Dream trip 2. rész /Changjo/

/Sziasztok! Ezt jóval könnyebb írni, mint a másikat, mert nem kell nagyon az agyamat használnom. Még mindig nem életem története, de remélem, hogy tetszeni fog :)/

2. rész

A szobák berendezése is gyönyörű volt, nem győztem csodálkozni benne.

Sajnos fürdőszoba nem volt külön a szobához, az pont a két szoba között volt, külön ajtóval. Milyen remek, hogy közös fürdőm van ezzel a barommal... Komolyan, sosem nyugszok meg tőle.
Kipakoltam úgy tessék-lássék a dolgaimat, és belevetődtem az ágyba. Jó puha volt. Élvezet lesz ebben aludni.

Valamiért, hirtelen eszembe jutottak az idők, amikor Changjo-val ketten feküdtünk az ágyamon, és filmet néztünk. Vagy épp ketten feküdtük a homokozóba, és bármennyire is kiabáltak ránk a szüleink, nem akartunk felkelni onnan. Szép emlékek. Ha akkor nem adom oda neki azt a levelet, akkor talán még most is barátok lennénk? 

Nem, jobb, hogy akkor kiderült, hogy mekkora egy paraszt valójában. Hisz a legjobb barátom volt. Hogy tehette ezt velem, mindenki szeme láttára? Ha nem tetszettem neki, akkor azt miért nem négyszemközt közölte? Miért kellett mindenki szeme láttára gúnyt űznie belőlem? Ilyet egy barát sosem tenne. Changjo akkor és ott bebizonyította, hogy nem méltó nem csak a barát szóra, hanem az emberre sem.

Dühösen felpattantam az ágyamból, és a ruháimhoz léptem. Ideje átvenni a fürdőruhát!

Lekaptam a felsőmet, és az ágyamra hajítottam.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és besétált rajta valaki, akit most a pokolba sem kívántam.

- Yun-ah, anyukád kérdezi, hogy…- nézett rám Changjo széles vigyorral, de nem tudta folytatni, mert magam elé rántottam a kezem, elvégre csak egy melltartó volt rajtam, és elkiáltottam magam.

- Changjo! Téged nem tanítottak meg kopogni? Vagyis, de tudom, hogy megtanítottak! Húzzál kifelé!- visítottam.

- Nyugi, előbb el kell mondanom, hogy anyukád azt kérdezi, hogy…

- Kifelé!- vágtam hozzá az egyik párnámat, mire elkerekedett a szeme.

- Yun-ah, nyugodj már meg. Itt leszünk egy hétig, összezárva, ezerszer látni foglak fürdőruhában. A melltartó az ugyanaz. Mellesleg nincs miért szégyenkezned. Már mondtam, hogy tetszenek a melleid- harapott kicsit az ajkába, melleimet fürkészve.

- Az akkor sem ugyanaz! Akkora egy perverz disznó vagy!- kaptam fel még egy párnát, de még idejében az előbb elhajított párnám felé nyúlt, hogy azzal védekezzen.

- Mi ebben a perverzség?- csodálkozott.

- Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy akkor te is vedd le a felsődet, úgyis látni fogom egész héten a „kockahasad”- körmöztem a levegőbe. Már nem is érdekelt, ha látja a melltartómat. Egészen kiakasztott. De reméltem, hogy ettől észhez tér ő is, és végre hajlandó lesz lelépni.

- Milyen igazad van. Ez így tényleg nem igazságos- majd egy mozdulattal áthúzta fején a pólót és ledobta a földre. Az én szemem meg elkerekedett. Tényleg kockái voltak. De még milyenek! Na nem mintha kíváncsi lettem volna rá. Mit mutogatja a testét, nekem? De annyira ledöbbentem, hogy csak bámultam rá.

Elém sétált, mire az ágy széléig hátráltam, és a szemembe nézett.

- Szóval, ha már úgy gondolod, hogy fair a dolog, akkor végre elmondom, hogy anyukád azt üzeni, hogy…

- Changjo, te seggfej! Miért nem vagy képes eltűnni a föld felszínéről?- jött meg az eszem, és elkezdtem az öklömmel püfölni, végső elkeseredettségemben. Hiába fogadtam meg, hogy nem akadok ki rá, azért mégiscsak egy szál melltartóban álltam előtte. Ő meg előttem félmeztelenül. Hogyan is jutottunk idáig?

- Jó, most már elég volt, Yun- elégelte meg a csapkodásomat, és megragadta a csuklómat. De én tovább rángattam. A következő pillanatban az ágyra nyomott, és felém hajolt mérges szemekkel.

- Mitől vagy úgy oda? Régen ez a közelség természetes volt közöttünk.

- Az régen volt. Már nem vagyunk ugyanazok- vergődtem a szorításában, de csak nem engedett.

- Yun-ah. Miért nem vagyunk ugyanazok?- nézett mélyen a szemembe. Igen, ezúttal a szememet fürkészte, és nem a mellemet- Ki miatt?

Nem értettem, hogy ezt miért hozta fel most. Már válaszra nyitottam, a számat, de ekkor ismét nyílt a szoba ajtaja.

- Yun-ah, kipakoltál má…- Jin Hee szava megakadt, mikor meglátott engem, egy szál melltartóban, az ágyon, és öccsét, felettem, félmeztelenül.

- Öhm, elárulnátok, hogy mit is műveltek?- nézett ránk unnie gyanakodva, karját összefűzve. Más talán kimenekült volna a szobából, de tudtam, hogy Jin Hee-re számíthatok.

- Ez nem az aminek tűnik…- motyogtam, de Changjo nem mozdult rólam.

- Mégis, mi más lenne? Négy éve nem tudom, hogy mi rejtőzik Yun ruhája alatt. Ideje pótolni a dolgokat!- te jó ég, képzelődtem, vagy tényleg megnyalta a szája sarkát? Úgy éreztem, menten elájulok. A rosszulléttől. Kihasználtam, hogy Changjo a nővérére figyel, így lelöktem magamról.

- Tűnj a szemem elől- motyogtam halkan, de érthetően.

- Ha ennyire akarod!- állt fel az ágyról, kis mosollyal, és a pólója után nyúlt, ami nem is olyan rég a földön végezte- Amúgy csak annyit akartam, hogy anyukád üzeni, hogy menj le, segíts neki szendvicset készíteni, amit a partra tudunk levinni. És nyugi. Legközelebb kopogok, nehogy megint meglássalak melltartóban!- a szája elé kapta a kezét, kifigurázva lányos szégyenlősségemet, majd kifordult az ajtó, becsapva maga mögött azt.

Lerogytam az ágyra ismét. Unnie mellém ült.

- Nyugi, Yun, beszélek vele. Tudom, már négy éve volt, azt hittem, mindketten elfelejtettétek…

- Hogy lehetne elfelejteni, amit az a szemét tett?- temettem az arcomat a tenyerembe.

- Tudom, hogy mit csinált. De próbáld meg elfelejteni. Changjo mindig is szeretett piszkálódni, ezt te is tudod. Csak álld a sarat. Ne add fel.

- Jó, köszi, unnie!

- Még egy kérdés: Már nem tetszik neked, ugye?- ráncolta a szemöldökét.

- Már hogy tetszene?- fintorogtam.

- Remek. Akkor nem lesz semmi gond. Fighting, Yun-ah!- majd kifordult a szobából, egyedül hagyva a gyilkos gondolataimmal.

*

- Rendben, készen vagyunk!- csapta össze a kezét anya, mikor összepakoltuk, amit a partra akartunk levinni. A házban is forróság volt, pedig ment a légkondi.

- Akkor mehetünk végre?- csillant fel a szemem.

- Persze, előre mehetsz. Jong Hyun már úgy tudom, hogy lement, a húgod is Jin Hee-vel. Most  már te is élvezd az utazást. 

Nem kellett kétszer mondania, gyorsan kiléptem a ház hátsó kijáratán, amitől vagy 50 méterre volt a part. Mivel egy apartman központ volt, ezért elég sokan voltak ezen a parkszakaszon. Már alig vártam, hogy megmártózhassak a vízbe. És végre élvezhessem is, hogy végre valahára itt vagyok, álmaim utazásán.

Félúton járhattam, mikor megláttam Changjo-t, nem is olyan messze napozni, természetesen félmeztelenül. Mellette So Hyun ugrált Bessy-vel. A kutya semmiképp nem akart a vízbe menni. Jin Hee pedig épp bokáig mászott a vízbe.

Egyszer csak Changjo felnézett, és napszemüvegében ugyan nem láttam a szemét rendesen, de végigmért. Igaz, most sem volt rajtam túl sok ruha, egy bikini-felső, és egy strand rövid-gatya, de már valahogy nyugodtabb voltam. Ebben legálisan nézhetett. A melltartó... azért mégiscsak más.

Csak lazán el akartam sétálni mellette, de mielőtt elértem volna hozzájuk, hirtelen fejbe talált egy arra repülő standröplabda.

Idegesen néztem az irányába, a halántékomat simogatva. Ki a franc dobott fejbe?

Láttam, hogy valami srác rohan felém gyorsan, és megragadta a kezemet.

- Jól vagy? Nem akartalak fejbe találni. Nem is láttam, hogy jössz...!- koreaiul beszélt és... nagyon jóképű volt. Dús, festett szőkés haja vizes volt, de még így is tökéletesen állt. Nem lehetett sokkal idősebb nálam, ha egyáltalán idősebb volt. De volt legalább olyan jó teste, mint Changjo-nak.

- Koreai vagy?- kérdeztem vissza, megfeledkezve arról, hogy előbb még mennyire fájt a fejem.

- I...igen- nyilván eszébe jutott, hogy előbb koreaiul beszélt, mikor nem is tudhatta, honnan jöttem.

- De jó. Még egy hazait találni itt. És ne aggódj, kemény fejem van, semmi bajom.

- Ennek örülök!- mosolyodott el- A nevem Kim In Soo.

- Min Yun vagyok.

- Örülök.... esetleg... a srácokkal röpizünk, nincs kedved csatlakozni?- biccentette félre a fejét.

- Hogyne volna- örültem meg.

- Akkor...- vigyorodott el, és előre mutatott, ahol két srác nézett minket cinkosan. Ők sem voltak rondák, de közelében sem léptek In Soo-nak.

- Srácok, ő Min Yun. Min Yun, ők Ji Hoo és Woo Jin.

- Sziasztok!- intettem nekik, mire ők is kifejezték, hogy mennyire örülnek nekem. Nem bírtam meg, hátra kellett pillantanom a vállam fölött. És nem csalódtam, Changjo engem nézett napszemüvege mögül. Ráfintorogtam, majd visszafordultam a srácokhoz.

- Akkor... játszunk?- mosolyogtam rájuk. Úgy tűnik, mégsem megy tönkre a nyaram.

Sokat szórakoztam velük, és bár nem voltam a tesiórák királynője, de azért jól eljátszottam velük. Nagyon jó fejek voltak, első éves egyetemisták Szöulban. Vagyis egy évvel voltak nálam idősebbek.

Később a vízbe is bementünk, és ők azzal szórakoztak, hogy ki tud, minél többször a víz alá nyomni engem. Nagyon mókás volt, de azért nyeltek vizet ők is rendesen.

Majd menniük kellett, mert egy étterembe foglaltak helyet, és ugyan hívtak magukkal, hogy csatlakozzak, de én mégis csak a saját családommal jöttem, így ezt visszautasítottam.

- Látlak holnap?- hajolt a fülemhez In Soo, mire lányos zavaromba azt sem tudtam, mit csináljak.

- Én szerintem itt leszek!- vontam meg a vállam.

- Én is! Akkor...- intett egyet, és mosolyogva elsétált. Ábrándosan néztem utána, majd inkább visszasiettem a családomhoz.

- Csak meg akar fektetni!- mondta Changjo, aki épp magát törölgette. Nagyon jól nézett ki vizes hajjal, de igyekeztem ezzel nem foglalkozni. A többiek még mindig a vízben szórakoztak.

- Mi közöd hozzá?- kérdeztem vissza.

- Csak gondoltam elárulom, hogy aztán ne csalódj.

- És arra nem gondoltál, hogy mi van, ha ezúttal tévedsz?- kérdeztem vissza csípőre tett kézzel.

- Ó, igen? Akkor hajrá. Csak ezentúl ne írj szerelmeslevelet- húzta gonosz vigyorra a száját, mire leesett az állam. Hogy lehet valaki ennyire pofátlan?

- Tudod Jong Hyun…- mondtam direkt a rendes nevét ezúttal- Te tényleg nagy paraszt vagy. Örülök, hogy már nem vagyunk barátok- majd megfordultam a sarkamon, és az apartmanunk felé vettem az irányt.

- Yun-ah!- kiáltott utánam, és hallottam, hogy utánam fut, és megragadta a kezemet, hogy szembe fordítson magával.

- Mit akarsz még?- néztem rá fáradtan.

- Figyelj, nem úgy gondoltam…

- Nem érdekel, hogy gondoltad. Csak nézz levegőnek, kérlek, és én is annak foglak. Ahogy négy éve tesszük. Eddig jól ment. Ne rontsd el a nyaralásom. Kérlek…- majd besiettem a házba.

*

- Kik voltak azok a srácok, akikkel voltál?- kérdezte Jin Hee, mikor este elmentünk a városba koktélozni. A parton volt a bár, hangulatos volt. Lehetett látni innen a naplementét, ami narancs fénybe vonta a vizet is. Most igazán élveztem a nyaralást. Nyugodt voltam. És boldog.

- Nem is tudom… szöuli egyetemisták. Jó fejek.

- Csak jó fejek?- vonta fel a szemöldökét kérdően unnie.

- Jó, In Soo nagyon bejött. Ő volt a szőkés hajú…

- Tényleg jól nézett ki. De azért vigyázz velük. Oké?

- Nyugi, nem vagyok olyan könnyűvérű. mint azt Changjo is gondolja…

- Changjo mondott rá valamit?- lepődött meg.

- Csak a szokásosat: Csak meg akar fektetni- utánoztam férfias hangját grimaszolva- Annyira idegesítő!

- Yun-ah… mi lenne, ha kiderülne, hogy valami félreértés volt az az egész leveles ügy?- nézett rám várakozóan.

- Félreértés? Egy félreértést már tisztáztunk volna négy év alatt. Nem hinném, hogy még mindig ez lenne, ha csak erről lenne szó.

- Jong Hyun ma elég sokat figyelt téged- vett a szájába egy koktélcseresznyét.

- Hadd nézzen. Neki amúgy is ott van ez a… Sol Bi. Milyen lány amúgy?

- Egy ribanc. Nem tudom, mit eszik rajta az öcsém. De most komolyan. Az a lány olyan… semmilyen.

- Aha, értem- nem tudom, miért töltött el ez a tudat boldogsággal- Akkor biztos megérdemlik egymást.

- Hé, még mindig az öcsémről beszélünk.

- Akkor sem mondok róla szépeket.

- Akkor inkább ejtsük is a témát- itta ki a koktél alját- Egy séta a parton?

- Tökéletes- mosolyogtam.

*

Másnap reggel korán keltem, és már nem is volt kedvem tovább lustálkodni. Direkt ezért is nem használtam sosem redőnyt. Jó, ha a nap ébreszti az embert.

Mindettől függetlenül tudtam, hogy a többiek még alszanak, így gyorsan megmostam az arcomat, felkaptam egy másik fürdőruhát, mint ami tegnap volt rajtam, mivel az még nem száradt meg teljesen, és lesiettem a lépcsőn. 

Valóban csendes volt még a ház, a lépteimre csak Bessy szaladt ki a húgomék szobájából, hogy kaját csórjon tőlem. Meg is esett rajta a szívem.

- Jól van, te vakarék!- simogattam meg a füle tövét, és öntöttem egy kis kutyatápot a tálkájába, majd miután megette, visszaküldtem a szobába, amit fejét lehajtva teljesített is.

Kiléptem a tornácra, és nyújtózkodtam egyet. Nem volt még forróság, hisz nyolc óra sem volt, és alig voltak a parton. Most lehetett úszni a vízben anélkül, hogy kisgyerekekbe botlanék minden tempó után.

A víz kellemes volt, élveztem benne lubickolni. Fel is feküdtem végül a tetejére, és a szememet lehunyva csak élveztem a vizet. Egészen addig, míg valaki rám nem ugrott, egy hatalmas: unnie! kiáltással.

- So Hyun-ah!- kiáltottam fel, miután kiköptem az összes számba áramló sós vizet. Kishúgom karúszókkal a karján nevetett, mögötte Changjo rágta a száját, hogy ne nevessen hangosan. Ugyanakkor nem is nagyon nézett rám, mintha nem tudta volna, hogy viszonyuljon hozzám, a tegnapi veszekedésünk után, amit követően nem is futottunk össze a házban, hiába volt közös fürdőszobánk. 

Most meg biztos ketten lejöttek a húgommal, még a többiek előtt.

- Ez szerintetek vicces?- tettem csípőre a kezem, mire a hugicám még hangosabban kacagott, és nagyokat bólogatott, mire nekem is muszáj volt elnevetnem magamat- Legyen!- megfogtam So Hyun-t, és felemelve kicsit eldobtam. Persze semmi baja nem lett, az úszók fent tartották, és élvezte is.

- Még egyszer, unnie!- visítozott, mire teljesítettem a kérését.

Changjo-ra vetődött a tekintetem. Mosolyogva nézte a húgom kapálózását. Gondoltam egyet, közelebb úsztam hozzá, még nem figyelt, és lenyomtam a fejét a víz alá. Sikerült is, mert egyáltalán nem számított rá.

- Te kis…- nézett rám nevető szemekkel, vizet köpködve, és elkezdett közeledni felém, mire rémülten hátráltam, de gyorsabb volt, és egy erős mozdulattal lenyomott a víz alá, majd el is engedett. Prüszkölve jöttem fel a felszínre, és öntudatlanul ránevettem, kisimítva vizes hajamat a szememből. Ő is mosolyogva nézett rám. Így álltunk vagy egy percig. Mikor rájöttünk, hogy mit is csinálunk. Gyorsan elfordítottam a fejemet, és hátráltam egy lépést. De ebben a pillanatban valami éles fájdalmat éreztem meg a talpamban.

- Áúú- nyögtem fel, és fel is kaptam sérült lábamat.

- Mi az?- nézett rám kérdően Changjo, kicsit zavarban.

- Egy kagyló… beleléptem- morogtam- És most csípi a sós víz… azt hiszem kimegyek, ha kijutok…- haraptam ajkamba a fájdalomtól, és igyekeztem megállni a vízbe egy lábon.

- Unnie, a véredre idejönne a cápák!- mondta rémülten So Hyun.

- Segítek!- mondta a fiú, és közelebb lépett hozzám.

- Erre nincs szükség- mondtam hidegen, de a következő pillanatban kicsit lejjebb merült, majd hirtelen megéreztem a kezét a térdem alatt, és a hátamnál. Csak egyszerűen a karjaiba kapott, így nem tudtam mást tenni, mint a nyakába kapaszkodni.

- Tegyél le!- makacskodtam.

- Majd leteszlek odakint. Addig meg nyugodj meg- sóhajtott, majd húgomhoz fordult- So Hyun-ah, kapaszkodj a könyökömbe, kihúzlak. Ne faljanak fel minket a cápák!- mosolygott, mire a kislány azonnal ugrott is hozzá. Hogy lehet vele ilyen aranyos, mikor velem meg…

- Utállak- morogtam, és igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy most a csupasz felsőtestéhez simulok. És rajtam is csak egy bikini van.

- Mire gondolsz, hogy ilyen vörös lettél?- kérdezte a fiú jól szórakozva, arcomat fürkészve.

- Arra, amit tegnap In Soo mondott- kamuztam.

- Ja, gondolom nagyon romantikus volt- kicsit epés megjegyzésén elcsodálkoztam. De már ki is értünk a partra- Amúgy a herceged pont minket bámul! Engem mindenesetre elég gyilkos szemekkel...

- Hogy mi?- kaptam a tekintete irányába a fejemet. In Soo valóban ott állt, az egyre nagyobb fürdőzőtömegben, tőlünk nem messze, majd mikor észrevette, hogy figyeljük, lassan odasétált hozzánk.

- Öhm… Helló Yun. Ő itt?- nézett Changjo-ra, aki még mindig a karjaiban tartott.

- A férje vagyok. Ő meg a közös gyerekünk!- mondta Jong Hyun faarccal, mire lehunytam a szememet egy pillanatra idegességemben.

- Te idióta. Hogy mondhatsz ilyet? Ő is Choi Jong Hyun, egy szemétláda, akit régről ismerek, és a családjával jöttünk nyaralni, So Hyun pedig a húgom- néztem In Soo-ra zavaromban- Most már letehetsz!- fintorogtam a fiúra fel, mire az mérgesen nézett rám, és egy egyszerű mozdulattal, nem túl finoman, lerakott a törülközőmre, és a húgomra nézett.

- Gyere, So Hyun, a nővéred megőrült!

A kislány furcsán ijedten nézett rám, majd megfogta az ex legjobb-barátom kezét, és elindult vele vissza a ház felé.

- Yun, vérzik a lábad!- hallottam In Soo rémült hangját, de a szememet nem tudtam levenni a távozó páros hátáról. Meg sem köszöntem neki, amit tett. Tényleg megőrültem?

 /folyt. köv./

Dream trip 1. rész /Changjo/

/Tudom, tegnap fejeztem be a másikat, és nem is terveztem ilyen hamar újba kezdeni, csak tegnap annyira nem voltam tanulásra hangolódva, sosem vagyok, és most a Castle High-os ficimhez sem volt ötletem, ráadásul már hiányzott az életemből valami könnyed történet, így megszületett ez. Nem lesz hosszú, 4-5 részes körül maximum. Aztán majd meglátjuk... Sokat vacakoltam, hogy Niel-lel, vagy vele írjak-e, és egyedül azért esett rá a választásom, mert ennek a fejezetnek az első oldala már két hónapja porosodik a gépemen, és a Niel-es történetem meg még nem állt össze rendesen a fejembe, azt sem tudom, hogy illene-e a fiúhoz -.- De a következő már egészen biztosan ő lesz. Rettegj, Niel, muhahahaha. Nem is pofázok többet, remélem tetszeni fog ;) /

1. rész

- Ott vagyunk már?- kérdeztem ugrabugrálva a kocsi hátsó ülésén. Igen, az 8 éves húgom nem volt annyira bezsongva, mint én. De hát… ki ne lenne boldog, mikor ballagási és érettségi ajándékként, a családjával (pontosabban elvált anyjával, és húgával, valamint a húga kis spánielével, Bessy-vel) elutazhat? Nem is akárhová, hanem ahová mindig is vágyott. Új Kaledóniába. Már a gondolattól is libabőrös lettem.

- Yun, ülj meg egy helyben!- szólt hátra anya a volán mögül- Nézd meg, Soo Hyun tud egy helyben ülni, te miért nem?

- Bocsánat- fogtam kicsit vissza magam, de továbbra is töretlenül vigyorogtam. Nem hiszem el!
- Unnie, én is nagyon várom már- mosolygott rám kishúgom.
- Tudom, So Hyun, jó móka lesz, igaz?- nyomtam egy puszit az arcára, mire Bessy kiugrott az öléből, nyilván ő is akart egy kis szeretgetést. De tőlem ugyan nem kapott. Kicsit bolond volt az a kutya, néha tényleg érdekes dolgokra volt képes.

Tulajdonképpen nem csak a mi családunk jött. Hanem anyának még régi egyetemi legjobb barátnője, és családja. Vagyis pontosabban ő is elvált volt. Talán ezért is jártak anyáék mindenhova sülve, főve együtt. Velük mentünk együtt.

Percenként néztem a telefonom kijelzőjét, hogy mikor érünk már oda. Így is már kora reggel felkeltettem a családomat, mert én nem tudtam aludni. Így volt még egy csomó időnk a repülőnk elindulásáig. De én annyira féltem, hogy valami csoda folytán lekéssük, hogy rákényszerítettem mindenkit, hogy azonnal szálljunk be az autóba, és induljunk el.

De ki ne álmodna arról, hogy Új-Kaledóniában tölthet egy egész hetet? Ahol nincsenek gondok, csak napsütés van és jókedv.

Egészen biztosan lesznek ott helyes fiúk is! Kívánhatnék valami más is?

Megbeszéltük útitársainkkal, hogy becsekkolás után találkozunk velük a váróteremnél. Már nagyon vártam, hogy lássam Choi nénit, aki mindig kedves volt velem. Persze nagyon fiatalos volt, és nem szerette, ha nénizem, de tőlem elnézte. Nagyon szerettem, ahogy a lányát, a nálam két évvel idősebb Jin Hee-t is. Ő már egyetemista volt, nemzetközi tanulmányokra szakosodott, és nagyon jól kijöttünk egymással. Velük nagyon gyakran találkoztunk.

- Anya, siessünk- pörögtem, mikor leadtuk a bőröndjeinket.

- Jól van, lányom, már itt vagyunk. Kicsit nyugodj meg. Örülök, hogy ennyire örülsz. De már mindenki minket néz!- csóválta a fejét, de láttam rajta, hogy inkább jól szórakozik rajtam, mint bosszankodik.

Mihelyst a váróterembe értünk, megpillantottam Jin Hee-éket. Kicsit csodálkoztam, mert azt hittem, hogy mi fogunk hamarabb megérkezni. De ez nem akadályozott meg abban, hogy boldogan Jin Hee nyakába ugorjak.

- Unnie! Alig várom, hogy ott legyünk.

- Én is, Yun-ah. Nem hagytál otthon semmit, igaz?

- Miről beszélsz, már egy hete bepakolt!- szólt közbe anya, mire mindenki felnevetett.

- Erre vártam már mióta. Persze, hogy felkészültem.

- Tudom, egész héten ezt hajtogattad, te kis lökött- borzolt a hajamba unnie- De... Attól tartok, mégis lesz valami kellemetlenség, amivel szembe kell nézned…- vakarta meg tanácstalanul a tarkóját. Olyan volt, mintha kényelmetlenül érezné magát valamiért.

- Mi lehetne kellemetlen, mikor éppen álmaim utazására megyek?- vigyorogtam.

- Azt hiszem… én- hallottam a hátam mögül egy férfihangot, mire megpördültem ijedtemben. És mikor megláttam, ki áll velem szemben, elkerekedett a szemem. Nem akartam elhinni. Ez nem lehet… De miért is nem gondoltam rá?

- Changjo… te meg hogy kerülsz ide?- kapartam a padlóról az államat.

- Changjo?- nézett rám kérdően- Látom, tényleg leragadtál az óvodában. A nevem Jong Hyun, még mindig.

- Akkor, Jong Hyun, elárulod, hogy miért vagy itt?- szűrtem a fogaim között halkan.

- Mert a családom utazni megy. Én miért ne mennék velük?- vont vállat.

Igen, Choi Jong Hyun, Jin Hee öccse volt. Egyidősek voltunk, és óvodás korunkban, és általános iskolában nagyon jó barátságot ápoltunk. A Changjo nevet is én adtam neki, még oviban, de idősebb korunkban is így hívtam. Mindig mindenhova együtt mentünk.

A baj csak az volt… hogy 14 éves koromban, mielőtt gimibe mentünk volna, bevallottam neki, egy fogadás elvesztése miatt, hogy beleszerettem, ő meg nagy közönség előtt utasított vissza, elég bunkó módon. Akkor, és ott megszakadt a barátságunk. Úgy terveztük, hogy ugyanabba a suliba megyünk tovább, de akkor látni sem akartam többet. Elegem lett belőle. Azóta nem is jött a közös családi találkozókra. Azóta nem is láttam. Ő nem jött a mi házunkba, én nem mentem hozzájuk. Szándékosan kerültük egymást. Persze utána nem őrizgettem a szívemben, egyszerűen kidobtam őt onnan, mint egy egyszerű csokis papírt. De megfogadtam, hogy egyszer megbosszulom. De nem most terveztem, az Új- Kaledónia út alatt. Hát ha időzítésért díj járna...

4 éve nem láttam… és az igazság az volt, hogy nagyon férfias lett. Nagyon jóképű… Pólója alatt jól látszott az izmos karja. Mindig is az izmos srácok voltak az eseteim. De hogy csinálta? Érettebbnek nézett ki a koránál. Nem úgy nézett ki, mint egy 18 éves.

- Mit bámulsz?- vonta fel a szemöldökét.

- Nem tett jót a serdülőkor…- csóváltam a fejemet kamuzva. Nem fogom bevallani, hogy nagyon is bejön, ahogy most kinéz. Nem fogom hagyni, hogy még egyszer lealázzon. Elég volt bőven egyszer.

- Neked viszont igen- nézett végig rajtam kicsit pimaszul- A melled kifejezetten tetszik.

- Nézd csak nyugodtan, közelebb úgysem kerülsz hozzá!- tettem csípőre a kezemet.

- Gyerekek!- szólt ránk Choi mama- Azért ez…- teljesen elpirult a beszélgetésünkön.

- Csak viccelődünk!- mosolyodott el Changjo- Hisz már nagyon rég láttuk egymást. Amúgy, Yun-ah, hiányoztál!

- Te is nekem, Changjo!- mondtam direkt a nevet, amit olyan gyerekesnek gondolt, majd átöleltem a fiút- Ez érdekes lesz!- suttogtam a fülébe.

- Én is előre várom!

Elengedtem, és még egy bájvigyort elengedtem felé.

- El kell mennem a mosdóba!- mentettem ki magamat, majd igyekezve méltóságomat megőrizve elsétálni.

Szinte becsaptam magam mögött a mosdó ajtaját, és belerúgtam a kis szemeteskukába, hogy az átrepült a másik falig.

Sosem voltam egy agresszív lány, inkább optimista voltam, mint pesszimista. De akkor is… Azt hittem, hogy lesz egy gondtalan utazásom. De ez a kis izompacsirta bezavart. Nem baj. Akkor most visszakapja. Nem fogok vele foglalkozni. Nem érdekel, hogy velünk jön. Elvégre, nincs semmi közünk egymáshoz. Majd a kibérelt házban kiválasztom a tőle legtávolabb lévő szobát, és akkor alig kell majd látnunk egymást.

Megmostam a kezemet, hogy lehűtsem magamat, és elhatároztam, hogy tegyen bármit is Changjo, nem fog felidegesíteni. Én fogom őt. És ezúttal én fogok nyerni!

*

- Jin Hee? Nem akarsz inkább te középre ülni?- álltam tanácstalanul a repülő folyosóján. Hármasával voltak az ülések. Anya, kishúgom, So Hyun, és Choi mama előttünk helyet is foglaltak.

Changjo beült az ablak mellé, én meg inkább nem akartam vele közelebb kapcsolatba kerülni.

- Ne gyerekeskedj Yun- intett nekem- Miért ne ülhetnél mellém?

Sóhajtottam egy nagyot, és beültem középre, igyekezve, hogy semmink ne érjen össze.

- Ha nagyon idegesít, akkor cserélhetünk helyet- súgta a fülembe Jin Hee, a másik oldalról. Ő amúgy ismerte az egész történetet, ami közöttünk történt.

- Figyeljetek, én vagyok ebben az utazásban az egyetlen fiú, még az a kutya is lány, szóval nem te vagy az, aki szenved- szólt oda Changjo.

- Ha ennyire szenvedés eljönnöd, akkor miért jöttél el?- mosolyogtam rá- Még leszállhatsz.

- Már csak azért sem szállok, mert látom, hogy mennyire örülsz nekem. De azért remélem, hogy ezúttal nem esel belém. Mert kénytelen lennék ezúttal is visszautasítani téged. Van barátnőm.

- Remek. Nekem meg nem eseteim az ilyen kis csutka, tökalsó srácok!- dőltem hátra nyugodtam- Miért nem jött a barátnőd is?- mosolyogtam rá- Szívesen megismertem volna. Biztos túlélő tábor jellege van a kapcsolatnak. Hisz téged elviselni…
Láttam, hogy lehunyja egy pillanatra a szemét, nyugalmat erőltetve magára.

- Nem is a barátnőd még Sol Bin!- szólt közbe Jin Hee.

- De az lesz- mondta gúnyosan vigyorogva a fiú, és elkezdett üzeneteket írogatni valakinek. gondolom, ennek a Sol Bin-nek. Tulajdonképpen nem érdekelt. Talán el lesz foglalva a barátnőcskéjével való chateléssel, és engem békén hagy. Igen, ez lenne a legideálisabb.

Igen ám, csak arra nem gondoltam, hogy repülés közben ki kell kapcsolni a mobilt. Jin Hee meg nagyon hamar bealudt. Azt mondta, hogy neki jövő héten vizsgái is lesznek, ha hazaértünk, így sokat kell majd tanulnia ott is, de semmiképpen nem akarta kihagyni az utat. Azonban úgy tűnt, fáradt a sok éjszakázástól. Ezért is aludt be hamar.

- Mesélhetnél, mit csináltál az utóbbi négy évben… úgy tűnik, megváltoztál- fordult felém Changjo.

- Nem akarsz te is aludni?- sóhajtottam.

- Látom, nem akarsz velem barátkozni.

- 14 évig barátkoztam. Elég hosszú idő volt. Minden elismerés az enyém- ásítottam egyet, és lehunytam a szememet.

- Akárhogy is… sokkal szebb vagy, mint voltál.

Ezt a mondatát ne tudtam hová tenni. De a szememet sem akartam kinyitni, hogy ránézzek.

- Mondj valami újat, vagy ne untass. Már nem vagyok az a kis csaj, aki rajongott mindenért, amit csináltál.

- Yun-ah, Yun-ah… előre élvezek minden egyes veled töltött másodpercet… - nevetett fel, de a többit én sem hallottam, mert hamar elnyomott az álom.

*

- Yun-ah. Fogadtunk, és vesztettél. Be kell neki vallanod, hogy tetszik neked- unszolt az akkori barátnőm, Mi Young.

- De félek…

- Csak oda adod neki a levelet, és kész! Gyerünk már!

- De mi van ha visszautasít?- aggódtam.

- Nem fog. Biztos szeret ő is téged. Hisz olyan jó barátok vagytok!

- Igaz!- kilestem a mosdó ajtaján. Láttam, hogy Changjo közeledik a folyosón. Általában nem féltem vele beszélni, de most egészen másra készültem. Nem kellett volna belemennem abba a fogadásba. Elvégre elvesztettem. És én nem akartam egyenlőre bevallani az érzéseimet. Hisz magam sem voltam bennük biztos.

- Changjo!- léptem félszegen elé, mire meglepődött.

- Baj van, Yun-ah? Olyan furcsa vagy!- mosolygott.

- Tudod, Changjo… Az igazság az, hogy…- az orra elé dugtam a levelemet- Olvasd el!- majd elfutottam. Nagyon izgatott voltam, hogy mit fog mondani rá. Mégis, féltem elé kerülni.

A következő órákban nem láttam, mert külön voltak mindkettőnknél. Viszont mikor hazafelé indultam volna, láttam, hogy a főbejárattal szembeli faliújság előtt rengetegen állnak, és nevetnek valamin. Én is közelebb mentem. Ahogy odaértem, mindenki furcsán nézett rám. Kinevettek valamiért. Megláttam Changjo-t, aki felvont szemöldökkel nézett rám.

- Mit szeretnél, Yun-ah?- kérdezte kicsit gúnyosan. Mindenki minket bámult. Nem is csoda. Az én levelem volt kitűzve a faliújságra. Azon nevetett mindenki. Könnyek gyűltek a szemembe.

- Changjo, te szemét! Hogy tehetted ezt?- kérdeztem keserűen.

- Hogyan is? Simán. Olvassam is fel?

Erre a kezemben tartott könyvemet hozzávágtam, és elfutottam, a nevető tömeg kacarászásának kereszttüzében…

Felriadtam az álmomból. Nem értettem, hogy miért álmodtam megint arról a napról. Pedig már majdnem sikerült kitörölnöm az emlékezetemből.
Akkor láttam utoljára. Még jó, hogy a suli év utolsó napjain volt. Többet nem mentem be. Bár anya nem értette, hogy miért is bőgtem otthon napokig. És miért nem voltam hajlandó iskolába menni.

- Jól vagy?- jött mellőlem a hang a repülőn. el is felejtettem, hogy Changjo itt van mellettem. Sóhajtottam egyet.

- Rosszat álmodtam- morogtam.

- Gondoltam. Azért mondogattad a nevemet. Mi másért?

- Nem is mondogattam a nevedet.

- Dehogynem! Changjo, te szemét! És nem úgy tűnt, mintha élveznél valamit- mosolyodott el kicsit perverzen.

- Hát egészen biztos, hogy semmit nem fogok élvezni, amit te csinálsz- húztam fel az orromat.

- Majd meglátjuk!- majd hátra dőlt, és ismét bekötötte az övét, mert nem sokára megkezdtük a leszállást.

*

Tulajdonképpen Új-Kaledónia még szebb az életben, mint a képeken. A gyönyörű kék óceán, pálmafák, nyár illat. Képes voltam még Changjo-ról is megfeledkezni, ezt a sok gyönyörűséget látva. Nem győztem kapkodni a fejemet. A repülőtérről egyből a szállásra mentünk. Én örültem volna, ha olyan szállásunk van, mint amilyet a filmekben látni. Mikor a stégen vannak a kis házikócskák. De mi egy házat béreltünk az egyik parton, közvetlenül az óceán mellett. Kilépve a tornácról, már ott is volt a strand.

Nem láttam előtte képeken, mert anya meglepetésnek tartogatta, és meg is lett az eredménye. Leesett az állam. Olyan volt, mint egy megtestesült földi paradicsom. Ajkamba haraptam.

- Anya, ez gyönyörű!- néztem az említettre.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. Szóval, szobabeosztások. Lent van egy nagyszoba, majd mi alszunk ott Jong Hyun anyukájával. Fent 3 szoba van. Egy nagyobb, két ággyal, aludj ott Yun, a húgoddal.

- Nem akarok a húgommal aludni- mondtam az egyértelműt- Olyankor Bessy mindig rám mászik- mutattam a kis spánielre, akinek látszólag nagyon tetszett az új környezet. Össze vissza rohangált a nappaliban, ami mediterrán stílusban volt berendezve.

- Én szívesen alszok Soo Hyun-nal- mondta Jin Hee.

- Biztosan?- kérdezte anya.

- Persze. Jól elleszünk, ugye?- nézett kis húgomra, aki bólogatva mosolygott vissza unnie-ra.

- Legyen. Akkor a folyosó bal oldalán lévő két, egymással szemben lévő szoba a tiétek- mutatott rám, és az ex legjobb barátomra.

Egymásra néztünk, és keletlenül bólintottam. Ennyit arról, hogy messze leszünk egymástól. De mint elhatároztam, nem akadok ki semmin. És már késő volt rávágni, hogy akkor inkább a húgommal lennék.

- Remek. Amúgy is rég találkoztatok, lesz biztos egy csomó közös témátok. Vigyétek fel a cuccaitokat, és pakoljatok ki. Utána meg irány a strand- adta ki az utasítást Choi mama. El is indult mindenki, a dolgára. Közös téma, mi?

- Segítsek a bőröndöddel?- nézett rám a fiú. Minek akar kedvesnek tűnni? Engem nem ver át még egyszer.

- Vigyed a sajátodat- mutattam az ő utazótáskájára.

- Elbírom a tiedet is!

- Akkor cipekedjél, bánom is én!- intettem, előre jól szórakozva. Hisz telepakoltam a bőröndömet, és anyával ketten hoztuk le az emeletről is otthon. Iszonyat nehéz volt.

A fiú megemelte a fogójánál fogva, és láttam, ahogy a karján az erek kidagadnak. Ajkamba haraptam öntudatlanul, a látványra.

- Téglákat pakoltál bele?- kérdezte a fiú rám pillantva.

- Nem. De ha tudtam volna, hogy te fogod majd cipelni, akkor bizony tettem volna bele párat. De nagyon édes vagy Changjo, hogy hozni akarod. Hisz te már csak ilyen erős férfi vagy… legalábbis annak hiszed magadat! De szólj, ha nem bírod. Segítek- mosolyogtam angyalian rá.

- Nem kell. Elbírom!- mondta, majd elkezdte felvinni az emeletre. Nem hiába voltak az izmai, bírta is őket. De láttam rajta, hogy azért még neki is nehéz.

A szobánk elé érve letette az egyik szoba elé a bőröndömet, majd felém fordult.

- Melyik szobát akarod?- nézett rám fáradtan. Amúgy nagyon dögös volt, ahogy az izzadságcseppjei a homlokán gyöngyöztek. Követtem is volna az egyik útját, egészen a nyakán keresztül, le a... 
- Yun?- vonta fel a szemöldökét.
- Várj egy percet!- tértem magamhoz előbbi bűvöletemből. Benéztem mindkettő szobába. Ugyanolyanok voltak.

- Abba- mutattam a keletre esőre. Szerettem reggel a nap első sugaraira kelni.

- Akkor!- nyitott be a nyugatira, a táskájával, de még utána szóltam.

- Köszi, Changjo!- pimasz voltam, hisz utálta ezt a nevet. Megtorpant, leejtette a táskáját a földre, és felém sétált, majd a fejem mellé támasztva tenyerét, egészen az arcomba hajolt. Kicsit ijesztő volt, de pislogás nélkül álltam a tekintetét.

- Egy hétig vagyunk itt, ugye?- kérdezte, az arcomat fürkészve.

- Sok idő, igaz?- mosolyogtam továbbra is gonoszan. Ezalatt úgy terveztem, kicsinálom.

- Sok? Biztosra veheted, hogy a végén túl rövidnek fogod gondolni, Yun-ah- képes volt úgy kimondani a nevemet, hogy összeugrott a gyomrom borsószem méretűre. Majd megfordult, és becsapta az ajtóját maga mögött. Elgondolkozva néztem utána. Rendben, Choi Jong Hyun. Játsszuk ezt le!

/folyt. köv./