Mission 001- 6. rész /C.A.P/

6. rész

Aznap este nem aludtam túl jól. Azon járt az agyam, hogy pontosan hogyan is deríthetnénk ki a dolgokat.

Végül mikor sikerült is elaludnom, valami iszonyat hülyeséget álmodtam, Min Soo-val, Rokhyun-nal és furcsa drogbárókkal.

Másnap az edzés ismét furán alakult. Ezúttal C.A.P úgy csinált, mintha nem is ismerne, nem is foglalkozott velem. Komolyan mondom, beleőrültem a hangulatingadozásaiba. Kezdtem úgy érezni, hogy vagy magamat, vagy őt nyírom ki.

Délután meg úgy terveztem, hogy meglátogatom ígéretemhez híven Lee Min Sok csoportvezetőt. Egyedül Rokhyun dobta fel a kedvemet valamelyest, és bár zavarta, hogy nem mondom el hogy egészen pontosan mi is a bajom, miért vagyok kedvtelen, végig lökte a bugyuta vicceit, ezzel rávéve engem is a nevetésre. 

Nagy felfordulás volt az őrsön mikor beértem. Abban sem voltam biztos hogy bent lesz e a csoportvezető,de szerencsére a helyén találtam, az irodájában. Kopogásomra fel sem nézett.

- Igen?- kérdezte.

- Jó napot- köszöntöttem mosolyogva.

- Hae Ra?- nézett fel döbbenten.

- Remélem nem zavarom...

- Dehogyis. Neked mindig szabad ide a bejárás. Kedvenc diákom vagy!

És én most akarom ezt kihasználni....

- Ne mondjon ilyet csoportvezető...!

- De hát ez az igazság. Ritka az ilyen jó fejű tanonc. 

- Köszönöm…- pirultam el.

- És… miért is kerested fel az irodámat most?- fordult felém végre teljes testtel.

- Hát… ugye a múltkori ügy… eléggé váratlan volt. Min Soo nyomozóval elég kellemetlen helyzetbe kerültünk. És eléggé bánt, hogy nem tudtunk jobban kijönni a helyzetből. Kicsit leblokkoltam én is élesben. És… nem tudom, hogy az ügy haladt e valamit előre… jó lenne tudni, hogy mibe is tört bele a mi fejszénk…

- Hát…- kis mosoly játszott a szája sarkában- Azt hiszem, ezt nem lenne szabad elmondanom…

- Mit titkolnak el?- kérdeztem halkan, lehajtva a fejem. Eléggé rosszul éreztem magam, hogy így kihasználom mentoromat.

- Hae Ra…- sóhajtott fel az öreg- Nem árulhatunk el mindent az ügyről. Nekem elhiheted, hogy nagyon szívesen beavatnálak, hisz ti végigszenvedtétek azt az estét. De… Amit elmondhatok, az annyi, hogy ez az a szervezet, amivel már egyszer, egy éve volt dolgunk, de végünk nem értük őket utol, mert Japánba menekültek. A WIND. Most úgy tűnik, hogy visszatértek. Ez volt a második ilyen eset, amit jelentettek. Sajnálom, de többet tényleg nem mondhatok…

- Értem- hajtottam le a fejemet- De ha elkapják őket, akkor értesítene, csoportvezető?

- Mindenképpen!- mosolygott szélesen- De most ne ezzel foglalkozz, hanem a tanulmányaiddal. A te részedről eltekintjük a gyakorlatot. Hisz senki másnak nem volt olyan élményben része, mint neked, és Bang Min Soo-nak. Éppen ezért őt is kivettük abból az egységből. Most pedig menj, sok dolgom van.

- Rendben. És… köszönöm- hajoltam meg, majd kisétáltam az ajtón. Így is többet tudtam meg, mint gondoltam volna még reggel. Szóval egy évvel azelőttről még kéne lennie anyagnak, ami közelebb vihet az elkövetőkhöz… Remek. Megkeresem Min Soo-t, és elmondom neki!

Biztos voltam benne, hogy bent lesz az őrsön, de nem láttam a helyén. Mivel nem is akartam túl feltűnően keresni, elvégre mi dolgom lett volna vele, ráadásul minek mászkál egy akadémista az őrsön belül szabadon, ezért lazán az irodák felé sétáltam, de sehol nem láttam.

Francba, most kell eltűnnöd?- mérgelődtem magamban, de közben elmosolyodtam, mikor elgondolkoztam, hogy ilyenkor is biztosan az aktákba temetkezik.

Betértem a mosdók folyosójára, mikor a folyosó végéről, ahol egy raktárhelyiségre lehetett kanyarodni, hangokat hallottam. Vagyis, olyan volt, mintha C.A.P hangját hallanám. Neki volt ilyen jellegzetes, mély hangja. Csak valami nem stimmelt…

Összehúzott szemekkel közeledtem a sarok felé, és mikor kilestem mögüle, és akkor az ajkamba kellett harapnom, hogy ne adjak ki semmilyen hangot a meglepődöttségtől. Min Soo nem volt egyedül, hanem Sung Mi nyomozónővel… öhm… elég közel egymáshoz. Mármint drága nyomozótársam a hátát a falnak döntötte, úgy hagyta, hogy a nő egészen hozzásimuljon, és az inge nyakát piszkálja, közben valamin nevetgéljen.

Hirtelen elöntött a düh. Utáltam őket. Miért…? Miért? Miért csinálják ezt? Fogalmam sincs, miért idegesített, de valahogy annyira utáltam Sung Mi nyomozónőt abban a pillanatban, és valahogy be kellett vallanom magamnak… én akartam a helyében lenni. Nem tudom, honnan jött ez a nevetséges gondolat, de így volt. C.A.P-hez simulni… Jesszus, Hae Ra, miket gondolsz?

Talán belezúgtam volna Min Soo-ba? De hát semmit nem tett érte, hogy odalegyek érte, akkor meg miért? Ez lehetetlen… Csak, mégis…

Már azon voltam, hogy hátat fordítok, mikor meghallottam C.A.P hangját.

- Nem hinném, hogy ez jó ötlet, Sung Mi...- odanéztem, hogy ezt vajon mire mondta, és láttam, hogy a nő éppen a szájához hajolt volna, hogy megcsókolja.

- Jaj, Min Soo… mi bajod van? Napok óta furcsa vagy… Amióta volt az a félresikerült incidens, azzal a tanonccal. Azóta mintha nem lennél önmagad. Csak azt akarom, hogy lazíts egy kicsit- tette a vállára a kezét az a ribanc… bocsánat, nyomozónő.

- Figyelj, értékelem, hogy segíteni akarsz, de ez nem old meg semmit.

- Dehogynem. Hidd el nekem.

- Nem, Sung Mi, nem. Nem használlak ki, nem vagyok olyan.

- Oh, Min Soo… minden pletyka rólad arról szól, hogyan fekteted meg még a diákjaidat is. Nehogy már egy csókot sajnálj tőlem. Azelőtt nem voltál ilyen visszafogott…

- Értsd meg, hogy a pletykák egyáltalán nem igazak. Csak az idióta kiscsajok imádják ezt terjeszteni. Nem tehetek róla, hogy így nézek ki, és ilyen hatást váltok ki belőlük…

- Valóban nem. Éppen ezért…- a nő odahajolt, és tiltakozást sem várva a másik szájára tapasztotta sajátját.

Mekkora egy ribanc… és mi az hogy nem igazak a pletykák…? Micsoda kurafi… Mégis, miért fáj ezt nekem látnom? Fintorogtam egyet, és menni készültem.

- Sung Mi, mondtam, hogy…- ekkor felnézett, és tekintete találkozott az enyémmel. Szeme nagyra nyílt, belefagyott a szó, én meg abban a pillanatban hátra arcot vágtam, és elkezdtem rohanni a folyosón. Biztos rohadt mérges rám, amiért látom az ilyen jeleneteit… de hát könyörgöm, miért az őrsön?

Azonban nem jutottam messze a folyosón, mert utánam szaladt, megfogta a karomat, és elkezdett húzni maga után, rám sem nézve. Egészen a tetőudvarig húzott, nem törődve pár nyomozó és rendőr furcsa pillantásával.

- Min Soo, engedj el!- rivalltam rá, mire végül elengedte a kezemet.

- Mit kerestél itt?- fordult felém.

- Nem egyértelmű? Min Sok csoportvezetőt, utána meg téged… Csak nem sejtettem, hogy te ilyen elfoglalt vagy- hangomból sütött a gúny.

- Nem a te dolgod, rendben? Én nem szólok bele a te szerelmi életedbe, te se az enyémbe. És senkinek egy szót se róla, vagy bajban leszel, értetted?

- Hidd el, még a gondolataimból is kizárlak, ha lehet, nem foglalkozok veled…

- Akkor most miért vagy ilyen hisztis hangulatban?

- Csak mert… - ajkamba haraptam.

- Csak mert?- túrt idegesen a hajába- Komolyan megőrülök tőled…

- Csak mert a bátyám nincs túl jól- kamuztam.

- Ó, te szerencsétlen, hogy tudsz ilyen bénán hazudni? Tudod hol dolgozik a bátyád, igaz? Az ügyészségen. És pont ma volt szerencsém vele találkozni, és köszöni szépen, jól van! Miért hazudsz nekem, kölyök?

- Ne hívj így!

- Bárhogy nevezlek, te ugyanaz maradsz- mondta kicsit felsőbbrendűen. Hitetlenül néztem rá. Mekkora egy bunkó…

- Tök mindegy… Ha nem érdekel, hogy mit mondott Lee Min Sok csoportvezető, akkor akár vissza is mehetsz Sung Mi-vel nyalakodni…

- Talán rájöttél valamire?- hagyta figyelmen kívül utóbbi tagmondatomat.

- Valamit elárult belőle. Ez ugyanaz a szervezet, akik egy éve Japánba menekültek. Elég nagy hírük volt. Még az akadémiára is eljutott. Azt hiszem a WIND csapat visszatért Koreába.

- A WIND…- elgondolkozott- Igen, valóban nagy drogszervezet volt… Ha ez igaz… Már csak azt kéne tudnunk, hogy ki súgott a rendőrségtől. Onnan egyszerűbb lenne a nyomukra bukkanni. Mert amúgy olyanok, mint a kámfor…

- Te vagy a helybéli, derítsd ki!- fűztem karba a kezemet.

- Rendben, megpróbálom. Ami meg téged illet… valahogy be kéne lógnod a csoportvezető irodájába, és megnézni az ügy iratait. Ha nem mondd el jóformán semmit, az nem jelenti azt, hogy nem is tud mást.

- Ezt nem tehetem vele, ő annyit segített nekem… Az nem lenne tisztességes!

- Hae Ra!- tette kezét a vállamra- Ez már réges-régen nem tisztességes játék!

*

- Hae Ra! Hol jársz agyilag?- hallottam egy távoli hangot.

- A csoportvezetőnél- morogtam.

- Mit mondasz?- kérdezett vissza Rokhyun a kávézóban, ahova beültünk. Már feltűnhetett neki, hogy egy ideje szótlanságba merültem.

- Mi van veled?- biccentette félre a fejét a fiú.

- Mi lenne?- vontam vállat.

- Furcsa vagy. Egy ideje. Azóta az incidens óta, mintha nem lennél önmagad…

A francba, Sung Mi is ezeket mondta Min Soo-nak. És hogy jó lenne, ha lazítana. És utána hogy lesmárolta… Fúj, de undorító az a nő…

- Utálom!- nyögtem fel.

- Kit? Min Soo-t? Na végre, ez a régi Hae Ra!- csapott a vállamra a barátom.

- Nem, magamat- forgattam a szememet.

- Magadat?

- Rokhyun, lehet, hogy féltékeny vagyok?- kérdeztem hirtelen. Már valakinek muszáj volt kiadnom, hiába nem voltam az az érzelmes lány.

- A brazilokra, mert ott rendezték a foci vb-t? Ne aggódj, lesz majd itt Koreá…

- Ma láttam C.A.P-et csókolózni Sung Mi nyomozónővel. És nagyon felidegesített- vágtam közbe. Erre barátomnak torkán fagytak a szavak, és meglepetten pislogott rám.

- C.A.P és a nyomozónő? Te? Te és C.A.P? Mi a fészkes fene? Neked… bejön a pasi?- nyílt tányérméretűre a szeme.

- Nem tudom- túrtam hajamba frusztráltan- Fogalmam sincs…

- Hae Ra… - Rokhyun hangja elcsuklott, és alig mert rám nézni. Olyan volt, mintha ő nagyobb zavarba lett volna nálam.

- Hé, ez ennyire megvisel?- néztem rá kérdően, mire kicsit felnevetett, majd a telefonja kijelzőjére pillantott.

- Jé, már ennyi az idő? Basszus, rohannom kell! Majd ezt még megbeszéljük, oké?- majd válaszra sem várva felpattant, és kiviharzott a kávézóból.

Rohannod kell, mi? Alig egy fél órája mondtad, hogy semmi dolgod délután… Pasik… ki érti ezeket?

*

C.A.P még este felhívott, hogy másnap délután, és a hétvége egy részén a csoportjuk fele csapatépítő tréningen lesz. Így kevesen lesznek az őrsön, és így könnyebben bejutok a csoportvezető irodájába.

Még mindig nem tetszett az ötlet, de hát nem volt mit tenni… Kétségkívül kicsapnak, ha ezt megtudják.

A délelőtti órákon már tűkön ültem, de gyakorlatilag egymagamban voltam. Rokhyun nem jött be órákra, és mikor hívtam, ki volt kapcsolva. Eszembe jutott a tegnapi incidens. Totál megzavarodott, mikor azt mondtam, hogy lehet, hogy bejön Min Soo… vagyis… Lehet, hogy őneki meg én jövök be? De ez lehetetlen, csak jó barátok vagyunk… De az a kis csók… Olyan aranyosan játszotta a barátomat. De… ah, miért ennek is ilyenkor kell történnie?

Végül az utolsó óráimról már ellógtam, mert Min Soo írt, hogy a csoportvezető már elment, és alig van valaki az épületben. De még így is csak késődélután elindultam az őrs felé. Kicsit remegtem, és a lelkiismeretemet vagy ezerszer kellett elhallgatni.

Valóban kevesen voltak, mikor besiettem, de C.A.P-et sem láttam. Mindegy is. Jól tudtam, hogy bent a folyosókon nincsen kamera, így nyugodtan sétáltam a csoportvezető irodája felé. Jól gondoltam, hogy be lesz zárva, de nem hiába voltam bűnügyis. Már a gimiben azzal szórakoztam, hogy zárakat törjek fel, így egyszerűen kikaptam a hajamból a hullámcsatot, és a a lyukba dugtam, és egészen addig piszkáltam, míg nem kattant egyet. Még egyszer utoljára körbenéztem, hogy nem látja e senki, majd besuhantam az irodába.

Rend uralkodott bent, mint mindig. Az asztalon katonás rendben álló akták felé fordítottam a figyelmemet. Tüzetesen végig néztem mindet, aztán mérnöki pontossággal helyeztem vissza eredeti helyükre. De sajnos nem találtam semmit. A szívem már a fülemben vert, attól tartva, hogy valaki rám bukkan így, mégis tovább kerestem. Valamelyik fiók be volt zárva, csak sajnos a zár minősége is meghaladta a zárfeltörő képességemet, így azok tartalma titok maradt előttem is. Már pont csalódottan felsóhajtottam volna, és indultam volna kifelé, mikor léptek hangját hallottam. Nagy, öblös léptekét odakintről, ami nem lehetett másé, csak… a csoportvezetőé. Basszus, visszajött?

Már nem volt esélyem kimenni, így egy gyors mozdulattal a kanapé mögé ugrottam, hogy legalább az takarjon.

Számat rágtam, miközben hallottam az ajtó nyitódását.

- Nem zártam volna be?- Lee Min Sok hangja kicsit szórakozott volt, mint valami bolondos öregember, aki kicsit szenilis, és ezért beszél magában. Pedig ötvenes éveiben járt csak.

Az asztalához sietett, és kihúzta az egyik lezárt fiókot, hallottam a zár nyitódását, kivett valamit, majd indult volna kifelé. Magamban megeresztettem egy megkönnyebbült sóhajt, hogy ennyivel megúsztam, de ekkor megcsörrent a telefonja. Azonnal fel is vette.

- Van valami új hír, Sólyom?- a hangja kicsit rideg volt a telefonban, én meg, mivel tudtam, hogy talán nem tudok mindent megjegyezni, és hátha elhangzik valami a nyomozással kapcsolatban, ezért ismét beindítottam a telefonomon (ami hál’ istennek némára volt állítva) a hangfelvétel funkciót.

- Ez bizony nem lesz egyszerű. Elbénázták azt az ügyet a Red Midnight-ban, pedig én szóltam…- a hangja már mérges is volt. Most ránk gondolt? Micsoda szégyen… pedig ezt nem mutatta ki velem szemben- Mondtam neked, hogy az úgy nem lesz jó. Az a másik szerencsétlen… Áh, ne is gondolj most erre. Elintézem, megoldjuk az ügyet… Rendben, ma este ott leszek. Viszhall!- majd letette a telefont, kiment az irodából, és bezárta az ajtót. Hallottam a távolodó lépteit, de még ott kellett maradnom, rendeznem a gondolataimat és a gyorsan verő szívemet. Semmi értelme nem volt bejönnöm ide…

Lassan feltápászkodtam, és kinyitottam belülről az ajtót, majd kislisszantam a szobából. Ez meleg volt!- döntöttem a hátamat a falnak… mikor elkezdett rezegni a telefonom.

Min Soo…

- Igen, itt Sólyom- sóhajtottam bele a nemrég hallott nevet, csak mert annyira gáznak találtam. Milyen nyomozó vesz fel ilyet? Még nem is hallottam… Vagyis, mintha valahol… Te.Jó.Ég!

- Baj van!- nyögtem bele a telefonba, mikor eszembe jutott valami. Valami, aminek nem kellett volna úgy lennie. Mint derült égből villámcsapás.

- Hae Ra! Jól vagy?- hallottam a vonal másik végéről, majd sietős léptek zaja töltötte be a folyosót, és kart éreztem meg a vállamon.

- Minden rendben? Nem láttalak bejönni, mi történt? A csoportvezető visszajött, aztán még mindig itt van, és…

- Mehetünk valahova, ahol nem hallanak meg?- kérdeztem remegő hangon C.A.P arcára pillantva, aki összezavarodott volt. Mégiscsak bent volt az épületben? Hogyan...?

- Persze. Gyere- kulcsolta össze ujjainkat, ami eleve furcsa érzés volt, hát még, hogy ilyen kedvesen beszélt velem. Az irattár felé vezetett, közben köszönve pár kollégájának, akik szembe jöttek. Tényleg elég kevesen voltak még bent. Az irattár ajtaját szélesre nyitotta, és beléptünk, nem törődve a „Belépni csak engedéllyel” felirattal. Nem hinném, hogy neki annyi engedélye lenne még, pláne nem nekem. De ez érdekelt most a legkevésbé.

- Na, mesélj!- mondta, még mindig az ujjaimat szorítva. A hangja ezúttal parancsoló volt. Na, ennyit a kedves Min Soo-ról.

- Előbb engedj el!- rántottam ki a szorításából kezemet, majd körbe néztem. Sosem láttam még az irattárat, és elég ominózus volt.

- Mondd már!- rángatott vissza a valóságba.

- Jól van már! Csak hagyd, hogy végig gondoljam… Egy perc, oké?- néztem rá, de úgy tűnt, hogy nincs türelmes kedvében.

- Hae Ra, a jó ég áldjon meg…!- nem tudta folytatni, mert az irattár ajtaja nyitódott. Szemünk összevillant, és láttam, hogy az ő agyán is az suhan át, mint az enyémen… Ha minket itt találnak, akkor végünk... Nekünk nem szabad itt lenni. Nagyon nem. Ez fájni fog, ha nem teszünk azonnal valamit.

És nem úgy tűnt, hogy Min Soo bármit is tenni fog, legalábbis abban a pillanatban úgy ítéltem, ezért a lehető legnagyobb idiótaságot csináltam, ami eszembe juthatott.

Karomat Min Soo nyakába fontam, lábujjhegyre álltam, és ajkamat az övére tapasztottam, nem törődve elkerekedett szemével.

Te jó ég… hogy mit fogok én ezért kapni?

/folyt.köv/

Mission 001- 5. rész /C.A.P/

5. rész

 Nem mondom, nem volt kellemes dolog hamis vallomást tenni, tudatában, hogy ez mennyire törvénybe ütköző. Vagyis nem is annyira hamis vallomás volt. Hisz ez csak az igazság elhallgatása, vagy mi… Áh, így sem volt kóser dolog.

Mihelyst a kollégiumi szobámba értem, ahol szerencsére éppen nem volt senki, fáradtan levetettem magam az ágyra. Ma nem kellett visszamennem az akadémiára, tekintettel a történtekre. De jobb is volt ez így, örültem neki, hogy szabad napot kaptam.

Azonban mihelyst eltehénkedtem volna, és átgondoltam volna, hogy mennyire is borult fel az életem az utóbbi napban, éreztem, hogy valami hegyes a hátamba fúródik. Összevont szemöldökkel gurultam arrébb, és szemügyre vettem az ágyon fekvő… telefonos dobozt. Egy elég új modell képe volt rajta, így azonnal felnyitottam, mire egy papirka esett ki belőle.

„Közlegény! Tessék, itt a telefon, ahelyett, ami tönkrement. Bár nem tartom ésszerűnek a melltartóba rejtett mobilt, ezúttal hálás vagyok, hogy nem kell téged még temetni. Vigyázz rá. Elmentettem bele a számomat, ha megkaptad a mobilt, hívj fel, hogy beszéljünk. Pihend ki magadat.

A seggfej”

Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy elképzeltem, ahogy gyorsan levéste ezeket a betűket. Majd mikor eszembe jutott, hogy min is vigyorgok, azonnal elfintorodtam. Lehet nagyon jó srác, én nem fogom hagyni magamat.

Bekapcsoltam a készüléket, és kikerestem az egyetlen számot, ami bele volt mentve, és tárcsáztam.

- Szia Kölyök!- vette fel.

- Szia Seggfej!

- Kicsit több tiszteletet!- morgott a telefonba, de tudtam, hogy jól szórakozik rajtam.

- Bocsáss meg, őfelsége. Szóval, mit kéne megbeszélni?

- Várj egy percet!- hallottam, hogy feláll, majd csapódik egy ajtó, pár futó lépés, majd újra a hallottam a hangját- Néztem az eset aktáját, bár nem szívesen adták oda. Azt mondták, hogy foglalkozzon más az üggyel… A lényeg az, hogy van már némi rálátásom a dologra. Ráérsz holnap reggel? Akkor úgyis bemegyek az akadémiára, reggelizzünk együtt. Nem akarok hangosan ilyesmiről beszélni.

- Azt hittem Sung Mi nyomozónővel szoktál reggelizni…- kotyogtam közbe. Nem értettem, miért piszkálja ennyire a csőrömet, hogy ez a kettő együtt van. Elvégre, mi közöm hozzá?

- Fárasztó vagy. Akkor reggel, nyolckor az akadémia étkezőjében, ma meg pihenj- majd letette a telefont.

*

Másnap reggel már alig éreztem fájdalmat a tagjaimban, ami különös volt, hisz kaptam pár ütést elég erősen.

Hamar elkészültem, hisz tudtam, hogy reggeli után edzésre kell menni, és még előtte beszélni akartam Min Soo-val. Hisz reggelizni hívott. Te jó ég, mit fognak gondolni a diákok, ha meglátnak vele enni…?!

Gyorsan felkaptam már az edzős cuccot, úgy igyekeztem le az akadémia legnagyobb büféjébe. Ahogy betoppantam a nagy terembe, azonnal kiszúrtam a fiút, nem is volt nehéz, egy csomó ember bámulta kendőzetlenül, elvégre a nagy C.A.P nyomozó sosem eszik az akadémia kajáldájában. Sóhajtottam, és miután vettem magamnak egy pék sütit mellésétáltam, ekkorra már sok tekintetet magamra is vonva, majd leültem.

- Nem hinném, hogy itt sokkal nyugalmasabb beszélgetni!- mondtam mintegy mellékesen, mikor felnézett rám.

- Egy ideje már várlak, elkészülhettél volna hamarabb.

- Minek jöttél ilyen korán? Amúgy meg… a mi csoportunk edzése fél órával később kezdődik- juttattam eszembe, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy egy csomóan összesuttognak, párosunkon témázva. A furcsa az volt, hogy szinte mind tudta, hogy mi történt. Tegnap este szobatársaim is azonnal szinte hisztirohamot kaptak, hogy mennyire megijedtek, mikor a híreket hallották. De hát honnan hallották? Én nem mondtam senkinek… Mindenesetre mindenki tudott róla, hogy aznap este Min Soo-val nagy slamasztikába kerültünk.

- Nem egészen- mosolygott rám, akár bájosnak is nevezhető módon- Tegnap átkértelek az én csoportomba. Így minden reggel az én felügyeletem alatt fogsz edzeni.

- Hogy mi?- nyeltem félre a kakaós csigát. Ne már! Örültem, hogy a másik csoportban voltam, hisz C.A.P-pel edzeni… elég csak visszagondolni a pillanatra, mikor félmeztelenül kijött a fürdőszobából… Áh, meg fogok őrülni tőle!

- Talán ellenedre van, közlegény?

- I..igen- nyögtem még mindig a falattal szenvedve, így ittam rá egy kicsit.

- Miért?- kérdezte pimaszul vigyorogva- Jobban buksz az ahjussi szerű edzőkre?- utalt a mi tanárunkra- Vagy… épp ez az, hogy rá nem?- vonta fel a szemöldökét.

- Figyelj! Nem szándékozom a körülötted ugráló pompon lányokat nézni!- sóhajtottam.

- Féltékeny vagy?- vonta fel a szemöldökét.

- Jesszus, hová gondolsz? Mondtam, hogy nem jössz be!- suttogtam, hogy a körülöttünk lévők ne hallják, miről beszélgetünk.

- Emlékszem. Tudom, hogy van barátod. Foglalt csajokra sosem mozdulok rá. De nem ezért jöttem, hogy ezt megosszam veled… sajnos, nem jöhetsz be mindig az örsre- hajolt kicsit közelebb- És itt sincs egy nyugodt hely, ahol ne érezném úgy, hogy nem egy szappanopera főszereplője vagyok. Gyere este a lakásomra, remélem emlékszel, hogy hol van. Az áldozatok telefonjában semmit nem találtunk a támadóról, a szám, amin beszélhettek, az egy nyilvános telefonfülke száma volt. Viszont… nézegettem pár régebbi ügy aktáját és találtam valami érdekeset. Meg akarom mutatni. Ha már annyira együtt akarsz dolgozni velem. És azt hiszem, ki kell használnunk a csoportvezető beléd vetett bizalmát- suttogta szinte már a fülembe. Nem is kell mondanom, azt hiszem, hogy erre szinte már visítozásokat hallottam a hátunk mögül.

Azonnal elhúzódtam tőle, és vörös fejemet próbáltam takargatni, mialatt lassan leesett, hogy mit is mondott. Minek kéne Lee Min Sok csoportvezető bizalma?

- Mindent elmondok este- mosolygott.

- Hah! Nincs jobb programod nálam?- kérdeztem kissé gúnyosan- Tudod, elég volt Sung Mi nyomozónő féltékeny tekintete… és most ez az apokalipszis hangulat, hogy veled beszélgetek…

- Nincs nálad jobb programom, ma este, kölyök.

- Ez igazán megnyugta…- nem tudtam folytatni, mert hirtelen valaki levetődött mellém, és vállam felett áthajította kezét, majd egy puszit éreztem meg az arcomon.

- Jó reggelt, Hae Ra- vigyorgott mellettem Rokhyun, mikor nagyokat pislogtam rá. Basszus, tényleg egy brazil sorozatot forgatunk? A többiek legalábbis ezt hihették… ezek után hogyan fognak nézni rám? Először C.A.P, aztán meg Rokhyun… így is mindenki azt hitte mindig, hogy együtt vagyok a fiú csoporttársammal.

- Szia!- köszöntem neki, majd visszanéztem C.A.P-re, aki már hátrébb húzódott, és kis fintorral nézett legjobb barátomra.

- Miről beszéltetek?- kérdezte a kis energiabomba továbbra is jókedvűen- És hogyhogy itt vagy, Min Soo?

- Volt egy elintézni valóm Hae Ra-val- válaszolt a fiú határozottan.

- Mostanában túl sok ügyed van vele. Békén hagyhatnád végre!- sóhajtott barátom, mire bokán rúgtam az asztal alatt.

- Hagyd abba, Rokhyun!- szóltam rá- Csak beszélgettünk. De már épp menni készült.

- Igen, megyek is. Készülj fel, kölyök, fárasztó edzésben lesz ma részed- nézett rám gonoszan, majd elsétált, magunkra hagyva minket. Szinte azonnal lelöktem magamról barátom kezét.

- Túl messzire mész!- szóltam rá.

- Nem tetszik, ahogy rád néz… olyan… birtoklóan.

- Beképzeled!

- Nem! Tényleg így van! Ne feledd el, hogy te nem bírod az ilyen apuci fiacskáját. Vagy… esetleg… történt köztetek valami? Bejön neked?- az arca rémült volt.

- Dehogy, ne hülyéskedj! Csak épp valamilyen szinten vele éltem át életem legdurvább dolgát. És átkerültem az ő edzős csoportjába, ezt jött közölni- csóváltam a fejemet- Viszont neked elment az eszed, mikor megcsókoltál. Most azt hiszi, hogy járunk!

- Eddig is azt hitte, te akartad így, nem? És nem haltál bele. Akár egy baráti puszi is lehetett volna. Vagy talán zavart?- vonta fel a szemöldökét kicsit sértetten.

- Megleptél…- motyogtam. Erre elvigyorodott.

- Tudok ennél meglepőbbet is- majd ismét elkezdett közeledni az ajkaim felé, de szerencsére most volt annyi lélekjelenlétem, hogy tenyeremmel eltoljam immár kacagó fejét az enyémtől.

- Őrült!- húztam én is mosolyra a számat, legjobb barátomra nézve.

- Szóval mi volt egészen pontosan ez a lövöldözéses ügy?- fordította kissé komolyabbra a szót, mire kénytelen voltam még egyszer előadni…a nem teljes verziót. Bocsi, Rokhyun. De az ígéret az ígéret. És én azt ígértem, hogy nem árulom el… még neked sem.

*

- Mélyebbre, Hae Ra kisasszony!- mondta Min Soo gúnyosan felettem állva.

- Rohadj meg!- szűrtem a fogaim között, míg verejtékezve, majd összeesve nyomtam le kb. az ötezredik fekvőtámaszt. A csoportban valóban sok lány mást sem csinált egész edzésen, csak drágalátos edzőuraság bicepszét bámulta, jó hogy a nyáluk nem folyt el. De ő engem pécézett ki magának, folyton engem csesztetett, semmi nem tetszett neki, amit csináltam. Olyan volt, mint aki besértődött rám valamiért, és most így éli ki a bosszúvágyát.

- Mit mondtál?

- Azt, hogy igenis kapitány!- morogtam, és a földre estem. Nem volt sosem gyenge az állóképességem, sőt, tényleg a csoport legjobbja voltam, de nem voltam toppon, 6 km futás, és egy órás erősítés után úgy, hogy pár napja kis híján kinyírtak.

- Helyes!- majd tovább lépett, hogy a többieket is ellenőrizze. A lányokkal általában leállt egy két kedves szóra, néha már konkrétan flörtölésnek neveztem volna, amit láttam, de mindenkitől elvárt egy bizonyos szintet. Tőlem meg annak a dupláját. A többiek is furcsán méregettek minket, majd az egyik srác közelebb csusszant hozzám.

- Hé, Hae Ra! Mi van ezzel? Nem jutott be a bugyidba, és most megtorolja?- röhögött, mire csak lesajnálóan néztem rá.

- Hidd el, hogy nem csak ez érdekli őt- csúszott ki a számon, mielőtt gondolkozhattam volna. Te jó ég! Én most őt védtem? Aishh, pedig nem volt szándékos.

- Azért én becsüllek, hogy téged még nem érintett az ördög keze!- nevetett, majd otthagyott. Ördög keze? C.A.P-re néztem, aki épp egy lányhoz beszélt, aki láthatólag nagyon zavarban volt, a sportos pasitól. Elfintorodtam. Micsoda buta libák. Mit teszik az agyukat? Várjunk csak egy pillanatot! Engem miért érdekel, hogy teszik e az agyukat, vagy sem? Hát hadd tegyék. Nem érdekel… Felőlem Min Soo azt csábítja el, amelyiket akarja. Ennyi.

*

Fárasztó napom volt. Miután C.A.P kiakasztott a reggeli edzésével, még egy csomó unalmas elméleti órán kellett részt vennem. Közben persze mindenki megállított, hogy rögtönzött interjút készítsen velem, a gyakorlatomról. Miért nem képesek békén hagyni vele? Megőrültem.

Min Soo lakása előtt megálltam, egy pillanatra. Nem tudtam hogyan kéne hozzá viszonyuljak, hisz egyszer tök rendes volt, másszor meg, tiszta bunkó és főnökösködő. Skizofrén? Megnyomtam a csengőt, mire egy perc múlva nyílt is az ajtó, és egy álmos arcú C.A.P-pel találtam magam szemben.

- Öhm… felkeltettelek?- kérdeztem, mikor csak pislogott rám.

- Csak egy kicsit ledőltem aludni- morogta, és hangja így alvás után még mélyebb volt. Erőt kellett vegyek magamon, hogy ne harapjak bele az ajkamba csak pusztán attól, hogy meghallottam.

- Gyere be- intett, és be is invitált a már jól ismert nappalijába.

- Nincs túl sok időm, így…

- Gyorsan megmutatom, és utána mehetsz is- mondta totál mellékesen, majd elém lökött egy köteg papírt, és ledobta magát a kanapéra mellém- Ezek azok az ügyek listája, amikor hasonló eset történt, az elmúlt két évben. 3 esetről van szó a mostanin kívül. Mindegyikben gyilkosság történt, és az áldozatokról kiderült, hogy utaztak kábítószerben. De mind csak magán bizniszben alkotott. Ezért nem is kaptak nagy figyelmet. Így is alig találtam meg az aktájukat. Sajnos nem nekem osztották ezt az ügyet, és gyanús lenne nekik, ha szaglásznék körülöttük. De azért szerencsére sikerült ezeket hazahoznom. Bár elég gáz lenne, ha kiderülne, apám miatt. Sajnos ott nem tudom elolvasni, és így neked is megmutathatom. És azt akartam kérni, hogy kérdezz majd rá az ügyre Lee Min Sok csoportvezetőnél, úgy tűnt, téged nagyon szeret. És mivel nem tűnsz elvetemültnek, talán megoszt veled valamit.

- Rendben- bólintottam, majd magam elé húztam a lapokat, hogy elolvassam a jelentéseket. Nagyon belemerültem a papírokba. Valóban minden ügy közös jellemzője a droghoz való viszony volt. Amúgy meg egymástól teljesen független személyek. De mind ugyanúgy végezte. Meghalt. Talán pont emiatt nyírták ki őket?

- Lehetséges lenne, hogy egy nagyobb droghálózat van mögötte, aki nem akar semmilyen konkurenciát?- kérdeztem Min Soo-ra sem nézve. Csak akkor pislogtam rá, mikor nem felelt. A látványtól akaratlanul is elmosolyodtam. A fiú egyenletesen szuszogott a kanapén. Elaludt. Már megint. Biztos fáradt volt, de hát ezt meg is értem.

Odasettenkedtem mellé, és fejemet rátámasztottam a kanapéra, úgy figyeltem, pár percig.

- Min Soo…- motyogtam- Ébredj fel, nincs időnk Csipkerózsikát játszani. Amúgy sem csókolnálak meg…

Nem adta jelét, hogy hallotta volna. Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam, és a szemhéjára fújtam. Összeszorította a szemét még jobban, és kicsit elfordult. Magamban jól szórakoztam rajta, így még egyszer ráfújtam.

- Mi a fene…- nyitotta ki a szemeit, és azonnal szemben találta magát a közeli arcommal.

- Ne aludj, dolgunk van- böktem a mellkasára, mire kicsit elmosolyodott. Az én ujjam meg megfájdult, sikerült pont az izmaiba beletörnöm.

- Elolvastad őket?- kérdezte tarkója alá tett kézzel, engem nézve.

- Ülj fel, és viselkedj kollégaként- akartam felállni, és visszasétálni korábbi helyemre, de elkapta a karomat, és visszarántott.

- Miért, így összezavarlak?- vonta fel a szemöldökét.

- Nem, de…

- De…?

- Nem tudok kiigazodni rajtam. Ma annyira bunkó voltál az edzés alatt, most meg úgy viselkedsz, mintha… mintha…

- Mintha?

- Mintha jóban lennénk. Pedig nem. Ne hidd, hogy egy percet is töltenék veled, ha ez az egész ügy nem lenne- néztem rá felhúzott orral mire, sóhajtott egyet, szemét forgatva, és eleresztette a kezemet.

- Értettem, közlegény. Hűséges vagy, ahhoz a bohóchoz…

Miért hangzott ez az egész olyan… furcsán. Nyeltem egy nagyot, és ráemeltem a tekintetemet.

Kezdetben jónak tűnt azt hitetni vele, hogy a legjobb barátom a pasim, de most már valahogy… annyira nem tetszett a dolog.

- Figyelj, Min Soo…

- Akkor dolgozzunk kollégaként- szakított félbe, kitörölve a szeméből az álmosság utolsó cseppjeit, majd maga elé húzta az egyik lapot- Találtál valamit?

- Lehetséges, hogy egy nagyobb droghálózat van mögötte, aki nem akar semmilyen konkurenciát?- ismételtem meg előbbi kérdésemet.

- Én is gondoltam erre. Lenne ürügyük Elvégre, nincs nagy vevőköre egyiknek sem, de sok kicsi sokra megy. Ha kinyírják őket, akkor mindenki őket keresné. Persze ez csak vaktában való találgatás. Azt ajánlom, hogy holnap gyere be az őrsre, és keresd meg a csoportvezetőt. Kérdezősködj az ügyről, mivel annyira nagyon csíp téged, talán elárul valamit, hisz neked is volt közöd a dologhoz. Én holnap megnézem az ezekhez az ügyekhez tartozó bírósági jegyzőkönyveket, hátha lesz valami közös bennük. Rendben?

- Rendben.

- Akkor nem is rabolom tovább az idődet, menj nyugodtan randizni, elvégre azt mondtad, hogy nem érsz rá sokáig, igaz?- a hangja kicsit gúnyos volt

- Ez zavar? Zavar, hogy Rokhyunnal vagyok?- kérdeztem hitetlenül, magam is tudva, hogy hülyeség, amit állítok.

Erre elmosolyodott, kicsit szánakozóan, majd elém sétált, mire én automatikusan hátráltam, egészen a falig. Kezét mellém támasztotta  a falra, egészen közel hozzám lehajolt, hogy szemünk egy síkba kerüljön.

- Dehogyis. Örülök nektek, kölyök!- mondta fancsali képpel, majd gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra, és szinte nem is foglalkozott már velem, mikor zavarodottan, és rengeteg megválaszolatlan kérdéssel kimenekültem a lakásból.

/folyt. köv./