Eltelt három hét. Három egész hét! És én még mindig a kávézóban dolgoztam, egyre nagyobb beleéléssel. Azt hittem, azután a nap után, Ricky máshogy fog viselkedni velem, de nem történt változás. Általában kedves volt, sokat beszélgettünk, de az én szívem kicsit hevesebben vert, ha a közelbe volt, az övé meg minden valószínűség szerint nem. Gyakran jött be Changjo is Hyori-hoz, és megismerhettem a hős szerelmes lakótársát is, Chunji-t, aki bizonyítottam a világ legidiótább embere. Persze jó értelemben.
Sokszor gondolkoztam, hogy mennyire megváltoztam. Régen egy ilyen társaság, bár vidám és családias, nem fért volna bele az életemben. Mindig igyekeztem megfelelni, ezért megfelelő emberekkel barátkozni. So Hee-vel és Kyung Mi- val azóta nem beszéltem. Hiányoztak igaz, de a szabadidőmet ezek után az új barátaimmal töltöttem, akik nem nagyon hagytak unatkozni. Meg persze a meló egész rendesen lefárasztott.
Anyáék csak néztek, hogy mi történt velem. Mert valóban, nem szóltam be nagyon senkinek, nem voltak előítéleteim, nem csináltam úgy, mintha enyém lenne a világ... ők nem tudhatták, hogy mindez annak volt köszönhető, hogy egy barista srác azt mondta nekem: Hagyd otthon a koronád! Igen, otthon hagytam, de ezek után ott sem volt kedvem vissza felvenni ezt a fellengzős stílust, így valahogy az ágy alá sepertem, a régi énemmel együtt. És ezerszer jobban éreztem magam a bőrömben, mint előtte.
Ricky és Hyori próbált megtanítani a kávé művészetre, és egyre ügyesebb is voltam benne. Persze még közel nem olyan jó, mint az ők.
Éppen egy pénteki nap volt, mikor fáradtan néztem, amint Ricky még mindig pörögve szolgálja ki a vendégeket. Igen, ha épp nem volt jobb dolgom, őt bámultam. Magával ragadott az egész srác, és olyat éreztem, amit még sosem... Viszonzatlan szerelmet. Arra eszméltem, hogy valaki mellettem a torkát köszörüli.
- Kisasszony, figyelne rám?- megijedtem, hogy elhanyagolom a vendégeket, amiért a kollégámról fantáziálok, de mikor a vevővel szembe fordultam, hirtelen bennem rekedt a levegő.
- Te meg...- motyogtam dühösen.
- Nem hittem el először, mikor meghallottam. De valóban itt dolgozol.... A gimi és Gangnam dívája... mi ez, a sors fintora?
- Seung!- mondtam ki az előttem álló fiúnak a nevét. Már egy ideje nem láttam. Azóta, mióta majdnem egy éve szakítottunk. És nem volt éppen békés válás.
- Kwon Yoora, de hogy csinálod, hogy rajtad még a kötény is jól áll?- támaszkodott a pultra. Sajnos mögötte éppen nem voltak vevők, így úgy érezhette, hogy ráér.
- Mit adhatok a vendégnek?- kérdeztem ingerülten.
- Ó, adhatsz egy randit, este, miután végeztél. Mennyi lesz?- vigyorgott.
- Ne feszítsd túl a húrt, Seung! Az, hogy itt dolgozok, nem jogosít fel téged semmi ilyenre. Így ha nem veszel semmit, kérlek fáradj ki!
Én anno szerettem ezt a srácot. Legalábbis szerelmesnek éreztem magam. Míg meg nem csalt az egyik barátnőmmel.
- Na, ne legyél már ilyen, cicus. Régen nem voltál ilyen velem! De meglep, hogy még most is ilyen elutasító vagy, ebben a helyzetben.
- Ebben a helyzetben?- akadtam ki- Szerinted van bármi rossz abban, hogy itt dolgozok?
- Igen, hisz az a Yoora, aki voltál, az sosem alacsonyodott volna le odáig, hogy belemenjen egy ilyen hülye ötletbe, igaz, édesem?
- A régi Yoora felnőtt, és rájött, hogy felesleges volt időt pazarolni olyanokra, mint te vagy. Szóval, egy kávét?- villantottam egy vigyort.
- Na, gyere el este velem valahová- nyúlt az állam alá, amitől még dühösebb lettem, és elcsaptam a kezét.
- Valami probléma van?- sétált mellénk Ricky. Valamiért szégyelltem a helyzetet, amiben voltam, így csak legyintettem.
- Semmiség, megoldom!- morogtam.
- Ki vagy te és mit akarsz?- nézett a fiú Seung-ra, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.
- Az exe. Pont most akarom vele újrakezdeni, szóval magunkra hagynál?- kérdezte idegesen a pultnál ülő fiú.
- Nevetséges vagy!- fújtam hitetlenül.
- Te vagy nevetséges! Te nem vagy idevaló. Te a bárokban, gazdagok családi találkozóján, címlapokon mutatsz! De egy ilyen helyen...
Éreztem, hogy ökölbe szorul a kezem a pult alatt, és meglepődtem, mikor megéreztem az ujjaimon egy meleg, puha kezet. Ricky megszorította egy kicsit, és a hüvelykujjával kezdett körözni a bőrömön. Kicsit beleremegtem, pedig ő csak nyugtatni akart.
- Amint látom nem akarja veled újrakezdeni!- szólalt meg akár kedvesnek és nyugodtnak is mondható hangon- De majd én készítek egy kávét, a ház ajándéka, amiért egyszer sikerült elviselned ezt a nőszemélyt!- csóválta a fejét, és engem kicsit arrébb tolt- Menj egy kicsit arrébb, Yoora, és vidd ki azt a rendelést!- mondta felém sem nézve. Elképedve néztem rá. Most... most Seung mellé állt? Vagy mi ez?
Mintha a szívembe markoltak volna, totál elcseszte a kedvemet. Ricky még mindig azt a lányt látja bennem, akivel még az első nap találkozott? Pedig én mindent megtettem...
Mérgesen vittem ki a kávét, közben a fiúk felé nézve, akik mintha egész rendesen elbeszélgettek volna, majd Seung még egy utolsó pillantást vetett felém, majd kisietett a kávézó ajtaján. Ricky mellé sétáltam, és beleütöttem egy nagyot a vállába.
- Te seggfej, nem vagy normális? Mi az, hogy elvisel...?- nem tudtam befejezni, mert megragadta a karomat, megpördített, hogy háttal legyek neki, és hátulról lefogott, átölelve engem, elől összekulcsolva a kezét. Meglepett ez a váratlan közelség, ráadásul fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ki. De így pont szemben lettem az üzlet üvegablakával, ahol láthattam, Seung hogyan távozik.
- Nézd csak!- suttogta a fiú a fülembe, nevető hangon. Én csak tettem, amit mond, és láttam, ahogy a fiú belekortyolt a kávéba, majd... sugárba kiköpte, a földhöz vágva a műanyagpoharat, és bosszús képpel visszanézett az épületre.
- Ez mi volt?- suttogtam.
- Sót tettem bele cukor helyett- fordított magával szembe- Ezentúl kérlek bízz bennem. Nem beszélhetek egy vendéggel akárhogy, de így legalább tudja, hol a helye. Te tényleg azt hitted, hogy majd mellé állok, és nem az én...?- itt elakadt.
- A te...?- kérdeztem vissza.
- Az én beosztottamnak?- fejezte be végül, elengedve a vállamat.
- Hát persze... Bocs, csak kicsit kikészültem, hogy újra láttam. És köszi...
- Tudod furcsa, hogy ekkora seggfejjel jártál.
- Nem seggfejebb, mint én voltam- motyogtam, majd visszafordultam, hogy a melónak szenteljem az utolsó óráimat, ami a péntekből maradt.
- Basszus, ez annyira zuhog, mintha egész Szöul-t akarná elmosni!- morogtam, kinézve az ajtón. Már bezártunk aznapra, indultunk volna haza, de persze, hogy ilyenkor tört ki a vihar. Én történetesen nem rendelkeztem sem esernyővel, sem semmi olyasmivel, ami kicsit is visszatartotta volna az égből folyó csapadékmennyiséget. És természetesen voltam olyan szerencsétlen, hogy mindig megfáztam, mikor eláztam. És ezt most nem akartam kockáztatni.
- Nagyon meg fogsz ázni, ha így mész haza- állt meg Ricky mellettem.
- Ne mondd, IQ ninja!- néztem felé- Itt maradok, míg el nem áll, majd én bezárok!- ültem le az egyik székre.
- Megbuggyantál? Nem hagylak itt! Mi van, ha egész este zuhogni fog?
- Nem fogok hazasétálni, azért nem a szomszédban lakom- csóváltam a fejem.
- De én igen. Gyere el hozzám, míg el nem áll!
A szavai megdöbbentettek.
- Hozzád?- nyögtem.
- Igen, itt lakok egy saroknyira. Ne nézz így rám, nem akarok semmit sem csinálni veled!- tette fel a kezét védekezően, és rám mosolygott- Csak nem akarlak egyedül hagyni! Na, gyere! De addig futnunk kell- kimentünk a kávézó előtt, Ricky bezárt, majd összenéztünk, megfogta a kezemet, és elvigyorodott.
- Háromra futunk! Egy, kettő, három!- kiáltotta, majd elkezdett futni, maga után húzva engem is. Bevallom nem bántam ezek után, hogy megázom. Ami így is, hogy két perc alatt ott voltunk, bekövetkezett. Nevetve estünk be a bérház ajtaján. Egy percig szuszogtunk, majd lenéztem a kezünkre. Még mindig fogta. Észrevette, hogy azt nézem, és gyorsan el is engedte, amitől hirtelen észbe kaptam én is.
- Utálom az esőt!- rázta meg a haját, ezzel engem fröcskölve le- Na, a harmadikon lakom, menjünk!
Felsétáltunk a lakásához, és beestünk az ajtón. Nem volt nagy, de barátságosan berendezett lakás volt. Egy folyosó, onnan nyílt 3 ajtó. Gondoltam, hogy egyik a fürdő, egyik a lakószoba és egy az étkező. Nagyon sütött róla, hogy legénylakás, női kéz nem nagyon kontárkodik bele. Sosem beszéltünk annyira személyes dolgokról, hogy mi van a családjával, kivel él... furcsa, én szinte mindent kiteregettem neki, de ő alig mondott valamit magáról.
- Nincs a legnagyobb rend!- jött zavarba a fiú.
- Ugyan, úgysem vagyok itt sokáig!- legyintettem, lerúgtam a cipőmet, és beljebb léptem.
- Nem úgy néz ki, mint ami hamar el akar állni. Menj, zuhanyozz le, meg ne fázz, adok neked ruhát és törölközőt- mondta hirtelen, amitől újfent zavarba jöttem.
- Nem akarok ennyire kellemetlenkedni- motyogtam.
- Ha összevizezel mindent, az jobban zavar- legyintett jó kedvűen- Keresek valami kisméretű dolgot, addig várj!- eltűnt az egyik szobába, és két perc múlva pár ruhadarabbal a kezében tért vissza- Ezek remélem jók lesznek rád!- majd intett a fürdő felé.
- Köszönöm, Ricky! Nem akartam ennyi bajt okozni!- hajtottam le a fejem, mire elém lépett, és kicsit lehajolt, hogy a fejünk egy síkban legyen.
- Barátok vagyunk, nem? A barátok ennél többet is megtesznek egymásért! És most sipirc, meg ne fázz nekem itt!
Viszonylag gyorsan letusoltam, de közben lázasan járt az agyam. Most mi a fenét csináljak? Itt ragadtam Ricky-vel a lakásába. És az ő ruhái lesznek rajtam... ez nekem jóval több volt, mint amit általában bírtam volna.
Zuhanyzás után felhívtam anyát, hogy az egyik barátomnál maradok addig, míg el nem áll az eső, és ő nem is nagyon kérdezgetett.
Kintről beszéd hangok szűrődtek, valaki nagyon nevetett. Mikor felvettem Ricky nagy méretű pólóját, ami igazából jóval a fenekem alá ért, és aminek összetéveszthetetlen Ricky illata volt, és egy melegítőnadrágot, akkor kilestem az ajtón, azonnal megpillantottam Changjo-t és Chunji-t (igaz, mondták, hogy szomszédok) és velük volt Hyori is, barátja kezét szorongatva.
- Á, itt vagy! Milyen jól áll Ricky ruhája rajtad, többet kéne hordanod!- kacsintott rám Changjo, mire fejbevágtam.
- Hát ti?- néztem Hyori-ra.
- Tudom, szívesebben lettetek volna csak kettesben, de mivel úgy hallottuk, buli van, ezért átugrottunk!- vigyorgott a lány, mire csak felsóhajtottam. Folyton azzal jött, hogy Ricky és én, és én és Ricky... egy idő után már én is beképzeltem, hogy van közöttünk valami.
- Nincs buli!- lépett ki egy konyhaszerű helyről a házigazda, már rajta is száraz ruha volt- Esztek, aztán már mentek is. Késő van, te meg holnap dolgozol!- mutatott a lányra.
- Igenis apu! Kész a vacsi?
- Kész, gyertek, üljetek le- mondta, és intett a népes csapatnak, hogy menjenek a konyhába, majd a szeme megakadt rajtam.
- Jó rád?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen- néztem le magamra, és már megint zavarba jöttem.
- Gyere, csináltam ennivalót- terelt a konyha felé, ahol az asztalon kimchi és bulgoki volt kipakolva- Ezek itt gyakran csöveznek nálam, de csak mert ők képtelenek kaját csinálni maguknak.
- Ez nem igaz!- mondta felháborodottan Chunji- Csak ha azt ennénk mindig, akkor lekváros kenyér és rántotta mérgezésem lenne már!
- Én tudok kávét főzni!- tette fel védekezően a kezét a lány. Ha jól tudtam, ő sem lakott messze, de ő a családjával.
- Én meg... instant rament tudok csinálni!- csapott az asztalra Changjo, mire egy hangos húúú, volt a válasz. Valóban nehéz felönteni azt a tésztát forró vízzel.
- Úgy látszik, akkor te vagy a csoport konyhatündére- vigyorogtam Ricky-re- Én konkrétan még egy rántottát is odaégetek.
- Akkor Yoora vesztett, ő mosogat ma este!- vágott a szavamba ördögi mosollyal Chunji- De ha kapok egy puszit, akkor segítek!- erre megböktem a pálcikámmal. Pedig már megszoktam, hogy mindig ilyenekkel szórakozik.
- Felejtsd el! Ricky diktátor kezei alatt legalább mosogatni megtanultam- válaszoltam, mire a többiekből kitört a nevetés. Hát igen... szerettem az új barátaimat, hiába nem voltak vezérigazgatók gyerekei, hanem csak egyszerű emberek....
- Na jó, ideje hazamenni!- mondta Ricky a nappaliban, (ami egyben a hálószoba is volt) kidöglött társaságnak.
- Nem akarok!- nyafogott Changjo- Játszunk!- vetette fel.
- Mit akarsz? Legózni?- húzta az agyát Hyori.
- Nem, legózni egyedül szeretek. Üvegezzünk!- mondta hirtelen.
- Benne vagyok!- pacsizott össze vele Chunji is- Yoora, Hyori?
- Miért is ne?- vontam vállat, és leültem melléjük.
- Okés!- huppant le a körbe a másik lány is.
- Akkor meg van szavazva!- sóhajtott Ricky, és leült mellém. Ismertették a szabályokat, hogy aki nem felel, vagy teszi meg amit kell, annak pucéron körbe kell szaladni a házat. Ez ijesztőnek hangzott, tudtam, hogy képesek behajtani.
Valahonnan előkerült egy régi üveg is, és Chunji megpörgette. Szerencsére nem sokszor kerültem sorra, így inkább csak nevettem rajtuk. Changjo-nak az egy emelettel felettük lakó ahjummához kellett bekopognia, élesztőt kérnie. És elég temperamentumos néni volt. Chunji-nak az előbb említett élesztőt kellett megennie. Szegénykém, csoda, hogy nem lett rosszul tőle. Hyori- nak el kellett böfögnie az abc-t, és bevallom egész tehetséges volt benne. Changjo csak nevetett rajta, ami meglepett, elvégre ki gondolta volna, hogy a böfögéstől nem ábrándulnak ki az emberből. Ricky-nek énekelnie kellett, ki az ablakon, mikrofonnal a kezébe, ami mellesleg valami régi karaoke szettből volt. De meglepett, hogy milyen jó hangja volt. Én csak egy kérdést kaptam, mert nem inkább a felelés mellett döntöttem, Chunji-tól, hogy hány sráccal jártam eddig. Megelégedett a "három" válasszal.
- Na, még egyet pörgetek, aztán megyünk haza!- mondta a lány, és jó erősen megpörgette az üveget... ami újfent rajtam állt meg.
- Felelsz vagy mersz?- vonta fel a szemöldökét.
- Merek!- vágtam rá, mert tudtam, hogy Hyori-tól kitelne még pár perverz kérdés.
- Akkor- gondolkozott el, és mosolyogva összenézett a pasijával. Ajaj, miért van rossz érzésem?
- Szóval?- kérdeztem a választól tartva.
- Csókold meg Ricky-t!- jött az egyszerű válasz.
- Hogy mi? Nem!- vágtam rá azonnal, és félve a fiú felé néztem, aki szintén engem bámult kérdően.
- A régi Yoora felnőtt, és rájött, hogy felesleges volt időt pazarolni olyanokra, mint te vagy. Szóval, egy kávét?- villantottam egy vigyort.
- Na, gyere el este velem valahová- nyúlt az állam alá, amitől még dühösebb lettem, és elcsaptam a kezét.
- Valami probléma van?- sétált mellénk Ricky. Valamiért szégyelltem a helyzetet, amiben voltam, így csak legyintettem.
- Semmiség, megoldom!- morogtam.
- Ki vagy te és mit akarsz?- nézett a fiú Seung-ra, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.
- Az exe. Pont most akarom vele újrakezdeni, szóval magunkra hagynál?- kérdezte idegesen a pultnál ülő fiú.
- Nevetséges vagy!- fújtam hitetlenül.
- Te vagy nevetséges! Te nem vagy idevaló. Te a bárokban, gazdagok családi találkozóján, címlapokon mutatsz! De egy ilyen helyen...
Éreztem, hogy ökölbe szorul a kezem a pult alatt, és meglepődtem, mikor megéreztem az ujjaimon egy meleg, puha kezet. Ricky megszorította egy kicsit, és a hüvelykujjával kezdett körözni a bőrömön. Kicsit beleremegtem, pedig ő csak nyugtatni akart.
- Amint látom nem akarja veled újrakezdeni!- szólalt meg akár kedvesnek és nyugodtnak is mondható hangon- De majd én készítek egy kávét, a ház ajándéka, amiért egyszer sikerült elviselned ezt a nőszemélyt!- csóválta a fejét, és engem kicsit arrébb tolt- Menj egy kicsit arrébb, Yoora, és vidd ki azt a rendelést!- mondta felém sem nézve. Elképedve néztem rá. Most... most Seung mellé állt? Vagy mi ez?
Mintha a szívembe markoltak volna, totál elcseszte a kedvemet. Ricky még mindig azt a lányt látja bennem, akivel még az első nap találkozott? Pedig én mindent megtettem...
Mérgesen vittem ki a kávét, közben a fiúk felé nézve, akik mintha egész rendesen elbeszélgettek volna, majd Seung még egy utolsó pillantást vetett felém, majd kisietett a kávézó ajtaján. Ricky mellé sétáltam, és beleütöttem egy nagyot a vállába.
- Te seggfej, nem vagy normális? Mi az, hogy elvisel...?- nem tudtam befejezni, mert megragadta a karomat, megpördített, hogy háttal legyek neki, és hátulról lefogott, átölelve engem, elől összekulcsolva a kezét. Meglepett ez a váratlan közelség, ráadásul fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ki. De így pont szemben lettem az üzlet üvegablakával, ahol láthattam, Seung hogyan távozik.
- Nézd csak!- suttogta a fiú a fülembe, nevető hangon. Én csak tettem, amit mond, és láttam, ahogy a fiú belekortyolt a kávéba, majd... sugárba kiköpte, a földhöz vágva a műanyagpoharat, és bosszús képpel visszanézett az épületre.
- Ez mi volt?- suttogtam.
- Sót tettem bele cukor helyett- fordított magával szembe- Ezentúl kérlek bízz bennem. Nem beszélhetek egy vendéggel akárhogy, de így legalább tudja, hol a helye. Te tényleg azt hitted, hogy majd mellé állok, és nem az én...?- itt elakadt.
- A te...?- kérdeztem vissza.
- Az én beosztottamnak?- fejezte be végül, elengedve a vállamat.
- Hát persze... Bocs, csak kicsit kikészültem, hogy újra láttam. És köszi...
- Tudod furcsa, hogy ekkora seggfejjel jártál.
- Nem seggfejebb, mint én voltam- motyogtam, majd visszafordultam, hogy a melónak szenteljem az utolsó óráimat, ami a péntekből maradt.
*
- Basszus, ez annyira zuhog, mintha egész Szöul-t akarná elmosni!- morogtam, kinézve az ajtón. Már bezártunk aznapra, indultunk volna haza, de persze, hogy ilyenkor tört ki a vihar. Én történetesen nem rendelkeztem sem esernyővel, sem semmi olyasmivel, ami kicsit is visszatartotta volna az égből folyó csapadékmennyiséget. És természetesen voltam olyan szerencsétlen, hogy mindig megfáztam, mikor eláztam. És ezt most nem akartam kockáztatni.
- Nagyon meg fogsz ázni, ha így mész haza- állt meg Ricky mellettem.
- Ne mondd, IQ ninja!- néztem felé- Itt maradok, míg el nem áll, majd én bezárok!- ültem le az egyik székre.
- Megbuggyantál? Nem hagylak itt! Mi van, ha egész este zuhogni fog?
- Nem fogok hazasétálni, azért nem a szomszédban lakom- csóváltam a fejem.
- De én igen. Gyere el hozzám, míg el nem áll!
A szavai megdöbbentettek.
- Hozzád?- nyögtem.
- Igen, itt lakok egy saroknyira. Ne nézz így rám, nem akarok semmit sem csinálni veled!- tette fel a kezét védekezően, és rám mosolygott- Csak nem akarlak egyedül hagyni! Na, gyere! De addig futnunk kell- kimentünk a kávézó előtt, Ricky bezárt, majd összenéztünk, megfogta a kezemet, és elvigyorodott.
- Háromra futunk! Egy, kettő, három!- kiáltotta, majd elkezdett futni, maga után húzva engem is. Bevallom nem bántam ezek után, hogy megázom. Ami így is, hogy két perc alatt ott voltunk, bekövetkezett. Nevetve estünk be a bérház ajtaján. Egy percig szuszogtunk, majd lenéztem a kezünkre. Még mindig fogta. Észrevette, hogy azt nézem, és gyorsan el is engedte, amitől hirtelen észbe kaptam én is.
- Utálom az esőt!- rázta meg a haját, ezzel engem fröcskölve le- Na, a harmadikon lakom, menjünk!
Felsétáltunk a lakásához, és beestünk az ajtón. Nem volt nagy, de barátságosan berendezett lakás volt. Egy folyosó, onnan nyílt 3 ajtó. Gondoltam, hogy egyik a fürdő, egyik a lakószoba és egy az étkező. Nagyon sütött róla, hogy legénylakás, női kéz nem nagyon kontárkodik bele. Sosem beszéltünk annyira személyes dolgokról, hogy mi van a családjával, kivel él... furcsa, én szinte mindent kiteregettem neki, de ő alig mondott valamit magáról.
- Nincs a legnagyobb rend!- jött zavarba a fiú.
- Ugyan, úgysem vagyok itt sokáig!- legyintettem, lerúgtam a cipőmet, és beljebb léptem.
- Nem úgy néz ki, mint ami hamar el akar állni. Menj, zuhanyozz le, meg ne fázz, adok neked ruhát és törölközőt- mondta hirtelen, amitől újfent zavarba jöttem.
- Nem akarok ennyire kellemetlenkedni- motyogtam.
- Ha összevizezel mindent, az jobban zavar- legyintett jó kedvűen- Keresek valami kisméretű dolgot, addig várj!- eltűnt az egyik szobába, és két perc múlva pár ruhadarabbal a kezében tért vissza- Ezek remélem jók lesznek rád!- majd intett a fürdő felé.
- Köszönöm, Ricky! Nem akartam ennyi bajt okozni!- hajtottam le a fejem, mire elém lépett, és kicsit lehajolt, hogy a fejünk egy síkban legyen.
- Barátok vagyunk, nem? A barátok ennél többet is megtesznek egymásért! És most sipirc, meg ne fázz nekem itt!
Viszonylag gyorsan letusoltam, de közben lázasan járt az agyam. Most mi a fenét csináljak? Itt ragadtam Ricky-vel a lakásába. És az ő ruhái lesznek rajtam... ez nekem jóval több volt, mint amit általában bírtam volna.
Zuhanyzás után felhívtam anyát, hogy az egyik barátomnál maradok addig, míg el nem áll az eső, és ő nem is nagyon kérdezgetett.
Kintről beszéd hangok szűrődtek, valaki nagyon nevetett. Mikor felvettem Ricky nagy méretű pólóját, ami igazából jóval a fenekem alá ért, és aminek összetéveszthetetlen Ricky illata volt, és egy melegítőnadrágot, akkor kilestem az ajtón, azonnal megpillantottam Changjo-t és Chunji-t (igaz, mondták, hogy szomszédok) és velük volt Hyori is, barátja kezét szorongatva.
- Á, itt vagy! Milyen jól áll Ricky ruhája rajtad, többet kéne hordanod!- kacsintott rám Changjo, mire fejbevágtam.
- Hát ti?- néztem Hyori-ra.
- Tudom, szívesebben lettetek volna csak kettesben, de mivel úgy hallottuk, buli van, ezért átugrottunk!- vigyorgott a lány, mire csak felsóhajtottam. Folyton azzal jött, hogy Ricky és én, és én és Ricky... egy idő után már én is beképzeltem, hogy van közöttünk valami.
- Nincs buli!- lépett ki egy konyhaszerű helyről a házigazda, már rajta is száraz ruha volt- Esztek, aztán már mentek is. Késő van, te meg holnap dolgozol!- mutatott a lányra.
- Igenis apu! Kész a vacsi?
- Kész, gyertek, üljetek le- mondta, és intett a népes csapatnak, hogy menjenek a konyhába, majd a szeme megakadt rajtam.
- Jó rád?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen- néztem le magamra, és már megint zavarba jöttem.
- Gyere, csináltam ennivalót- terelt a konyha felé, ahol az asztalon kimchi és bulgoki volt kipakolva- Ezek itt gyakran csöveznek nálam, de csak mert ők képtelenek kaját csinálni maguknak.
- Ez nem igaz!- mondta felháborodottan Chunji- Csak ha azt ennénk mindig, akkor lekváros kenyér és rántotta mérgezésem lenne már!
- Én tudok kávét főzni!- tette fel védekezően a kezét a lány. Ha jól tudtam, ő sem lakott messze, de ő a családjával.
- Én meg... instant rament tudok csinálni!- csapott az asztalra Changjo, mire egy hangos húúú, volt a válasz. Valóban nehéz felönteni azt a tésztát forró vízzel.
- Úgy látszik, akkor te vagy a csoport konyhatündére- vigyorogtam Ricky-re- Én konkrétan még egy rántottát is odaégetek.
- Akkor Yoora vesztett, ő mosogat ma este!- vágott a szavamba ördögi mosollyal Chunji- De ha kapok egy puszit, akkor segítek!- erre megböktem a pálcikámmal. Pedig már megszoktam, hogy mindig ilyenekkel szórakozik.
- Felejtsd el! Ricky diktátor kezei alatt legalább mosogatni megtanultam- válaszoltam, mire a többiekből kitört a nevetés. Hát igen... szerettem az új barátaimat, hiába nem voltak vezérigazgatók gyerekei, hanem csak egyszerű emberek....
*
- Na jó, ideje hazamenni!- mondta Ricky a nappaliban, (ami egyben a hálószoba is volt) kidöglött társaságnak.
- Nem akarok!- nyafogott Changjo- Játszunk!- vetette fel.
- Mit akarsz? Legózni?- húzta az agyát Hyori.
- Nem, legózni egyedül szeretek. Üvegezzünk!- mondta hirtelen.
- Benne vagyok!- pacsizott össze vele Chunji is- Yoora, Hyori?
- Miért is ne?- vontam vállat, és leültem melléjük.
- Okés!- huppant le a körbe a másik lány is.
- Akkor meg van szavazva!- sóhajtott Ricky, és leült mellém. Ismertették a szabályokat, hogy aki nem felel, vagy teszi meg amit kell, annak pucéron körbe kell szaladni a házat. Ez ijesztőnek hangzott, tudtam, hogy képesek behajtani.
Valahonnan előkerült egy régi üveg is, és Chunji megpörgette. Szerencsére nem sokszor kerültem sorra, így inkább csak nevettem rajtuk. Changjo-nak az egy emelettel felettük lakó ahjummához kellett bekopognia, élesztőt kérnie. És elég temperamentumos néni volt. Chunji-nak az előbb említett élesztőt kellett megennie. Szegénykém, csoda, hogy nem lett rosszul tőle. Hyori- nak el kellett böfögnie az abc-t, és bevallom egész tehetséges volt benne. Changjo csak nevetett rajta, ami meglepett, elvégre ki gondolta volna, hogy a böfögéstől nem ábrándulnak ki az emberből. Ricky-nek énekelnie kellett, ki az ablakon, mikrofonnal a kezébe, ami mellesleg valami régi karaoke szettből volt. De meglepett, hogy milyen jó hangja volt. Én csak egy kérdést kaptam, mert nem inkább a felelés mellett döntöttem, Chunji-tól, hogy hány sráccal jártam eddig. Megelégedett a "három" válasszal.
- Na, még egyet pörgetek, aztán megyünk haza!- mondta a lány, és jó erősen megpörgette az üveget... ami újfent rajtam állt meg.
- Felelsz vagy mersz?- vonta fel a szemöldökét.
- Merek!- vágtam rá, mert tudtam, hogy Hyori-tól kitelne még pár perverz kérdés.
- Akkor- gondolkozott el, és mosolyogva összenézett a pasijával. Ajaj, miért van rossz érzésem?
- Szóval?- kérdeztem a választól tartva.
- Csókold meg Ricky-t!- jött az egyszerű válasz.
- Hogy mi? Nem!- vágtam rá azonnal, és félve a fiú felé néztem, aki szintén engem bámult kérdően.
- Akkor kezdhetsz vetkőzni! Jobban is járunk!- mondta nevetve
Chunji.
- Ne legyél már ilyen puhány, Yoora, nem ez lesz az első
csókod, ez csak játék. Igaz, Ricky?- nézett Hyori a fiú felé is, aki csak
megvonta a vállát, mintha neki teljesen mindegy lenne.
- Igaz, nem ez lesz az első- vontam meg én is, nemtörődömséget
tettetve, és a fiú felé araszoltam, akit úgy tűnt meglepett, hogy belementem a
dologba. Jesszus, én magam sem hittem el, hogy belementem. Elég volt egy
pillanat az ajkára, hogy tudjam, nem döntöttem rosszul. Vagyis... miről beszélek?
Csak nyomsz egy puszit a szájára, és meg is van!- biztattam
magamat, de Changjo mintha az elmémben olvasott volna.
- Rendes csókot, nem puszit!
Erre megforgattam a szememet, ráültem a sarkamra Ricky-vel
szemben, aki még mindig érdeklődve vizsgálgatott, mintha még mindig nem hinné
el, hogy megteszem.
- Gyerünk már!- kuncogott mögöttem Hyori, mire kapott egy
gyilkos pillantást tőlem. Igen, frusztrált, hogy ennyire bámulnak. Végül vettem
egy újabb nagy levegőt, kezemet a srác vállára fektettem, előre hajoltam, és szememet lehunyva, ajkaimat Ricky
szájához nyomtam. Próbáltam nem azonnal elhúzódni, hogy beilljen rendes csók
kategóriába, így is furcsa volt, mert a fiú szobormereven ült velem szemben.
Rosszul is esett, hogy belőle semmit nem váltott ki a csókom. Nyilván alig
várta, hogy vége legyen. Már el akartam húzódni, mikor valami egészen váratlan
történt. Megéreztem a fiú kezét a derekamon, amint közelebb húzott, és az ő ajkai
is elkezdtek mozogni az enyém alatt, nem eresztve el engem. Ezen egy pillanatra meglepődtem, de szinte
azonnal elvesztettem a józan eszemet. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de szinte
azonnal kizártam a fejemből a többieket, és csak ő létezett a szobába. A
csókja… olyan édes volt, mint ő maga. A simogató keze pedig a derekamon ne állt
meg, ettől kirázott a hideg.
Végül elhúzódott tőlem, nem is olyan sokára, és apró kis
mosollyal az arcán nézett rám, a szemei csillogtak.
- Öhm… ez… igazán…- motyogta Changjo, ezzel ráébresztve, hogy
nem vagyunk egyedül. Azonnal elhúzódtam tőle, a fejem vérvörösre gyulladt.
- Hyori, miért nem azt mondtad neki, hogy engem csókoljon meg,
erre én is beneveznék!- pislogott Chunji is.
- Ennyi elfojtott szenvedélyt régen láttam már!- sóhajtott
Hyori- Szóval lehet jobb lenne, ha mi most lelépnénk, hadd folytassák csak!-
ragadta meg a két fiú karját a lány, és húzta magával az előszobába- Aztán csak
okosan!- kiáltott vissza, és már kint is voltak a lakásból.
Ricky felnevetett, mihelyst kiléptek, holott én még mindig
rohadtul zavarban voltam amiatt a csók miatt.
- Bocs, ezek nem normálisak!- mondta, és elkezdte összeszedni a szétdobált chipses zacskókat, és üvegeket. Ennyivel el van intézve?
- Ez...- motyogtam, mire rám nézet, elém sétált, és beleborzolt a hajamba.
- Ne aggódj! Nem mászok rád. Csak gondoltam, adjunk nekik valami boldogságot, úgy tűnt egy ilyen műsor után hamarabb lelépnek. És láss csodát, valóban!- nevetett.
Én meg ajkamba haraptam. Szóval erre fel volt az a viszonzott csók. Nem azért, mert érezne valamit. Ez fájt.
- Fáradt vagy igaz?- kérdezte, mire bólintottam, még mindig némán- Nem fog elállni az eső, itt kell maradnod. Mivel lány vagy, aludhatsz az ágyamon, mindjárt megágyazok.
Kész, tényleg nem lett más amiatt a csók miatt. Egyszerűen csak... szórakozás volt. Miért érzem magam ennyire rosszul emiatt? Miért kell nekem olyat szeretni, aki nem viszonozza?
- Yoora, jól vagy?- lépett elém, mikor vagy 3 perce egy helyben álltam, magam elé bámulva. Megemelte az államat, hogy a szemébe nézzek- Ha ez amiatt a csók miatt van... sajnálom, talán mégsem kellett volna. Csak épp... Figyelj! A helyzet az, hogy...
- Hagyjuk- szakítottam félbe. Cseppet sem volt kedvem hallgatni az idióta kifogásait- Fáradt vagyok. Az a csók meg... barátok vagyunk, nem igaz? Kit érdekel, az ilyen megesik!
Felvont szemöldökkel nézett rám, majd bólintott egyet, és az ágyat kezdte elrendezni.
- Szívesen alszok a kanapén, így is rosszul érzem magam, amiért betolakodtam- ültem le az említett darab karfájára.
- Én hívtalak, ne felejtsd el- mosolygott rám- Tessék, kész is van. Aludj nyugodtan!- dobta le magát a kanapéra, és magára húzott egy pokrócot, és azonnal lecsukta a szemét. Hát rendben van...
Éppen el akartam sétálni mellette az ágyhoz, mikor váratlanul megragadta a kezemet, és visszahúzott. A lendülettől szinte ráestem, de még időben sikerült visszanyerni az egyensúlyomat. De hogy ne boruljak rá, inkább leültem az ágya szélére, és vártam, hogy mit akar mondani. Szeme még mindig csukva volt, mikor elmotyogta:
- Ne járj többet olyan seggfejekkel, mint az a srác volt!
- Nem vagyok bolond!- mosolyodtam el, az arcát nézve. Te idióta manó, én csak veled akarok járni! Nem érdekel, hogy honnan jöttél.
- Helyes!- vigyorodott el ő is, szemét még mindig lehunyva, és eleresztette a kezemet. Felálltam, és bebújtam az ágyba, és lekapcsoltam az éjjeli lámpát.
- Jó éjt!- suttogtam, de már nem felelt, lehet, hogy elaludt.
*
Reggel korán keltem. Nem sokat aludtam, eleve, a tény, hogy Ricky ágyában fekszem, valahogy kiakasztott. Gondoltam elsuhanok a fürdőbe, megmosom az arcomat, hátha attól majd normálisan tudok gondolkozni.
Még este levettem a melegítőnadrágot, annyira melegem volt, a póló így is hálóingnek tűnt rajtam.
A fiú békésen aludt, mikor mellé sétáltam. A vonásai rendezettek voltak, édesen szuszogott. A tekintetem az ajkára vándorolt. Istenem, ezzel találkozott tegnap az én szám!
Megráztam a fejemet. Ebből elég. Verd ki őt a fejedből, Yoora, mert neki nem kellesz. Találsz majd mást.
A szöszmötölésemre elkezdett mocorogni, így gyorsan elhagytam a nappalit, ne arra keljen, hogy őt bámulom.
Kisétáltam fáradtan a folyosóra, ahonnan nyílt a fürdőszoba, és furcsa zaj csapta meg a fülemet. Mintha valaki kulccsal próbálná nyitni az ajtót. Nem igazán értettem, de a következő másodpercben valaki tágra nyitotta az ajtót, és belépett a lakásba. A szavam elállt, mikor megláttam... De ő is meglepődött, meglátva engem.
- Kwon Yoora?- kérdezte.
- Yoo asszony?- nyögtem ki én is. Mert előttem Szöul egyik legbefolyásosabb nője állt, akivel már gyakran találkoztam jótékonysági esteken, és egyéb rendezvényeken. Anyámmal inkább volt jó viszonyban. De itt... és most... mit keres? Láttam a szemén, hogy ő is ugyanezt kérdezi magától, elvégre jól tudta, kinek a lánya vagyok. Nem is lepődtem meg csodálkozásán, elvégre itt állok, egy nagyobb méretű pólóban, és nagyon nem otthon vagyok.
Ekkor csoszogó lépteket hallottam a hátam mögül. Ricky is felébredt, és a szemét dörzsölve lépett mellém.
- Hát itt vagy!- mosolygott rám, majd ekkor tűnt fel neki, hogy ki áll előttem- Á, anya! Nem is mondtad, hogy benézel!- ásított egyet, és elsétált a konyha felé.
Anya? Hogy mi a fene?
/Folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése