Coffee Prince 4. rész /Ricky/

4. rész

Eltelt három hét. Három egész hét! És én még mindig a kávézóban dolgoztam, egyre nagyobb beleéléssel. Azt hittem, azután a nap után, Ricky máshogy fog viselkedni velem, de nem történt változás. Általában kedves volt, sokat beszélgettünk, de az én szívem kicsit hevesebben vert, ha a közelbe volt, az övé meg minden valószínűség szerint nem. Gyakran jött be Changjo is Hyori-hoz, és megismerhettem a hős szerelmes lakótársát is, Chunji-t, aki bizonyítottam a világ legidiótább embere. Persze jó értelemben.

Sokszor gondolkoztam, hogy mennyire megváltoztam. Régen egy ilyen társaság, bár vidám és családias, nem fért volna bele az életemben. Mindig igyekeztem megfelelni, ezért megfelelő emberekkel barátkozni. So Hee-vel és Kyung Mi- val azóta nem beszéltem. Hiányoztak igaz, de a szabadidőmet ezek után az új barátaimmal töltöttem, akik nem nagyon hagytak unatkozni. Meg persze a meló egész rendesen lefárasztott. 

Anyáék csak néztek, hogy mi történt velem. Mert valóban, nem szóltam be nagyon senkinek, nem voltak előítéleteim, nem csináltam úgy, mintha enyém lenne a világ... ők nem tudhatták, hogy mindez annak volt köszönhető, hogy egy barista srác azt mondta nekem: Hagyd otthon a koronád! Igen, otthon hagytam, de ezek után ott sem volt kedvem vissza felvenni ezt a fellengzős stílust, így valahogy az ágy alá sepertem, a régi énemmel együtt. És ezerszer jobban éreztem magam a bőrömben, mint előtte.

Ricky és Hyori próbált megtanítani a kávé művészetre, és egyre ügyesebb is voltam benne. Persze még közel nem olyan jó, mint az ők.

Éppen egy pénteki nap volt, mikor fáradtan néztem, amint Ricky még mindig pörögve szolgálja ki a vendégeket. Igen, ha épp nem volt jobb dolgom, őt bámultam. Magával ragadott az egész srác, és olyat éreztem, amit még sosem... Viszonzatlan szerelmet. Arra eszméltem, hogy valaki mellettem a torkát köszörüli.

- Kisasszony, figyelne rám?- megijedtem, hogy elhanyagolom a vendégeket, amiért a kollégámról fantáziálok, de mikor a vevővel szembe fordultam, hirtelen bennem rekedt a levegő.

- Te meg...- motyogtam dühösen.

- Nem hittem el először, mikor meghallottam. De valóban itt dolgozol.... A gimi és Gangnam dívája... mi ez, a sors fintora?

- Seung!- mondtam ki az előttem álló fiúnak a nevét. Már egy ideje nem láttam. Azóta, mióta majdnem egy éve szakítottunk. És nem volt éppen békés válás.

- Kwon Yoora, de hogy csinálod, hogy rajtad még a kötény is jól áll?- támaszkodott a pultra. Sajnos mögötte éppen nem voltak vevők, így úgy érezhette, hogy ráér.

- Mit adhatok a vendégnek?- kérdeztem ingerülten.

- Ó, adhatsz egy randit, este, miután végeztél. Mennyi lesz?- vigyorgott.

- Ne feszítsd túl a húrt, Seung! Az, hogy itt dolgozok, nem jogosít fel téged semmi ilyenre. Így ha nem veszel semmit, kérlek fáradj ki!

Én anno szerettem ezt a srácot. Legalábbis szerelmesnek éreztem magam. Míg meg nem csalt az egyik barátnőmmel. 

- Na, ne legyél már ilyen, cicus. Régen nem voltál ilyen velem! De meglep, hogy még most is ilyen elutasító vagy, ebben a helyzetben.

- Ebben a helyzetben?- akadtam ki- Szerinted van bármi rossz abban, hogy itt dolgozok?

- Igen, hisz az a Yoora, aki voltál, az sosem alacsonyodott volna le odáig, hogy belemenjen egy ilyen hülye ötletbe, igaz, édesem?
- A régi Yoora felnőtt, és rájött, hogy felesleges volt időt pazarolni olyanokra, mint te vagy. Szóval, egy kávét?- villantottam egy vigyort.
- Na, gyere el este velem valahová- nyúlt az állam alá, amitől még dühösebb lettem, és elcsaptam a kezét.
- Valami probléma van?- sétált mellénk Ricky. Valamiért szégyelltem a helyzetet, amiben voltam, így csak legyintettem.
- Semmiség, megoldom!- morogtam.
- Ki vagy te és mit akarsz?- nézett a fiú Seung-ra, figyelmen kívül hagyva, amit mondtam.
- Az exe. Pont most akarom vele újrakezdeni, szóval magunkra hagynál?- kérdezte idegesen a pultnál ülő fiú.
- Nevetséges vagy!- fújtam hitetlenül.
- Te vagy nevetséges! Te nem vagy idevaló. Te a bárokban, gazdagok családi találkozóján, címlapokon mutatsz! De egy ilyen helyen...
Éreztem, hogy ökölbe szorul a kezem a pult alatt, és meglepődtem, mikor megéreztem az ujjaimon egy meleg, puha kezet. Ricky megszorította egy kicsit, és a hüvelykujjával kezdett körözni a bőrömön. Kicsit beleremegtem, pedig ő csak nyugtatni akart.
- Amint látom nem akarja veled újrakezdeni!- szólalt meg akár kedvesnek és nyugodtnak is mondható hangon- De majd én készítek egy kávét, a ház ajándéka, amiért egyszer sikerült elviselned ezt a nőszemélyt!- csóválta a fejét, és engem kicsit arrébb tolt- Menj egy kicsit arrébb, Yoora, és vidd ki azt a rendelést!- mondta felém sem nézve. Elképedve néztem rá. Most... most Seung mellé állt? Vagy mi ez?
Mintha a szívembe markoltak volna, totál elcseszte a kedvemet. Ricky még mindig azt a lányt látja bennem, akivel még az első nap találkozott? Pedig én mindent megtettem...
Mérgesen vittem ki a kávét, közben a fiúk felé nézve, akik mintha egész rendesen elbeszélgettek volna, majd Seung még egy utolsó pillantást vetett felém, majd kisietett a kávézó ajtaján. Ricky mellé sétáltam, és beleütöttem egy nagyot a vállába.
- Te seggfej, nem vagy normális? Mi az, hogy elvisel...?- nem tudtam befejezni, mert megragadta a karomat, megpördített, hogy háttal legyek neki, és hátulról lefogott, átölelve engem, elől összekulcsolva a kezét. Meglepett ez a váratlan közelség, ráadásul fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ki. De így pont szemben lettem az üzlet üvegablakával, ahol láthattam, Seung hogyan távozik.
- Nézd csak!- suttogta a fiú a fülembe, nevető hangon. Én csak tettem, amit mond, és láttam, ahogy a fiú belekortyolt a kávéba, majd... sugárba kiköpte, a földhöz vágva a műanyagpoharat, és bosszús képpel visszanézett az épületre.
- Ez mi volt?- suttogtam.
- Sót tettem bele cukor helyett- fordított magával szembe- Ezentúl kérlek bízz bennem. Nem beszélhetek egy vendéggel akárhogy, de így legalább tudja, hol a helye. Te tényleg azt hitted, hogy majd mellé állok, és nem az én...?- itt elakadt.
- A te...?- kérdeztem vissza.
- Az én beosztottamnak?- fejezte be végül, elengedve a vállamat.
- Hát persze... Bocs, csak kicsit kikészültem, hogy újra láttam. És köszi...
- Tudod furcsa, hogy ekkora seggfejjel jártál.
- Nem seggfejebb, mint én voltam- motyogtam, majd visszafordultam, hogy a melónak szenteljem az utolsó óráimat, ami a péntekből maradt.

*

- Basszus, ez annyira zuhog, mintha egész Szöul-t akarná elmosni!- morogtam, kinézve az ajtón. Már bezártunk aznapra, indultunk volna haza, de persze, hogy ilyenkor tört ki a vihar. Én történetesen nem rendelkeztem sem esernyővel, sem semmi olyasmivel, ami kicsit is visszatartotta volna az égből folyó csapadékmennyiséget. És természetesen voltam olyan szerencsétlen, hogy mindig megfáztam, mikor eláztam. És ezt most nem akartam kockáztatni.
- Nagyon meg fogsz ázni, ha így mész haza- állt meg Ricky mellettem.
- Ne mondd, IQ ninja!- néztem felé- Itt maradok, míg el nem áll,  majd én bezárok!- ültem le az egyik székre.
- Megbuggyantál? Nem hagylak itt! Mi van, ha egész este zuhogni fog?
- Nem fogok hazasétálni, azért nem a szomszédban lakom- csóváltam a fejem.
- De én igen. Gyere el hozzám, míg el nem áll!
A szavai megdöbbentettek.
- Hozzád?- nyögtem.
- Igen, itt lakok egy saroknyira. Ne nézz így rám, nem akarok semmit sem csinálni veled!- tette fel a kezét védekezően, és rám mosolygott- Csak nem akarlak egyedül hagyni! Na, gyere! De addig futnunk kell- kimentünk a kávézó előtt, Ricky bezárt, majd összenéztünk, megfogta a kezemet, és elvigyorodott.
- Háromra futunk! Egy, kettő, három!- kiáltotta, majd elkezdett futni, maga után húzva engem is. Bevallom nem bántam ezek után, hogy megázom. Ami így is, hogy két perc alatt ott voltunk, bekövetkezett. Nevetve estünk be a bérház ajtaján. Egy percig szuszogtunk, majd lenéztem a kezünkre. Még mindig fogta. Észrevette, hogy azt nézem, és gyorsan el is engedte, amitől hirtelen észbe kaptam én is.
- Utálom az esőt!- rázta meg a haját, ezzel engem fröcskölve le- Na, a harmadikon lakom, menjünk!
Felsétáltunk a lakásához, és beestünk az ajtón. Nem volt nagy, de barátságosan berendezett lakás volt. Egy folyosó, onnan nyílt 3 ajtó. Gondoltam, hogy egyik a fürdő, egyik a lakószoba és egy az étkező. Nagyon sütött róla, hogy legénylakás, női kéz nem nagyon kontárkodik bele. Sosem beszéltünk annyira személyes dolgokról, hogy mi van a családjával, kivel él... furcsa, én szinte mindent kiteregettem neki, de ő alig mondott valamit magáról.
- Nincs a legnagyobb rend!- jött zavarba a fiú.
- Ugyan, úgysem vagyok itt sokáig!- legyintettem, lerúgtam a cipőmet, és beljebb léptem.
- Nem úgy néz ki, mint ami hamar el akar állni. Menj, zuhanyozz le, meg ne fázz, adok neked ruhát és törölközőt- mondta hirtelen, amitől újfent zavarba jöttem.
- Nem akarok ennyire kellemetlenkedni- motyogtam.
- Ha összevizezel mindent, az jobban zavar- legyintett jó kedvűen- Keresek valami kisméretű dolgot, addig várj!- eltűnt az egyik szobába, és két perc múlva pár ruhadarabbal a kezében tért vissza- Ezek remélem jók lesznek rád!- majd intett a fürdő felé.
- Köszönöm, Ricky! Nem akartam ennyi bajt okozni!- hajtottam le a fejem, mire elém lépett, és kicsit lehajolt, hogy a fejünk egy síkban legyen.
- Barátok vagyunk, nem? A barátok ennél többet is megtesznek egymásért! És most sipirc, meg ne fázz nekem itt!
Viszonylag gyorsan letusoltam, de közben lázasan járt az agyam. Most mi a fenét csináljak? Itt ragadtam Ricky-vel a lakásába. És az ő ruhái lesznek rajtam... ez nekem jóval több volt, mint amit általában bírtam volna.
Zuhanyzás után felhívtam anyát, hogy az egyik barátomnál maradok addig, míg el nem áll az eső, és ő nem is nagyon kérdezgetett.
Kintről beszéd hangok szűrődtek, valaki nagyon nevetett. Mikor felvettem Ricky nagy méretű pólóját, ami igazából jóval a fenekem alá ért, és aminek összetéveszthetetlen Ricky illata volt, és egy melegítőnadrágot, akkor kilestem az ajtón, azonnal megpillantottam Changjo-t és Chunji-t (igaz, mondták, hogy szomszédok) és velük volt Hyori is, barátja kezét szorongatva.
- Á, itt vagy! Milyen jól áll Ricky ruhája rajtad, többet kéne hordanod!- kacsintott rám Changjo, mire fejbevágtam.
- Hát ti?- néztem Hyori-ra.
- Tudom, szívesebben lettetek volna csak kettesben, de mivel úgy hallottuk, buli van, ezért átugrottunk!- vigyorgott a lány, mire csak felsóhajtottam. Folyton azzal jött, hogy Ricky és én, és én és Ricky... egy idő után már én is beképzeltem, hogy van közöttünk valami.
- Nincs buli!- lépett ki egy konyhaszerű helyről a házigazda, már rajta is száraz ruha volt- Esztek, aztán már mentek is. Késő van, te meg holnap dolgozol!- mutatott a lányra.
- Igenis apu! Kész a vacsi?
- Kész, gyertek, üljetek le- mondta, és intett a népes csapatnak, hogy menjenek a konyhába, majd a szeme megakadt rajtam.
- Jó rád?- vonta fel a szemöldökét.
- Igen- néztem le magamra, és már megint zavarba jöttem.
- Gyere, csináltam ennivalót- terelt a konyha felé, ahol az asztalon kimchi és bulgoki volt kipakolva- Ezek itt gyakran csöveznek nálam, de csak mert ők képtelenek kaját csinálni maguknak.
- Ez nem igaz!- mondta felháborodottan Chunji- Csak ha azt ennénk mindig, akkor lekváros kenyér és rántotta mérgezésem lenne már!
- Én tudok kávét főzni!- tette fel védekezően a kezét a lány. Ha jól tudtam, ő sem lakott messze, de ő a családjával.
- Én meg... instant rament tudok csinálni!- csapott az asztalra Changjo, mire egy hangos húúú, volt a válasz. Valóban nehéz felönteni azt a tésztát forró vízzel.
- Úgy látszik, akkor te vagy a csoport konyhatündére- vigyorogtam Ricky-re- Én konkrétan még egy rántottát is odaégetek.
- Akkor Yoora vesztett, ő mosogat ma este!- vágott a szavamba ördögi mosollyal Chunji- De ha kapok egy puszit, akkor segítek!- erre megböktem a pálcikámmal. Pedig már megszoktam, hogy mindig ilyenekkel szórakozik.
- Felejtsd el! Ricky diktátor kezei alatt legalább mosogatni megtanultam- válaszoltam, mire a többiekből kitört a nevetés. Hát igen... szerettem az új barátaimat, hiába nem voltak vezérigazgatók gyerekei, hanem csak egyszerű emberek....

*

- Na jó, ideje hazamenni!- mondta Ricky a nappaliban, (ami egyben a hálószoba is volt) kidöglött társaságnak.
- Nem akarok!- nyafogott Changjo- Játszunk!- vetette fel.
- Mit akarsz? Legózni?- húzta az agyát Hyori.
- Nem, legózni egyedül szeretek. Üvegezzünk!- mondta hirtelen.
- Benne vagyok!- pacsizott össze vele Chunji is- Yoora, Hyori?
- Miért is ne?- vontam vállat, és leültem melléjük.
 - Okés!- huppant le a körbe a másik lány is.
- Akkor meg van szavazva!- sóhajtott Ricky, és leült mellém. Ismertették a szabályokat, hogy aki nem felel, vagy teszi meg amit kell, annak pucéron körbe kell szaladni a házat. Ez ijesztőnek hangzott, tudtam, hogy képesek behajtani.
Valahonnan előkerült egy régi üveg is, és Chunji megpörgette. Szerencsére nem sokszor kerültem sorra, így inkább csak nevettem rajtuk. Changjo-nak az egy emelettel felettük lakó ahjummához kellett bekopognia, élesztőt kérnie. És elég temperamentumos néni volt. Chunji-nak az előbb említett élesztőt kellett megennie. Szegénykém, csoda, hogy nem lett rosszul tőle. Hyori- nak el kellett böfögnie az abc-t, és bevallom egész tehetséges volt benne. Changjo csak nevetett rajta, ami meglepett, elvégre ki gondolta volna, hogy a böfögéstől nem ábrándulnak ki az emberből. Ricky-nek énekelnie kellett, ki az ablakon, mikrofonnal a kezébe, ami mellesleg valami régi karaoke szettből volt. De meglepett, hogy milyen jó hangja volt. Én csak egy kérdést kaptam, mert nem inkább a felelés mellett döntöttem, Chunji-tól, hogy hány sráccal jártam eddig. Megelégedett a "három" válasszal.
- Na, még egyet pörgetek, aztán megyünk haza!- mondta a lány, és jó erősen megpörgette az üveget... ami újfent rajtam állt meg.
- Felelsz vagy mersz?- vonta fel a szemöldökét.
- Merek!- vágtam rá, mert tudtam, hogy Hyori-tól kitelne még pár perverz kérdés.
- Akkor- gondolkozott el, és mosolyogva összenézett a pasijával. Ajaj, miért van rossz érzésem?
- Szóval?- kérdeztem a választól tartva.
- Csókold meg Ricky-t!- jött az egyszerű válasz.
- Hogy mi? Nem!- vágtam rá azonnal, és félve a fiú felé néztem, aki szintén engem bámult kérdően.

- Akkor kezdhetsz vetkőzni! Jobban is járunk!- mondta nevetve Chunji.

- Ne legyél már ilyen puhány, Yoora, nem ez lesz az első csókod, ez csak játék. Igaz, Ricky?- nézett Hyori a fiú felé is, aki csak megvonta a vállát, mintha neki teljesen mindegy lenne.

- Igaz, nem ez lesz az első- vontam meg én is, nemtörődömséget tettetve, és a fiú felé araszoltam, akit úgy tűnt meglepett, hogy belementem a dologba. Jesszus, én magam sem hittem el, hogy belementem. Elég volt egy pillanat az ajkára, hogy tudjam, nem döntöttem rosszul. Vagyis... miről beszélek?

Csak nyomsz egy puszit a szájára, és meg is van!- biztattam magamat, de Changjo mintha az elmémben olvasott volna.

- Rendes csókot, nem puszit!

Erre megforgattam a szememet, ráültem a sarkamra Ricky-vel szemben, aki még mindig érdeklődve vizsgálgatott, mintha még mindig nem hinné el, hogy megteszem.

- Gyerünk már!- kuncogott mögöttem Hyori, mire kapott egy gyilkos pillantást tőlem. Igen, frusztrált, hogy ennyire bámulnak. Végül vettem egy újabb nagy levegőt, kezemet a srác vállára fektettem, előre hajoltam, és szememet lehunyva, ajkaimat Ricky szájához nyomtam. Próbáltam nem azonnal elhúzódni, hogy beilljen rendes csók kategóriába, így is furcsa volt, mert a fiú szobormereven ült velem szemben. Rosszul is esett, hogy belőle semmit nem váltott ki a csókom. Nyilván alig várta, hogy vége legyen. Már el akartam húzódni, mikor valami egészen váratlan történt. Megéreztem a fiú kezét a derekamon, amint közelebb húzott, és az ő ajkai is elkezdtek mozogni az enyém alatt, nem eresztve el engem. Ezen egy pillanatra meglepődtem, de szinte azonnal elvesztettem a józan eszemet. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de szinte azonnal kizártam a fejemből a többieket, és csak ő létezett a szobába. A csókja… olyan édes volt, mint ő maga. A simogató keze pedig a derekamon ne állt meg, ettől kirázott a hideg.

Végül elhúzódott tőlem, nem is olyan sokára, és apró kis mosollyal az arcán nézett rám, a szemei csillogtak.

- Öhm… ez… igazán…- motyogta Changjo, ezzel ráébresztve, hogy nem vagyunk egyedül. Azonnal elhúzódtam tőle, a fejem vérvörösre gyulladt.

- Hyori, miért nem azt mondtad neki, hogy engem csókoljon meg, erre én is beneveznék!- pislogott Chunji is.

- Ennyi elfojtott szenvedélyt régen láttam már!- sóhajtott Hyori- Szóval lehet jobb lenne, ha mi most lelépnénk, hadd folytassák csak!- ragadta meg a két fiú karját a lány, és húzta magával az előszobába- Aztán csak okosan!- kiáltott vissza, és már kint is voltak a lakásból.

Ricky felnevetett, mihelyst kiléptek, holott én még mindig rohadtul zavarban voltam amiatt a csók miatt.

- Bocs, ezek nem normálisak!- mondta, és elkezdte összeszedni a szétdobált chipses zacskókat, és üvegeket. Ennyivel el van intézve?

- Ez...- motyogtam, mire rám nézet, elém sétált, és beleborzolt a hajamba.

- Ne aggódj! Nem mászok rád. Csak gondoltam, adjunk nekik valami boldogságot, úgy tűnt egy ilyen műsor után hamarabb lelépnek. És láss csodát, valóban!- nevetett. 

Én meg ajkamba haraptam. Szóval erre fel volt az a viszonzott csók. Nem azért, mert érezne valamit. Ez fájt.

- Fáradt vagy igaz?- kérdezte, mire bólintottam, még mindig némán- Nem fog elállni az eső, itt kell maradnod. Mivel lány vagy, aludhatsz az ágyamon, mindjárt megágyazok.

Kész, tényleg nem lett más amiatt a csók miatt. Egyszerűen csak... szórakozás volt. Miért érzem magam ennyire rosszul emiatt? Miért kell nekem olyat szeretni, aki nem viszonozza?

- Yoora, jól vagy?- lépett elém, mikor vagy 3 perce egy helyben álltam, magam elé bámulva. Megemelte az államat, hogy a szemébe nézzek- Ha ez amiatt a csók miatt van... sajnálom, talán mégsem kellett volna. Csak épp... Figyelj! A helyzet az, hogy...

- Hagyjuk- szakítottam félbe. Cseppet sem volt kedvem hallgatni az idióta kifogásait- Fáradt vagyok. Az a csók meg... barátok vagyunk, nem igaz? Kit érdekel, az ilyen megesik!

Felvont szemöldökkel nézett rám, majd bólintott egyet, és az ágyat kezdte elrendezni.

- Szívesen alszok a kanapén, így is rosszul érzem magam, amiért betolakodtam- ültem le az említett darab karfájára.

- Én hívtalak, ne felejtsd el- mosolygott rám- Tessék, kész is van. Aludj nyugodtan!- dobta le magát a kanapéra, és magára húzott egy pokrócot, és azonnal lecsukta a szemét. Hát rendben van...

Éppen el akartam sétálni mellette az ágyhoz, mikor váratlanul megragadta a kezemet, és visszahúzott. A lendülettől szinte ráestem, de még időben sikerült visszanyerni az egyensúlyomat. De hogy ne boruljak rá, inkább leültem az ágya szélére, és vártam, hogy mit akar mondani. Szeme még mindig csukva volt, mikor elmotyogta:

- Ne járj többet olyan seggfejekkel, mint az a srác volt!

- Nem vagyok bolond!- mosolyodtam el, az arcát nézve. Te idióta manó, én csak veled akarok járni! Nem érdekel, hogy honnan jöttél.

- Helyes!- vigyorodott el ő is, szemét még mindig lehunyva, és eleresztette a kezemet. Felálltam, és bebújtam az ágyba, és lekapcsoltam az éjjeli lámpát. 

- Jó éjt!- suttogtam, de már nem felelt, lehet, hogy elaludt.

*

Reggel korán keltem. Nem sokat aludtam, eleve, a tény, hogy Ricky ágyában fekszem, valahogy kiakasztott. Gondoltam elsuhanok a fürdőbe, megmosom az arcomat, hátha attól majd normálisan tudok gondolkozni. 

Még este levettem a melegítőnadrágot, annyira melegem volt, a póló így is hálóingnek tűnt rajtam.

A fiú békésen aludt, mikor mellé sétáltam. A vonásai rendezettek voltak, édesen szuszogott. A tekintetem az ajkára vándorolt. Istenem, ezzel találkozott tegnap az én szám! 

Megráztam a fejemet. Ebből elég. Verd ki őt a fejedből, Yoora, mert neki nem kellesz. Találsz majd mást. 

A szöszmötölésemre elkezdett mocorogni, így gyorsan elhagytam a nappalit, ne arra keljen, hogy őt bámulom.

Kisétáltam fáradtan a folyosóra, ahonnan nyílt a fürdőszoba, és furcsa zaj csapta meg a fülemet. Mintha valaki kulccsal próbálná nyitni az ajtót. Nem igazán értettem, de a következő másodpercben valaki tágra nyitotta az ajtót, és belépett a lakásba. A szavam elállt, mikor megláttam... De ő is meglepődött, meglátva engem.

- Kwon Yoora?- kérdezte.

- Yoo asszony?- nyögtem ki én is. Mert előttem Szöul egyik legbefolyásosabb nője állt, akivel már gyakran találkoztam jótékonysági esteken, és egyéb rendezvényeken. Anyámmal inkább volt jó viszonyban. De itt... és most... mit keres? Láttam a szemén, hogy ő is ugyanezt kérdezi magától, elvégre jól tudta, kinek a lánya vagyok. Nem is lepődtem meg csodálkozásán, elvégre itt állok, egy nagyobb méretű pólóban, és nagyon nem otthon vagyok.

Ekkor csoszogó lépteket hallottam a hátam mögül. Ricky is felébredt, és a szemét dörzsölve lépett mellém.

- Hát itt vagy!- mosolygott rám, majd ekkor tűnt fel neki, hogy ki áll előttem- Á, anya! Nem is mondtad, hogy benézel!- ásított egyet, és elsétált a konyha felé. 

Anya? Hogy mi a fene?

/Folyt. köv./

Coffee Prince 3. rész /Ricky/

3. rész

Másnap reggel már az őrület határán voltam.

- Ez a ruha túlságosan slampos... ez meg túl elegáns. Ez kivágott, de még mennyire...- nyögtem, és a hátam mögé néztem, az egyre magasodó ruhahalomra, ami nem felelt meg az elvárásaimnak. Tehetetlenül lerogytam az ágyamra. Nem hittem el, hogy ez tényleg én vagyok. Mit érdekel engem, hogy milyen ruhába megyek találkozni ezzel a fiúval? A mi kapcsolatunk teljesen csak a munkán alapszik, és elég egyértelműen leszögezte, hogy ez nem randi... Amúgy sem randiznék velem, még jó, hogy nem!

Éppen ezért nem értettem, hogy most miért is lovaltam bele magam ennyire, a "mit vegyek fel, ami Ricky-nek tetszeni fog" dologba. Ez a fiú csak a bajt hozza rám. Végső elkeseredésemben magamra kaptam a kedvenc barackszínű lenge nyári ruhámat, hozzá illő lapos sarkú cipőt, hajam tetejét csattal felfogtam, hogy ne lógjon a szemembe, a többit szabadon hagytam. Belenéztem utoljára a tükörbe, és bár nem voltam közel sem tökéletes ebben a szerelésben, mégiscsak így indultam el. 

10 perc volt gyalog a kávézóig, amit nyugodt tempóban tettem meg, nem akartam megizzadni, hogy még büdös is legyek. Így viszont...

- Késtél. Öt percet- jegyezte meg Ricky, aki lazán a kávézó falának dőlt. Azonban mosolyán láttam, hogy nem igazán haragszik ezért. Egyszerű farmerben, és egy pólóban volt, ami legalább annyira jól állt neki, mint a kávézóban viselt egyenruhája, inggel. Vagyis, Yoora, vedd elő a szemedet, nincs ebben a fiúban semmi különleges, csak épp annyi, hogy valamiért még nem zúgott beléd!

- Az én telefonomon csak négyet- mutattam fel a készüléket.

- Az enyém szerint néztük- szélesedett el még jobban a mosolya- Amúgy megérte várni. Csinos vagy!- folytatta, amitől éreztem, hogy a fejem azonnal, és persze, természetesen indokolatlanul vörös lesz. Hogy leplezzem, lehajtottam a fejemet, és a hajamat kezdtem birizgálni. De csak azt értem el, hogy felnevetett, elém lépett, és az ujjával megemelte az államat, így kénytelen voltam a szemébe nézni. Úgy tűnt, nagyon jól szórakozik.

- A fiúk felétek nem szoktak ilyeneket mondani? Vagy mitől jöttél ennyire zavarba, Hercegnő?

Erre valamelyest észbe kaptam, és elhessegettem a kezét.

- Fenét jöttem zavarba tőled...- motyogtam.

- Helyes! Akkor még beköszönünk Hyori-nak, és a hétvégenként dolgozó Soo Hyun-nak, aztán mehetünk is.

Beléptünk a kávézóba, ahol volt épp pár vendég. Soo Hyun egy átlagos srác volt, aranyos arccal, jöttünkre felnézett.

- Ricky, a barátnőd?- kérdezte a mellettem álló fiút.

- Nem, az új alkalmazott. Ti pont sosem fogtok együtt dolgozni, de azért jó, ha ismeritek egymást. Soo Hyun, ő Kwon Yoora!- mondta a a fiú.

- Szia!- intettem neki mosolyogva- Hyori?

A lány épp akkor sietett ki a raktárból, és nagyra nyílt a szeme, mikor meglátott minket.

- Hát ti? Visszahúz a melóhely szabadnapon is?

- Ugyan!- legyintett nevetve a fiú- Csak megyünk valahová, és beköszöntünk!

- Együtt? Randiztok?- csillant fel a szeme és cikázott közöttünk. Csak felsóhajtottam.

- Persze, azonnal össze is házasodunk...- morogtam, mire Ricky rosszallóan nézett rám.

- Nem, munkaügyben megyünk- hárította el ő is.

- Pedig jól néznétek ki együtt- vont vállat Hyori vigyorogva, mire már kezdtem zavarba jönni.

- Nem megyünk?- szűrtem a fogaim között a mellettem álló fiúnak, aki csak jól szórakozott rajtam, de bólintott.

- Jó munkát mára!- kiáltotta vissza a másik kettőnek, majd megindult az ajtó felé, én meg követtem.

- Most már elmondod, hogy hova megyünk?- kérdeztem, mikor megindult az utcán.

- Meglátod!- válaszolt és kicsit lassított, hogy beérhessem.

- Messze van?- kérdeztem egy perc után.

- Metróznunk kell és egy kicsit gyalogolni- vonta meg a vállát, nem nézve rám.

- Miért nem fogunk taxit?- értetlenkedtem.

- Mert nem szennyezzük a környezetet- mosolygott rám.

- A sok gyaloglástól fájhat a lábam!- makacskodtam tovább, mire megtorpant, és felém fordult.

- Ha majd leszakad a lábad, viszlek a hátamon! Amúgy nem azt mondtad, hogy nem leszel idegesítő?

- Már bánod, hogy magaddal hoztál?- vigyorogtam rá, élvezve, hogy ki tudom hozni a sodrából. Hogy legalább valamilyen reakciót kiváltok belőle.

- Közel vagyok hozzá!- csóválta a fejét, majd ismét elindult, én meg mentem utána, még mindig vigyorogva, mint a tejbetök.

*

- Nyugi, már csak be kell kanyarodnunk abba az utcába!- mondta egy fél óra után, mikor átmetróztuk az egész várost.

- De ezt mondtad 5 perce is- motyogtam. Már tényleg nem tudtam hová megyünk.

Két perc múlva azonban megállt egy épület előtt.

- Itt is vagyunk!

Felpillantottam az impozáns épületre. Még sosem jártam itt előtte.

- Mi ez?

Erre csak felsóhajtott.

- Nyisd ki a szemedet!- majd felmutatott egy nagy plakátra, ami az ajtó felett díszelgett, rajta a felirat: 24. Nemzetközi Kávéfesztivál.

- Kávéfesztivál? Ilyen is van?- nevettem fel.

- Már hogy ne lenne. Elég nívós rendezvény, csak a meghívottak mehetnek el. Idén az első, hogy kaptunk mi is, de a főnöknő elfoglalt volt, így ő nem tudott eljönni. Ezért nekem adta a két jegyet- indult meg a bejárat felé, és a biztonsági őrnek átadva a jegyeket, be is léptünk.

- És akkor miért engem hoztál el?- csodálkoztam.

- Nem is tudom. Más nem ért rá, te pedig szeretethiányos vagy- vigyorgott- Meg még szakmába is vág.

- Szeretethiányos, mi?- nevettem- És majd te jól megszeretgetsz?

Erre megtorpant, és rám nézett. Furcsa mód, kicsit vörös volt a feje, mintha zavarba lenne. 

- Nincs tervben, de ügyes lány vagy, találsz magadnak valakit!

- Nem csoda, hogy nincs barátnőd- morogtam.

- Honnan tudod, hogy van e vagy nincs?- vonta fel a szemöldökét.

- Ha lenne, nem engem "pesztrálnál"- vigyorogtam rá. De egy percig tényleg elgondolkoztam, hogy mi van, ha tényleg van barátnője

- Fárasztó vagy, na gyere!- intett, majd egy ajtón keresztül beléptünk egy hatalmas térbe. Szó szerint leesett az állam. Bent egy csomó kis stand volt felállítva, és egy csomó ember járkált körülöttük, látszólag sok volt a külföldi is. A levegőben a kávé semmivel nem összetéveszthető illata terjengett.

- Ez nem semmi- motyogtam. Lenyűgözött, hogy tényleg ilyen nagyszabású a dolog.

- Mondtam én! Na gyere, nézzünk körbe.

*

A következő három óra azzal telt, hogy körbejártunk minden egyes standot, megnéztük a különleges kávékat, a kávé elkészítéséhez legjobb gépeket, a kávéba való rajzolás legjobbjai is jelen voltak. De a legérdekesebb számomra mégis Ricky volt. Az arca, ami teljesen átszellemülten nézte a dolgokat, és a hangneme is teljesen megváltozott még velem szemben is. 

Mondta, hogy kóstoljam meg a kávésoknál kitett mintákat, mondjak róluk véleményt. Így egy csomót kávét, kávés csokit, egy kis kávés sütit termeltem be aznap. 

Végül délután sikerült újra leülni, és kezemben (ki gondolta volna) egy kávéscsészével, mellettem egy szintén kicsit kifáradt fiúval, végre szusszanhattam az egyik kihelyezett kávézónál.

- Ennyi kávé után két hétig nem alszok- kuncogtam.

- Ki mondta, hogy ennyit igyál- bökött vállon Ricky.

- Mert úgy tűnik, hogy nem iszol kávét, így valakinek csekkolnia kellett őket, nem igaz?- mondtam. Mert feltűnt, hogy a srác valóban odavan a kávés dolgokért. De semmilyen kávét nem ivott mégsem egész nap.

- Én érzem az illatukról, hogy jók e- mondta.

- Kóstolás nélkül?- csodálkoztam.

- Nem szeretem annyira a kávét, meg aztán nincs szükségem rá, így is sokat pörgök- nevetett.

- Akkor miért dolgozol egy ilyen helyen?- dőltem előre, az asztalra könyökölve- Úgy jött le, hogy imádod a munkádat.

- Igen, tényleg szeretem. De nem a kávé miatt. Az emberek miatt. A kávézási szokások sok mindent elárulnak az emberekről, higgy nekem.

- Mit árulnak el?- furcsálltam.

- Nehéz elmagyarázni...- mondta, majd rámutatott egy nőre- Ő például azért issza a kávét, mert siet, valószínűleg este lesz műszakja, de ide mindenképpen jönni akart. Azok az öltönyösök ott, azért isszák a kávét, mert úgy stílusosabb megbeszélést tartani. Valószínűleg a fele ott fog maradni. Meg is feledkeznek róla. Az a férfi ott a kávé ízéért issza, és nem a hatásáért. Valószínűleg túl sokat is iszik, látszik is rajta, hogy nem kéne....

- Jó, elég... ezt te honnan látod?

Igen, én nem láttam semmi különöset se a nőn, se az öltönyösökön, se azon a fickón. Mind egyformán, nyugodtan ült a helyén.

- Ismerem már eléggé a jeleket- vigyorgott, felvonva a szemöldökét.

- Akkor én miért iszom a kávét?- tettem keresztbe a kezem kihívóan.

- Hmm... eddig még nem láttalak kávézni. Valószínűleg te sem szoktál. De ma ittál. Hogy miért? Mert a kedvembe akartál járni!- vigyorgott.

- Persze, azért iszom, hogy boldoggá tegyelek!- fintorogtam, majd a vállára csaptam.

- Ha boldoggá tudnál tenni, már elvettelek volna feleségül- vágott vissza.

- Ki mondta, hogy igent mondanék?

- Igaz is, rád egy szőke herceg vár valahol... - kacsintott rám- Nem vagy éhes?- váltott témát.

- Nem...- de korgó hasam ellenem beszélt.

- Rendben, a kávézó közelében van egy BBQ hely, menjünk oda- rángatott fel finoman, majd kimentünk az épületből. Annyira már nem is bántam, hogy újra friss levegőn lehetünk, mert már kezdett megfájdulni a fejem a sok kávétól, és a tömény illattól.
 Az ott látott kávékról beszélgettünk visszafelé a metrón, és az út most sokkal rövidebbnek tűnt.

- Köszi, Ricky, hogy elhívtál!- motyogtam, miközben leültünk az étteremben.

- Ugyan már. Örülök, hogy nem kellett egyedül jönnöm. Jobb voltál, mint a semmi- nevetett, majd leadta a rendelést.

- Bájos stílusodat csak felém nem villogtatod- csóváltam a fejem- Tettem valamit ellened?

- Hasonlítasz valakire- dőlt hátra, és rám nézett.

- Valakire?- csodálkoztam.

- Valakire, aki már nincs köztünk...

- Oh- meglepődtem- Sajnálom... valaki, aki fontos volt neked.... meghalt?

- Jaj, szó sincs róla, hogy meghalt volna, vagy ilyesmi- nevetett fel- Csupán már nem olyan, mint volt!

- Értem- könnyebbültem meg. Nem szerettem, ha az emberek életében valami melodráma volt- Ex barátnő?

- Sok a személyes kérdés. Ennyire azért még nem vagyunk közel egymáshoz!- nézett el másfelé, mire lebiggyesztettem az ajkamat- Talán te is olyanná válsz majd egyszer, mint ő- motyogta, majd mosolyát visszavarázsolva felém fordult.

- Iszunk soju-t?

Én meg, mivel jobb ötletem nem volt, rábólintottam.

*

Végül fene tudja, hogy lett hirtelen este 10 óra, de arra eszméltem, hogy anya hívott, hol a fenébe is vagyok. 

Igazából zavarba ejtő volt az, hogy mennyire belefeledkeztem a fiúba, és a vele való társalgásba. Végül megittunk bizonyos mennyiségű soju-t is, de annyit nem, hogy megárthasson. Mármint én magam csak kicsit szédelegtem az elején, de mivel ettem rá, ezért sokkal jobban lettem. És Ricky-n sem látszott semmi jele annak, hogy nem lenne magánál.

- Mennem kell!- álltam fel, mire követte a példámat.

- Hazakísérlek!- ajánlotta fel.

- Nem szükséges!- hárítottam el- A munka után is hazataláltam egyedül.

- Csak fogd be, és menjünk!- csóválta a fejét vigyorogva, és kiléptünk az éjszakába.

Némán mentünk hazafelé, kicsit befagytak a témák. Pedig ma valóban nagyon jól éreztem magam vele. És valahogy... jó tudom, hülyeség, elvégre miért imponál valakinek az, ha valaki nem érdeklődik iránta, de ezért talán még jobban tetszett. Attól féltem, ha nem vigyázok, akaratlanul is beleesek ebbe a srácba, holott nagyon nem kéne. Barátnak még szuper, de... aissh, Yoora, ne veszítsd el a fejedet!

- Itt is vagyunk- álltam meg a kapunk előtt.

- Szóval ez a hercegnő palotája!- nézett fel a házamra.

- Azért nem ilyen drasztikus a helyzet- nevettem zavartan.

- Jól éreztem magam ma- mondta hirtelen.

- Én is- mosolyogtam rá.

- Azt hiszem te vagy életem kudarca. Az első ember, akit egy kicsit félreismertem- biccentette félre a fejét.

- Kicsit?- kérdeztem vissza.

- Na jó, nem vagy olyan vészes, Hercegnő!

- Te sem vagy olyan borzalmas, oppa!- csúszott ki a számon, mielőtt végiggondoltam volna.

- Mit mondtál?- vigyorgott rám.

- Semmit- makogtam, és elfordultam, hogy bemeneküljek a házba, mire visszahúzott és karjait körém fonta, hogy ne meneküljek.

- Naa, hadd halljam még egyszer! Minek neveztél?- nevetett a fülembe, és elkezdte csikizni az oldalamat.

- Félrehallottad- nevettem, és tehetetlenül vergődtem a karjaiba, majd annyira szenvedtem, hogy kivisítottam:- Oppa!

- Látod, nem volt olyan vészes!- állt le, és szembefordított magával. Meglepődtem, hogy hirtelen szembetaláltam magam a kipirult arcával. Ezért belém rekedt a szó, lenyűgözve néztem a fiút, majd lassan az ajkára tévedt a tekintetem, ami relatíve nem is volt annyira messze az enyémtől. És elkapott a vágy, hogy megcsókoljam...
Láttam a szemén, hogy észrevette a változásom, és azt hittem, azonnal el fog tolni magától, de csak meredt rám továbbra is. Libabőrös lettem, és már nem is próbáltam a hűs esti szélre fogni. Megdermedtem, mikor közelebb hajolt... majd még közelebb... Már tényleg nem volt messze... Már lehunytam a szememet, arcomon érezve a leheletét...

- Hercegnő, van valami a szempilládon!- mondta végül, nagyon közelről, hogy azonnal kipattantak a szemeim. 

- Oh- nyögtem végtelen zavaromba, és tűrtem, hogy leseperjen valamit a szememtől. Hogy lehettem ilyen bolond? Hát persze, hogy esze ágában sem volt megcsókolni, totál beégettem magamat!- haraptam az ajkamba.

- Akkor én megyek, hétfőn találkozunk- szólalt meg, és mintha ő is kicsit zavarba lett volna. Intett egyet, és elindult visszafelé az utcán, de még visszafordult- Ja, és ha lehet, legközelebb is hagyd otthon a koronád, kislány, mert ma élveztem a társaságod!- a sötétben is láttam, hogy elvigyorodott, majd integetett még egy sort, és végül eltűnt a szemem elől. Homlokomat nekitámasztottam a hideg kerítésünknek. Basszus, basszus, basszus... tényleg belezúgtam a kávés fiúba?

/Folyt. köv./

Coffee Prince 2. rész /Ricky/

2. rész

- Kelj fel, Yoora!- noszogatott az anyám.

- Nem akarok visszamenni oda- motyogtam a párnámba.

- Márpedig muszáj- lehúzta rólam a takarót, hogy megéreztem a lábamon a hideget. Így kénytelen voltam kikászálódni az ágyból, a fejemet a hideg víz alá dugni, hogy valamivel éberebb legyek. És Ricky azt mondta, ma reggel még fel is kell mosnom... Annyira, de annyira idegesített annak a  fiúnak a gondolata is, hogy az arckrémes tubust a földhöz csaptam. 

Csak mert ő annyira emberbarát, akkor már ő valaki? Azt hiszi elvigyorodik, és az ölébe esik minden? Azt hiszi, hogy lealázhat engem? Engem, Kwon Yoorát? Hát majd lesheti.

Mikor készen lettem, felkaptam a táskámat, és elindultam a kávézó felé. 35 perccel hamarabb érkeztem, még öt perccel hamarabb is odaértem, mint az a Hobbit kérte. A baj az volt, hogy ő ezt nem láthatta, mert bent sem volt. Sőt, egész végig nem volt ott, míg felmostam a padlót. Pedig tényleg nagyon igyekeztem, hogy az orra alá dörgölhessem, hogy nem vagyok olyan, akinek a munkától letörik a körme. Épp a takarítószertárba pakoltam a sötétben (persze, hogy nem találtam a villanyt) mikor hallottam, hogy valaki besiet a pult mögé. Na végre, itt van Ricky!- gondoltam magamban, magam sem értve, miért örülök a társaságának.

Azonban, mikor valaki két másodperc múlva a nyakamba ugrott, egy hatalmas: Meglepetés! felkiáltással, azonnal tudtam, hogy házszámot tévesztettem, ez nagyon nem az a fiú. Ijedtemben nekiestem a polcnak, mire valami kemény a fejemre esett.

- A francba..- motyogtam a fejemet tapogatva, hogy egyben van e még. majd felnéztem a támadómra. Egy szőkés hajú, ismeretlen fiú állt felettem tátott szájjal, és meredten bámult rám. Nyilván őt is meglephette a dolog.

- Te nem Ricky vagy...- motyogta.

- Örülök, hogy rájöttél!- mondtam, miközben még szédelegtem.

- Nagyon sajnálom!- harapott a szájába a fiú.

- Á, Changjo, itt vagy?- hallottam a pult felől Ricky hangját, és nemsoká megjelent a feje a szertárajtóban- Mit csináltok ti itt kettesben? És Yoora... miért vérzik a homlokod?- nézett rám kérdően.

- Vérzik a homlokom?- nyúltam az említett testrészemhez, és valóban éreztem, valami nedveset.

- Letámadtam, mert azt hittem, hogy te vagy az!- mondta a szőke fiú, Changjo még mindig bűnbánó arccal.

- Te szerencsétlen- csóválta a fejét Ricky, majd a karomnál fogva kihúzott a pult mögé, és leültetett- Hozok valami fertőtlenítőt, várj egy percet.

Úgy tettem, ahogy mondta, majd egy perc múlva vattapamaccsal és egy elsősegélydobozzal jelent meg.

- Szóval, Yoora, ez itt az idióta haverom, Changjo. Changjo, ez pedig a tegnap felvett csaj, Yoora.

- A beképzelt?- kérdezett vissza a szőke. 

Remek. El lettem könyvelve. De fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy vitát nyissak, így lehunytam a szememet, és hagytam, hogy Ricky bekenje valamivel a sebemet a fejemen. Egy szisszenés sem hagyta el az ajkamat.

- Nem olyan vészes...- motyogta Ricky, de nem tudhattam,hogy ez válasz Changjo-nak, vagy az én sebemnek az értékelése. De kíváncsi voltam, ezért kinyitottam a szememet. Azt azonban nem is sejtettem, hogy ilyen közel lesz hozzám az arca, ahogy épp ráfúj egyet a sebemre. Ő is meglepődött, mikor találkozott a tekintetünk.Csak meredten bámult rám, és én meg rá.

Valami furcsa érzés kerített a hatalmába, de nem tudtam megmondani, hogy mi is az pontosan. Egyszerűen csak... volt valami ebben a fiúban, amire nem tudtam rájönni. De könnyű volt belemerülni a tekintetébe. Várjunk... mi?

- Öhm... ha meguntátok egymás bámulását, akkor esetleg válaszoltok a kérdésemre?- jutott el hozzám Changjo hangja, mire egyszerre néztünk el másfelé. Ricky megköszörülte a torkát, és fejbe vágta barátját.

- Legközelebb ne ugorj rá a kollégáimra- morogta- Amúgy mi volt a kérdés?

- Kapok egy kávét?- támaszkodott a pultnak a fiú.

- Persze, Yoora csinál neked egyet. De legközelebb ne gyere be nyitás előtt!- majd hátra ment az irodába. Utána néztem, és fintorogtam egyet. Micsoda kiskirály!

Visszafordultam Changjo felé, és gyorsan készítettem neki egy hosszú kávét, amit kért, papírpohárban.

- Annyira nem vagy szörnyű, mint tegnap Ricky leírt- nézett rám áthatóan a fiú- Sőt, igazából azt mondta, hogy "Jött egy új alkalmazottunk. Nagyon szép, de beképzelt, hisztis, és nem érdekli az egész kávézó. Nem csípem az ilyen lányokat!"- utánozta Ricky hangját, ami önmagában elég vicces lett volna.

- Valamiért nem lepődtem meg, hogy a Hobbit ilyesmiket gondol rólam!- sóhajtottam, és Changjo elé toltam a kávét.

- Hobbit?- nevette el magát.

- Olyan kis édes manó- csúszott ki a számon, mielőtt gondolkozhattam volna.

- Édes?- nevetett még jobban.

- Nem úgy értettem- morogtam, majd mikor ki akarta fizetni a kávét, csak eltoltam a kezét- Meghívtalak rá!- vontam vállat.

- Ricky tényleg tévedett. Lehet, hogy elhívlak randizni is!- csapott az asztalra mókásan a fiú.

- Van barátnőd, ember- jelent meg Ricky a pult mögött.

- Hát, ha esetleg már nem lenne, akkor visszatérünk a témához!- ütögette meg a kezemet- Ne aggódj!

A másik már éppen készült fejbe vágni, de az arrébb csusszant, és már az ajtónál is volt

- Majd még jövök a napokban!- intett egyet, és már kint is volt. Elmosolyodtam.

- Bocsi, Changjo kicsit idióta- fordult a kávéfőző felé Ricky.

- Kedves srác!- vontam a vállam- Jó fej.

- Pedig nem vagytok egy "kategóriában"- macskakörmözött a levegőbe apró kis mosolyával.

- Nem. És akkor mi van?- néztem rá kihívóan, mire elvigyorodott.

- Fejlődsz, Kwon Yoora. De most fordítsd meg a táblát. Kinyitunk.

*

Végül egész nap nem sokat beszéltünk. Néha feltűnt ugyan, hogy rajta hagytam a szememet a fiún, magam sem értve a tettemet. Minden emberrel annyira közvetlen volt, mindenkire őszintén mosolygott, mindenkihez volt egy két kedves szava, igen, feltűnt, hogy gimis lányok csoportjai kérték tőle a kávét, és pirultak el, ha megdicsérte a hajpántjukat. Milyen nevetségesek!

Mégis, mi olyan nagyszerű ebben a fiúban? Jó, nyilván nekem is imponálna, ha éppen azzal a kis jogvédett mosolyával mondana valami kedveset, de hát ugye... jelek szerint egyetlen ember vagyok a földön, akit valamiért nem bír, és csak szórakozik rajtam. Hogy miért? Jó ég tudja...

Délután kellemes meglepetés fogadott. A legjobb barátnőim jöttek be hozzám, So Hee és Kyung Mi.

- El sem hiszem hogy tényleg itt dolgozol!- húzta a száját So Hee, mikor üdvözöltem őket.

- Én azt nem hiszem el, hogy belementél!- mondta Kyung Mi, és mikor elkészítettem a kávét kérlelően néztem Ricky-re aki csak egy legyintéssel mutatta, hogy odamehetek hozzájuk az asztalhoz.

Kivittem nekik a kávét, aminek habjába Ricky két kis koronát rajzolt, ezzel utalva valamilyen szinten arra, hogy üvegkalitkában felnőtt hercegnőknek tart minket. És lehet, hogy igaza is volt.

- Jól néz ki- szagoltak bele barátnőim- Hogy bírod?

Valahogy úgy éreztem, hogyha találkozok majd velük, akkor kiakadok, hogy mennyire utálok itt lenni, és mennyire megalázó, most viszont úgy éreztem, hogy meg kell védenem a helyzetemet.

- Nem olyan vészes. Sőt, egész jó.

- Ez tényleg te vagy?- tette a homlokomra a kezét So Hee- Te voltál az, aki mindig lenézte az ilyen munkákat. Most meg…?

- Tényleg vannak pillanatok, mikor érdekes. Sok ember fordul meg itt, jó őket figyelni.

- Sosem hittem volna, hogy bejön neked egy ilyen meló!- fintorgott kicsit Kyung Mi.

- Ne mondjatok semmi rosszat a munkámra. Inkább próbáljátok ki ti is!- dőltem hátra a széken összefont karral. Tudtam, hogy számukra furcsa a viselkedésem, de… számomra is furcsa volt.

- Jó, rendben, elhisszük, nem kell ilyen messzire menni- vigyorogtak.

- És ki ez a kis tündérfiú? Nagyon édes!- kérdezte So Hee.

- Ő Ricky…

- Már kellően beléd zúgott?- nevetett Kyung Mi.

- Nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem bírja a gazdag csajokat- nyögtem.

- Nem hinném… Most is erre felé bámul!

Erre odakaptam a fejemet, és megláttam, hogy a fiú valóban minket néz. De úgy tűnt, hogy inkább csak elbambult, mert nem vette észre, hogy felé nézek, csak pár másodperc múlva találkozott a tekintetünk, mikor felvonta a szemöldökét, majd elfordult. Mi a baja?

- Bár úgysem nagyon esélyes, de azért aranyosan mosolyog- vigyorgott So Hee.

- Mi a tervetek mára?- tereltem a témát a hobbitomról. Vagyis…. miről beszélek, ő nem az én hobbitom.

- Délután elugrunk abba a szaunába, ahol a múltkor is voltunk. Meg egy szépségszalonba. Kár, hogy nem jössz velünk!- biggyesztette le a száját Kyung Mi.

- Bizony kár… De majd gyertek be, ha tudtok, hozzám, rendben?- néztem rájuk kérlelően, mire hevesen bólogattak.

- Nyugi, mindennap bejövünk. Te meg mutasd meg annak a srácnak, hogy ki Szöul királynője!

Ezen elmosolyodtam, de magamban valahogy úgy éreztem, hogy pont a csillogás az, ami nem nyűgözi le a fiút.

Nem soká elmentek a lányok, én meg visszamentem a pult mögé. Kicsit furcsának éreztem most a lányokat. Valamiért zavart, hogy olyan lenézően beszéltek erről a helyről, holott magamban én is szidom. Mintha más nem szidhatná, csak én. Elvégre… annyira nem rossz tényleg.

- Ha befejezted a gondolkozást, ami mellesleg nem áll jól, kiszolgálnád a vendégeket- bökött meg a vállával a fiú viccelődve, mire bólintottam egyet, rá sem nézve megindultam a vásárlók felé. Az arcomra varázsoltam egy mosolyt, elvégre nem akartam, hogy bajt okozzak, kirúgjanak, és örökre szégyenben éljek, hogy még ennyit sem tudok megtenni. Meg hát vártam, hogy vége legyen majd ennek a munkának, és én visszatérjek ahonnan jöttem. És utána irány az álomutazás.

*

Másnap Ricky nem volt munkába, helyette egy másik lány volt, Hyori, aki hétvégenként szokott lenni főleg (én heti 4 napot dolgoztam, a hétvégéim mindig szabadok lehettek, és még egy nap a hétköznapok közül). Velem egyidős volt, és mint kiderült, ő volt Changjo barátnője. Azonnal megkedveltem, cserfes, mosolygós csaj volt, be nem állt a szája, ráadásul pont nem érdekelte, hogy honnan jöttem, nem tett gúnyos megjegyzéseket rám, egyszerűen elfogadott. Hamar összebarátkoztunk, valahogy én is könnyebben megszoktam az ő társaságát, mint a nyársat nyelt sznob fiatalokat. (Mint már említettem, nekem nem sok olyan barátom volt, aki nem tartozott a felső 10000-be.)

Így a szerda hamar elrepült. Az egyedüli, ami fájt, hogy hiába ígérték a barátnőim, hogy eljönnek, nem jelentkeztek. Mikor meg sms-t írtam nekik, akkor egyszerűen csak egy „bocsi, sajnos közbejött valami” választ kaptam. És ez nagyon nem tetszett.

Csütörtökön volt a szabadnapom, alig vártam akkor is, hogy végre valami olyat csináljak, ami a régi életemhez köt. Felhívtam a lányokat, hogy találkozzunk, de egyikük sem vette fel a telefont, a hívott szám, nem is volt elérhető. Végül hívtam a szüleiket, és ők csodálkozva kérdezték, hogy én miért nem tudom, hogy Busan-ba mentek két napra, még tegnap este, és azt sem értették, hogy én miért nem mentem velük. Motyogtam valamit arról, hogy tudtam, de nem voltam benne biztos, és épp nem érek rá, majd letettem.

Mi ez? Már nem is szólnak? Lehet, hogy tényleg nem tudnék menni, de attól még szólhattak volna igazán. Hisz mondtam nekik, hogy csütörtökön szabadnapom lesz.

Így persze elment a kedvem a kimozdulástól, pedig szívesen beköszöntem volna Hyori-nak, aki ma Ricky-vel dolgozott együtt, de így maradtam otthon. Mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, elkezdtem a neten nézni, hogyan kell a kávéhabból olyan csodákat csinálni, mint amit Ricky szokott. Találtam is videót a neten, nem is tűnt olyan nehéznek. Persze, mikor én álltam neki, hogy majd megmutatom a világnak, hogyan kell, hát nekem teljesen katasztrofális eredményt sikerült elérnem. A bejárónőnk állt mellettem a konyhába, próbált segíteni, és jót nevetett a bénázásomon. De hát… együtt nevettünk. Tényleg nem pincérnek születtem.

Pénteken már szinte vártam, hogy a munkában legyek. Ismét én voltam az első, aki érkezett, és itt ismét megpróbáltam alkotni valamit a kávés tejes dologból. Annyira belemerültem (mondjuk még mindig csak egy amorf paca lett), hogy nem is hallottam, hogy valaki a hátam mögé lép.

- Mit csinálsz?- hallottam a fülembe Ricky semmivel nem összetéveszthető hangját, mire ijedtemben kiesett a kezemből a kis hegyes végű szerszám, amivel a vonalakat húzogattam. Megfordítottam a fejemet, ezzel remélve, hogy a fiú kimászik az aurámból, de csak továbbra is nézte a csészémet, nem is zavartatva magát, hogy az orrom az arcát súrolja. Mivel a munkájáról van szó, úgy tűnt nem érzékel semmi mást.

- Ezt nem így kell csinálni!- mondta- Sokkal inkább a technikán van a hangsúly. Megmutatom- hátulról megragadta a kézfejemet, megfogott vele egy másik hegyes eszközt, és a kezemet mozgatva, vonalakat húzott vele. Az igazság az, hogy nagyon nem tudtam koncentrálni arra, amit mond és mutat. Hanem sokkal inkább arra, hogy az arcunk egymásnak préselődött, és a karja is körülöttem van. Miért hoz ez a fiú mindig zavarba? És én miért hagyom, hogy zavarba hozzon? Mi van velem? Ki ez a fiú?

- Így már világos?- nézett rám végül elengedve. Én még mindig úgy álltam, ahogy hagyott, magam elé bambulva.

- Mi van hercegnő? Sokkos állapotba kerültél egy közönséges pór érintésétől?- kuncogott, mire arcára néztem. Mosoly bujkált a szája szélén- Tudod, kicsit már hiányoztál, két együtt töltött nap után. De most végre újra együtt dolgozhatunk. Szóval mi lenne, ha először is lemosnád az asztalokat?- kacsintott rám, mire sóhajtottam egyet. Hosszú lesz ez a nap is.

*

Estefelé betoppant So Hee, nagy vigyorral az arcán, és azonnal elkezdte mondani, hogy mennyi minden jó dolgot láttak Busanban. Nem igazán volt hozzá hangulatom, elvégre engem elfelejtettek.

- És annyira helyes srác kérte el a telefonszámomat. Az apja a Park Hyatt Hotel egyik fejese- fejezte be a mondandóját So Hee.

- Rólam elfeledkeztetek?- kérdeztem durcásan.

- Hogy mi?- nézett rám nagy szemekkel.

- Mondtam, hogy csütörtökön nem dolgozok. Akár veletek mehettem volna…

- Nem dolgoztál? Nem is emlékeztem rá…- döntötte el a fejét a lány- De amúgy is azt mondtad, hogy annyira szeretsz itt dolgozni. Nem akartuk, hogy miattunk hiányozz… Meg amúgy is csak két hely volt már a repülőn- adta a jobbnál jobb indokokat, mire gúnyosan felnevettem. Nem ilyennek ismertem ezeket a lányokat. Fájt, hogy ilyen egyszerűen hagytak a fenébe… Minden megbánás nélkül.

- Akkor legközelebb is menjetek nélkülem, mert én annyira rohadtul szeretek itt dolgozni!- álltam fel idegesen.

- Nem értem, hogy miért kell így felkapni a vizet!- akadt ki ő is- Ha valami nem tetszik, akkor mondjad!

- Most mondtam! De ezentúl talán nem is tudom mondani… Mert már nem is fogjuk látni egymást, annyira el vagytok magatokkal!

- Hah, nevetséges vagy és féltékeny. Ha ilyen vagy, nem is jövök többet!- majd felállt és kicsörtetett az ajtón. Utána néztem, és ajkamba haraptam. Tényleg nem foglalkoztak velem, és bármennyire tudtam, hogy belőlem is a sértettség szólt, tudtam, hogy nem voltak ők igaz barátok. Eszembe jutott, amit anya mondott.

„- Elhiszem, Yoora, hogy azt hiszed, jobb vagy náluk, de apáddal rájöttünk, ha még most, nem teszünk semmit azért, hogy megváltozz, később sem fogsz elboldogulni az életben. Szerinted olyan sokan akarnak majd egy ilyen személyiségű lánnyal barátkozni?”

Egészen egy héttel ezelőttig hittem benne, hogy a barátaim nem a pozícióm miatt vannak velem. De hát ismertem őket jól. Kibeszéltük gyakran az embereket, főleg, akiket nem szívleltünk. Ezek után, hogy ilyen helyen dolgozok, és úgymond bemocskolom a kezemet, rólam is pletykákat terjesztenek majd? Azok, akikről azt hittem, jóban, rosszban együtt leszünk?

Nevetségen. Majdnem előtörtek a könnyeim, így motyogtam valamit Ricky-nek arról, hogy a raktárból kell szalvéta, aki mellesleg valószínűleg végig hallotta a beszélgetést, és beléptem a helységbe, majd leültem az egyik ládára. Hagytam, hogy kibukjanak a könnycseppjeim. Tudtam, hogy gyengeség sírni, de… csak úgy csorogtak. Nem tudtam megálljt parancsolni nekik.

- Menne a fenébe az összes hülye, beképzelt picsa!- sírtam fel belerúgva egy üres üvegbe. Majd rájöttem, hogy én is egy vagyok közülük. Nem! Én akkor is más leszek- határoztam el magamban. Ezentúl nem érdekel semmi, azt teszem, amit jónak látok, és nem azt, amiről azt hiszem, hogy a rétegem jónak látja.

- Nocsak, ha a hercegnőből Hamupipőke lesz, akkor a barátai cserbenhagyják?- hallottam egy hangot az ajtóból.

- Ricky, hagyd abba…- nyögtem, és felé fordítottam az arcomat. A szeme elkerekedett, mikor meglátta a könnyeimet. Az ajkába harapott zavartan, és közelebb lépett, majd mellém ült, és esetlenül átölelte a vállamat.

- Ne sírj! Hallottam a beszélgetést, és megértelek. Most mérges vagy, de biztosan ki fogtok békülni, és kiderül, hogy csak félreértés volt…- motyogta, közben a vállamat simogatva. Az arcomat a mellkasába temettem zavaromban, amitől kicsit meglepődhetett. Vagyis a keze megállt, és a lélegzete is furcsán rendszertelen lett.

- De annyira utálom őket!- sírtam az ingébe.

- Tudom. Tudom milyen érzés, ha a barátok otthagynak. Ezért te próbálj meg más lenni, jó? – tolt el magától, és nézett a szemembe. Az arcomhoz emelte a kezét, és letörölte a lecsorgó könnyeket. Most annyira más volt, mint szokott lenni.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de azt hiszem ez a legtöbb, amit érted tehetek. Gyere el velem holnap valahová!- mosolyodott el édesen.

- Hogy mi?- döbbentem meg, és egy percre a sírásról is megfeledkeztem- Most randira hívsz?

- Isten ments, hercegnő!- nevetett fel jóízűen- Csak valahová készültem, a munkával kapcsolatos, de nagyon szuper hely, miért nem jössz velem? Eleve két embert hívtak. Egyedül akartam menni, de jó lenne, ha te is jönnél.

- Miért hívsz magaddal?- kérdeztem gyanakodva.

- Mert úgy érzem, hogy most szükséged van barátokra. Olyanokra, akikre számíthatsz. Olyanokra, akik igaziak. Na? Benne vagy? Legyünk... öhm... barátok?

- Rendben! De aztán ne kritizálj közben!- mondtam összehúzott szemekkel, még mindig a csapdát keresve.

- Ígérem, nem foglak, ha normálisan viselkedsz. Na, gyere zárjunk be. Aztán holnap legyél 11-kor délelőtt a kávézó előtt. Menjünk együtt!- ragadta meg a csuklóm, majd húzott magával ki, hogy minél hamarabb otthon lehessünk, és eltegyük magunkat holnapra.

Valamiért úgy éreztem, hogy Ricky-vel ezentúl sem lesz a kapcsolatunk egyenletes, de boldog voltam, amiért egy kicsit megváltozott a hangneme velem szemben. Azt meg hogy miért érzem magam kicsit furán zavarban, ha vele vagyok, majd kiderítem...

/Folyt. köv./