a közelben lévő őrsig, hogy Min Soo fejét próbáltuk utánozni. Úgy tűnt, hogy
szent a béke közöttünk. Elmeséltem neki, hogy miket mondott tegnap a srác.
- Mi van, ha rád gyorsul akció
közben?- vonta fel a szemöldökét, Rokhyun, mire lesajnálóan néztem rá.
- Nem vagyok az esete. Ha meg
mégis, úgy állba verem, hogy kiesnek a fogai.
- Helyes. Elvégre, mi leszünk Mr.
és Mrs. Smith, szóval ne csalj meg asszony!- bökött vállon. Igen, mióta
megismertük egymást ezzel jött, és hiába mondogattam neki, hogy nem hasonlítok
Angelina Jolie-ra, ő hajthatatlan volt. Na, nem mintha komolyan gondolta volna,
lehet, hogy most épp nem volt barátnője, de tudtam, hogy a kedves, aranyos
lányok jönnek be neki. És én semmiképp nem estem az aegyo queen kategóriába. Rokhyun
szerint pedig ha két copfba fognám a hajamat és rózsaszín ruhát hordanék, akkor
egészen édes lennék. Mondanom sem kell, hogy mikor ezzel az ötlettel
előhuzakodott – pont a taekwondo edzésünk közben- kapott egy jó nagyot.
- Maximum a segédem lehetsz,
Watson!- vigyorogtam felé, mire lebiggyesztette az ajkát.
- Fogadjunk, hogy hamarabb megoldom
a feladatot, mint te. Remélem, hogy valami nagyszabású bankrablást…
- Max. egy táskarablási ügyet
bíznak ránk… - mondtam pesszimistán. Elvégre nem bíztam többen. Időközben
beértünk az őrsre, és elváltak útjaink. A fiú csoportvezetője az emeleten lévő
irodában tartózkodott, Min Soo meg valószínűleg az alsó szinten a bűnügyi
csoport asztalainál. Felszegett fejjel siettem, legkisebb bizonytalanság
nélkül, míg végül megláttam a srácot. Nekem háttal állt, és beszélgetett az
egyik bűnügyis nővel. Sung Mi nyomozónő 25 éves volt, ritka csinos, és
tehetséges. Tartott ő is előadásokat nekünk, és a fiúknak a csoportból majd kiestek
a szemeik. Mondjuk az előnyösen rásimuló ruhái is hozzátettek a hatáshoz. Nem
is csodálkoztam, hogy Min Soo ennyire bámulja, és ennyire belemerül a
beszélgetésbe vele. Na, nem mintha a nő nem pásztázta volna végig, a 23 éves
kollégája izmos karját (amit most szerencsére egy ing fedett), legalább
kétszer, abban a fél percben, ameddig néztem. Nem vettek észre, pedig már ott
álltam mellettük. Továbbra is folytatták a bájcsevejt, hogy már kezdtem megunni
a tegnapi munkatársi vacsora részleteit, így megköszörültem a torkomat, mire
mindketten rám néztek.
- Áh, te is gyerekfelvigyázást tartasz,
C.A.P? Akkor gondolom most nem jössz velem ebédelni- mosolygott a nő rám,
mintha egy 5 éves lettem volna. Nem, nem idegesített fel azonnal, dehogy!
- Igen, pedig már reméltem, hogy
megúszom. Te szerencsés vagy, Sung Mi, hogy kimaradtál a pesztrálásból!-
válaszolt a nőnek, egy pillantásra méltatva csak engem.
- Oh, az óvó bácsinak fontosabb
dolgai is lennének?- kérdeztem vissza arcomra varázsolt mosollyal- Az óvó
nénivel randizni? Ne zavartassák magukat, menjenek csak, nekem van bőven időm!-
intettem nagylelkűen, majd még mindig szikrázó mosollyal leültem az egyik
szabad székre, és úgy néztem fel rájuk. Ők meredten néztek rám, mármint főleg a
nő. C.A.P kicsit beszívta az ajkát, látszott rajta, hogy legszívesebben
megütne, de úgy, hogy Japánig repüljek.
- Tényleg szerencsés vagyok- biccentett
az irányomba a nő, majd intett egyet a fiúnak- Majd később beszélünk, Min Soo!-
azzal elviharzott feldúlt tekintettel. Min Soo… milyen belsőségesen és melegen
mondta a nevét, milyen baráti viszonyban… biztos van közöttük valami. De
örültem, hogy most elkergettem, ne előttem turbékoljanak, ha lehet. Nem tudtam
elrejteni a kárörvendő mosolyomat, mikor Min Soo felém nézett.
- Te mindig ekkora paraszt vagy?-
suttogta felém, hogy kollégái ne hallják, és megragadva a karomat, egyenesbe
rángatott. Láttam, hogy ezúttal valóban sikerült nála kihúznom a gyufát.
- Ugyan már, csak megjegyeztem a
nyilvánvalót. Mert nem épp a munkáról beszéltetek. Ha ilyen érzés itt dolgozni,
akkor már alig várom, hogy végezzek a rendészetin- húztam el a számat, mire
hitetlenül felnevetett.
- Te tényleg ki akarod rúgatni
magadat?
- Pont most mondtam, hogy alig
várom, hogy itt dolgozhassak, ergo a válasz nem!- mondtam egyértelműen, mire
lehunyta a szemét, és láttam, hogy elszámol magában 10-ig, majd ismét rám
nézett, és kisimultak a vonásai.
- Rendben, Hae Ra közlegény, ezek
után elhiszem, hogy nagyszerű szájhős vagy. De ha egyet is hibázol az akcióban,
olyan értékelést írok rólad, hogy egészen biztosan kikerülsz innen, értetted?-
a szeme olyan elszánt volt, hogy kicsit megijedtem. És beláttam, hogy talán
tényleg messzire mentem. Elvégre nem lehet egy felettessel így beszélni.
Ajkamba haraptam, és kicsit leszegtem a fejemet, mire az állam alá nyúlt és
megemelte a fejemet, hogy szembe kerüljek önelégült mosolyával.
- Én is pontosan így gondoltam-
bólintott helyeslően, majd az asztala felé fordult, nyilván magában örülve,
hogy megtalálta, mivel zsarolhat. És mivel tudja befogni a számat.
- Igazából egy egyszerű ügyet
akartak a párosunkra bízni, csak úgy, mint mindenki másnak, de mivel másik
ügyet kaptam éppen tegnap, ezért megkértem, hogy abban dolgozhassunk együtt.
Kicsit komolyabb, mint az internetes zaklatásos ügy lett volna. Olvastam ma
reggel az értékelésedben, hogy az első évben kifejezetten ügyes voltál a
drogügyes feladatokban. Felismered őket, ismered a hatásaikat, igaz?- Erre
bólintottam egyet- Volt már valaha közelebbi viszonyod is velük, mint órán?-
vonta fel a szemöldökét, mire hitetlenül kifújtam a levegőt.
- Persze, minden reggelemet egy
slukkal kezdem- mosolyogtam rá, mire egy hasonló gyilkos mosolyt kaptam.
- Ha így folytatod, a végén még
megkedvelem a fene nagy szádat- morogta ironikusan anélkül, hogy rám nézett
volna, majd elém csapott egy papírt egy jelentésről, majd leült mellém, és
engem nézett, ahogy olvastam. Nem túl sok infó volt rajta, a lényeg, hogy egy Red
Midnight nevű helyen drogkereskedelem folyik, és őket kell elfogni.
Feltehetőleg egy vagy két ember áll a háttérben, tőlük szerzik be a cuccot. De
nem egy összefüggő droghálózat, hanem magán biznisz.
- Mit szólsz?- nézett rám
kíváncsian. Mintha arra várt volna, hogy heves reakciót váltson ki belőlem,
hogy ilyen komoly dolgot intézhetek első ügyemként. Vagy pedig arra gondolt,
hogy ez elég nehéz feladat, könnyen hibázok majd benne. De ezt az örömöt nem
adhattam meg neki.
- Mi a terv?- néztem rá.
- Ma este elmegyünk a Red Midnight-ba.
Először csak terepszemlére, még semmit nem teszünk, csak megkeressük azt a
kettőt. Világos?
- Ma este?- kérdeztem vissza.
- Csak nem programod lenne?- vonta
fel a szemöldökét kicsit gúnyosan- Tudtommal nem…- mosolyodott el, ami felvitte
bennem a pumpát. Mit hisz ez?
- Nagyon okosnak hiszed magadat!-
morogtam, majd megláttam a távolba Rokhyun alakját. Mikor ő is meglátott,
odasietett hozzánk, és örömmel üdvözölt minket. Igaz, Rokhyun nagyon helyes és
édes srác volt kinézetre is… Ezért gondolkozás nélkül fordultam felé.
- Rokhyun, azt hiszem ma ugrott a
vacsoránk!- mondtam neki kissé elszontyolodott hangszínnel, mire először
furcsán nézett rám, majd nyilván leesett neki, hogy kamuzok, így megütögette a
vállamat.
- Sebaj, szivi, majd legközelebb
bepótoljuk, de akkor a kedvenc helyünkön- kacsintott egyet, majd C.A.P-re
nézett- Látom, még van beszélnivalótok, odakint megvárlak Hae Ra!- mosolygott melegen, édes pofijával, majd intett
egyet, és elsietett.
Min Soo szeme összehúzva
szegeződött rám, szinte láttam a gondolatait, miszerint azon agyal, hogy most
kamuzok e, vagy komolyan mondtam, amit mondtam, Rokhyun barátomnak. Miért is
érdekli, hogy van e közöttünk valami, vagy sem? De úgy tűnt, inkább nem
foglalkozik vele, nem is volt oka rá.
- A munkahelyi kapcsolat nem a
legjobb ezen a helyen!- mondta végül.
- Ezt én is mondhatnám- mondtam
karba tett kézzel, Sung Mi nyomozónőre gondolva, felidézve a csábos
pillantásait. Hogy még egy ilyen nő fejét is elcsavarja… kész szégyen!
- Közlegény, neked ebbe nincs
beleszólásod!- torkolt le.
- Igenis, kapitány!- sóhajtottam
fáradtan.
- Helyes. Akkor, ma este legyél
kész 10-re. Valahonnan szerválj olyan ruhát, amiben beleolvadsz egy gangnami
szórakozóhely nőcskéi közé. Mert gyanítom, hogy nem rendelkezel ilyesmivel. A
kolitok elé megyek, majd felveszlek, rendben?- nézett rám.
- Valamit vigyek még magammal?-
kérdeztem, mert útbaigazítása igencsak vérszegény volt.
- Csak magadat, közlegény! És most
oszolj!- intett a kezével, hogy húzzak a fenébe, de mihelyst megfordultam,
szembe találtam magam Bang Hwon Tae igazgatóval, C.A.P apjával, mellette, Lee
Min Sok csoportvezetővel, aki kedvesen mosolygott, mint mindig. Kedvelte őt
mindenki az akadémián, bár kevésszer járt be. Engem különösen nagyra tartott a
csoportból, mindig remek értékeléseket kaptam tőle.
- Te vagy Park Hae Ra, igaz?-
nézett rám az igazgató áthatóan. Hát volt a fiának kitől örökölnie, nem mondom.
- Igen, uram, én vagyok!- hajoltam
meg tisztelettel.
- Nem akartam belemenni, hogy
azonnal egy drogügybe keveredjen, de végül rábeszéltek, remélem helyt áll majd,
és hallgat a fiamra, bármennyire is kevés maguk között a korkülönbség. Higgye el,
jobbtól nem is tanulhatna.
- Igyekszem, és mindenben követem a
felettesem parancsát- helyeseltem, mire bólintott egyet, és elsietett, csak a csoportvezető
maradt ott.
- Én beszéltem rá, hogy engedjen
téged kibontakozni, hisz egyik legjobb diákom vagy- mosolygott rám, mire
hálásan néztem rá. Ő volt az, akitől a legtöbbet tanultam a bűnügyisek közül,
és afféle mentoromnak gondoltam. Ha baj volt, rá mindig számíthattam.
- Köszönöm, csoportvető- hajoltam
meg tiszteletem jeleként, majd biccentve ő is az igazgató után távozott.
- Te tényleg nem vagy semmi.
Micsoda képmutató…- ciccegett mellettem C.A.P a széken, pedig eddig komolyan
azt hittem, hogy elaludt mögöttem.
Én csak vállat vontam, és
kinyújtottam rá automatikusan a nyelvem játékból, meg sem gondolva mit teszek.
Persze mikor kikerekedett szemekkel nézett rám, kicsit eltátott szájjal, már
késő volt elvörösödni. Hogy leplezzem lányos és gyerekes zavaromat
elmosolyodtam, és kivágtam magam a kényes helyzetből.
- Várni foglak 10-kor. Aztán nehogy
valami lerobbant Ladával gyere, minimum egy Ferrari!- majd intettem egyet, és
gyorsan elsiettem az ajtó felé.
Szinte nekifutottam Rokhyun-nak a
nagy sietségben, aki alig győzött megtartani.
- Hé, mi a baj?- nézett rám- Mitől
vörös a fejed? Meleged van?- kezdett legyezgetni, mire ellöktem a karját, és
meredten bámultam magam elé. Valamiért egyre furábban éreztem magam Min
Soo-val. Utáltam a beképzelt fejét, mégis együtt kellett vele dolgoznom, és ma
este szó nélkül kell követnem minden parancsát. Kész őrület!
- Minek kellett azt mondani, hogy
randizunk?- jött a következő kérdés a fiútól- Nem akartam ott kérdezősködni,
látszott, hogy szar helyzetben vagy. Szóval… rád gyorsult, mi? Tudtam én, hogy
leveszed a lábáról a vagány beszólogatásaiddal…
- Dehogy!- legyintettem,
elhessegetve a gondolatot, és közben magamban is végiggondoltam, miért mondtam.
Mert… nem akartam, hogy azt higgye, nem vagyok elég jó csaj ahhoz, hogy legyen
valakim. Basszus, engem mióta érdekel ennek a baromnak a véleménye? Csak agyi
rövidzárlat volt, egészen biztos.
- És, mi az ügyed?- kérdeztem
inkább a fiútól.
- Egy autó feltörés. Nem olyan
rossz, nem igaz?- nézett rám menőzve- Egy gangnam-i mélygarázsból. Mondjuk
valószínűleg így mindent felvett a biztonsági kamera, így a szakaszvezető
szerint nem lesz bonyolult. Tök rendes volt. És veled mi a helyzet? C.A.P-pel
mit kell megoldani?
- Egy drogkereskedelmet kell
felszámolni- vontam meg a vállamat, mire a srácnak elakadt a szava. Azért ez
jóval több volt, mint amire számítottunk.
- Mázlista, nem akarsz cserélni?-
nézett rám vigyorogva.
- Dehogynem. Ma este kifestelek,
keresünk egy parókát, belebújtatlak egy miniruhába, és rázhatod a hátsódat egy
gangnami szórakozóhelyen, rendben?- vigyorogtam rá, mire megtorpanva nézett
rám, majd lassan megcsóválta a fejét.
- Imádom az autófeltöréseket-
mondta, majd nevetve belém karolva húzott tovább az akadémia felé.
Igen. Az este nekem kell
megszenvednem ezekkel. De várj csak, Bang Min Soo, megmutatom én neked, hogy milyen
fából faragtak engem!
/Folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése