Dream trip 6. rész /Changjo/

/Sziasztok! ^^ Ez az utolsó előtti rész, amit sikerült megírni, végre valahára :) Ma van ennek a szexi dögnek a szülinapja, szóval 창조 생축 *ének helye, amit "sajnos" nem tudok ennél jobban dokumentálni* :)/

6. rész

Bizonytalanul emeltem fel a kezemet, hogy bekopogjak Changjo szobájába. Biztos, hogy be kéne most menjek?- tűnődtem, de végül elhessegettem a gondolatot, és három rövid kopogással jeleztem, hogy ott vagyok. De bentről nem jött hang.

- Changjo… bemehetek?- kérdeztem halkan, de nem válaszolt- Ne makacskodj, tudom, hogy bent vagy. Bemegyek, jó?- nyomtam volna le a kilincset, de kulcsra volt zárva- Kérlek! Beszéljünk, jó?

Egy puffanást hallottam odabentről, mintha valamit földhöz vágtak volna. Lehunytam a szememet, majd hátamat vetve az ajtónak támaszkodtam, és lecsúsztam a földre.

- Oké, ha nem engedsz be, akkor itt kint maradok. De nem hagylak egyedül. Szóval, ha úgy érzed, megnyugodtál, akkor itt leszek az ajtó előtt.

Nem hallottam bentről semmit. Kicsit fájt, hogy nem tartott érdemesnek rá, hogy megbeszélje velem a problémáját. Bár még mindig nem tudtam hová tenni, hogy csak úgy megcsókolt. Jó, nem volt igazi csók, csak egy puszi, de ez is több, mint amennyit még abban a helyzetben megengedhetett volna magának.

Vagy tíz percet ültem ott, mikor úgy gondoltam, hogy újra megszólalok.

- Changjo, figyelj… Teljesen megértem, hogy mérges vagy, én is az lennék. Hisz ezek szerint bíztál benne, de… ne hagyd el magadat emiatt. És ne zárkózz be. Én itt vagyok, rám támaszkodhatsz. Tudod, ugye?

Éreztem, ahogy az ajtó kicsit megremeg, szinte tudtam, hogy Changjo ebben a pillanatban ült le a velem átellenes oldalra az ajtónak támaszkodva. Kicsit elmosolyodtam, hisz alig volt közöttünk valami így.

- Tudom, Yun-ah…- hallottam halkan a hangját.

- Beengedsz?

- Nem kéne.

- Miért?

- Rajtad vezetném le a feszültségemet- mondta lassan.

- Nem ütnél meg, biztosan!- unszoltam.

- Nem is arra gondoltam- hallottam, hogy majd elneveti magát a naivitásomon. Vörösre gyulladt a fejem.

- Már megint perverz kedvedben vagy?

- Hallottad, a csaj, akivel össze akartam jönni leállt a legjobb haverommal. Valamivel el kell terelnem a gondolataimat.

- És te rólam fantáziálva tereled el a gondolataidat?- háborodtam fel kicsit.

- Most a húgodra gondoljak?

- Jól van, nem érdekel, hogy a szívedet törték össze, nyisd ki az ajtót, hogy beverjem a képedet!- pattantam fel, és megragadtam a kilincset. Egyedül arra nem gondoltam, hogy az ki is fog nyílni, és én egyből ráesek a már szintén függőlegesben lévő fiúra. El akartam lépni azonnal, de derekamnál fogva tartott.

- Ennyire szeretsz, Yun-ah? Igényled az érintésemet?

- Az agyi kezelésedet igénylem. Most azonnal!- mondtam szememet forgatva, és igyekeztem lenyugtatni a szívemet, ami túlságosan is gyorsan dobogott.

- Tudod…- mondta, másik karját is körém fonva, fejét a vállamra támasztva, hogy ne lássam az arcát- Szar érzés, mikor elárul egy barátod, akiben megbízol...

- Tudom, én is ezt éreztem, mikor összevesztünk- suttogtam vissza.

- Yun-ah, tudod mi a legrosszabb?

- Mondd!

- Hogy egyáltalán nem bánom, pedig tudom, hogy utálnom kéne… Örülök, hogy így már nincs közöm Sol Bin-hoz. Jobb, hogy kiderült az igazság. Amúgy… a reggeli puszit… sajnálom. Nem kellett volna, mert így…

Sajnálja. Hát persze, hogy sajnálja... Ennyit arról, hogy valóban érezne irántam valamit a szexuális túlfűtöttségén túl...

- Szerintem sem!- vágtam közbe- Ne magyarázkodj. Így olyan hülyén érzem magamat- tűrtem a fülem mögé egy tincsemet, miután eltoltam magamtól- Mi lenne, ha elmennénk ma inni, hogy felejtsünk. Valami buliba. Na, mit szólsz?- mondtam inkább.

- Felőlem!- dobta le magát az ágyra- Addig foglaljuk el magunkat valamivel?- mosolygott áthatóan.

- Changjo, hogy lehet a gondolkozásod ilyen egysíkú?- csóváltam meg a fejem helytelenítően.

- Én filmezésre gondoltam. Te mire?- biccentette félre a fejét, mire ismét elvörösödtem- Yun-ah, akkor miért kértem volna elnézést azért a csókszerűségért?- morogta- Na pattanj ide, keresünk valami vicces filmet, amit újraszinkronizálhatunk!

*

Este a városba mentünk be keresni egy buli helyet. Jin Hee-t is akartam hívni magunkkal, de Changjo lebeszélt, mondván, a nővérének sok dolga van még. Meg aztán ők egy színházi előadásra mentek el négyen, (minket érdekes mód nem is hívtak) a kicsit távolabbi városban, így azt mondták, későn jönnek haza.

Nem öltöztem túl, egy farmer rövid nadrágot vettem fel egy top-pal, de még a fürdőruhámat is magamon hagytam. Egy ilyen helyen ez simán rendben van. Ki tudja, mikor van kedven csobbanni egyet.

Kezdtem már őrültségnek tartani, hogy felajánlottam ezt az egészet. Hisz így csak ketten leszünk egész este, és én már rég rájöttem, hogy bizony még mindig többet érzek barátságnál. Basszus, én még most is szerelmes vagyok belé. De vajon Changjo...? 

Lehet, hogy mindig poénkodik, és perverz megjegyzéseket tesz, de lehet, hogy mindenkivel ezt teszi. De akkor mire fel volt az a csók? Az kicsit érzelmesebb volt, hiába kért utána elnézést. Ahj, ez az ember annyira összezavar!

- Mit szólsz ahhoz a pubhoz?- mutatott egy színesen kivilágított épületre, ahonnan hangos zene szólt.

- Nekem jó- mondtam, bár nem voltak a kedvencemek az ilyen helyek. De ma az ő kedvében akartam járni.

- Úgy tűnik, elég sokan vannak- megfogta a kezemet- A tömeg miatt!- magyarázkodott, majd maga után húzott. Megmutattuk a személyinket az ajtón állóknak, majd hirtelen csapott meg minket az ilyen szórakozóhelyek jellegzetes aromája.

- Vegyünk valamit inni!- terelt a bár felé- Mit szeretnél?

- Amit te!- vontam meg a vállamat, és figyeltem, ahogy kér két whisky-t Leültünk egy külön asztalhoz, és a fiú rám villantott egy aranyos mosolyt.

- Örülök, hogy legalább te itt vagy nekem- még a hangos zenén is hallottam, ahogy ezt mondta.

- Ha már így alakult, hogy együtt nyaralunk…- mondtam lesütve a tekintetemet.

- Te vagy a legrendesebb csaj, akivel valaha találkoztam.

- Hé, nagyfiú, én nem egy pipi vagyok, akit fel kell csípned, hagyd ezt a dumát!- legyintettem.

- Akkor miért pirultál el ennyire?- biccentette félre a fejét vigyorogva.

- Mert meleg van!

- Akkor azt mondom….- nem tudta tovább mondani, mert megcsörrent a telefonja. Bosszankodva nézett rá- Komolyan, folyamatosan hívogatnak!

- Kik?- vontam fel a szemöldökömet.

- A haverom meg Sol Bin.

- Vedd fel, és beszélj velük.

- Nem érdekelnek!- nyomta le.

- Ugyanez volt négy éve is!- csaptam az asztalra- Félreértés. Egy félreértés miatt utáltalak, pedig ha az nincs, akkor talán…

- Akkor talán együtt lennénk- fejezte be a mondatot.

- Nem erre gondoltam…

- Mindegy! Igazad van, fel kell hívnom őket. Maradj itt, rendben? Nehogy lelépj valami pasival.

Bólintottam egyet, majd néztem, ahogy kisétál a telefonjával. Örültem, hogy nem makacskodott tovább. Changjo rendes srác volt. És való igaz… nálam nem volt perverzebb. Mondjuk én csak gondolatban voltam az, míg őróla elhittem, hogy a gyakorlatban is. Elhessegettem a gondolatot. De az visszatért. Igaz, most „csalta” meg a majdnem barátnője, de talán pont ezért lehetne most esélyem nála. De vajon nem csak kihasználna? Képes lenne rá? Annyira szeretném, hogy ő is szeressen. Lehetetlen lenne?

Már elég sok ideig elvolt a fiú, kezdtem aggódni, hogy mi a fenét csinál, már nem is az első italomat ittam.

Ekkor láttam meg a tánctéren a fiút. Az ő, igaz? Igen, ilyen ruha volt rajta, és a haja is ilyen. De mégis, mit ölelget egy ilyen hiányos öltözetű ribancot? Teljesen belefeledkezve? Mert valóban. A fiú éppen bele volt merülve egy szőke lotyóba. Az agyvizem felforrt. Changjo is csak pasi, és lehetek én is szép, nem akarna tőlem komoly dolgot. Ahogy tőle sem. És ahogy talán Sol Bin-tól sem.

- Szabad egy táncra?- kérdezte mellettem valaki angolul, mire felnézve egy elég jól fésült, valószínűleg amerikai srácot pillantottam meg.

Visszanéztem a fiúra. Éppen megcsókolta azt a libát, aki meg pofátlanul az inge alá alkalmatlankodott. Úgy éreztem, a szívem is összetört.

- Igen, szabad!- nyújtottam a kezemet, és a tánctérre mentem. Kicsit nyomulós volt, de nem igazán érdekelt. Hagytam, hogy végigsimítson a derekamon, de szinte fel sem fogtam, mi történik. Az agyamban az előbb látott csók játszott. Totál pofátlanul tette. Az én kis szájra-puszimnál meg hogy szabadkozott! Látszik, nem akar házi nyúlra lőni. Én most csak a kíséret voltam, nincs szükség rám. Emiatt még jobban átadtam magamat a táncnak, nem érdekelve, kivel teszem.

Egyszer csak erős egy erős kart éreztem meg a csuklómnál, aki elrántott. Táncpartneremmel egyetemben én is furcsán néztem a mérges arcú Changjo-ra.

- Bocsi, amigo, de most elviszem!- mondta a szőke fiúra nézve, majd maga után húzott. Én meg döbbenetemben követtem.

- Eressz el!- jött meg az eszem, mikor az asztaloknál jártunk.

- Mondtam, hogy ne menj el, míg nem jövök vissza.

- Igen, maradni is akartam, míg nem láttam premier plánba, hogyan hetyegsz azzal a szőkével.

- Kettőnk közül te voltál, aki egy szőkével hetyegett!- vágott vissza mérgesen.

- Láttam, nem vagyok vak. Nem kell hazudnod! Ott…- mutattam a táncparkettre, de ekkor elkerekedett a szemem. Az a fiú még mindig ott volt azzal a csajjal. Akkor az nem is Changjo volt? Hátulról a ruhája tisztára ugyanolyan volt. Szám elé kaptam a kezemet, hogy elfojtsam megszégyenült nyögésemet. Feleslegesen kaptam fel a vizet... Látszik, hogy már nem vagyok teljesen beszámítható.

- Te komolyan azt hitted, hogy az én vagyok? Hogy csak így leállok egy csajjal, mikor veled jöttem? Ennyire nem bízol bennem? Meg aztán hogy táncol az a faszi? Én ennél sokkal jobb vagyok! De te! Ezért elmentél valaki mással? Csaknem… féltékeny voltál? Ha így van, akkor megbocsájtok- vigyorgott.

- Miről beszélsz? Soha!- vágtam rá.

- Én az előbb az voltam- morogta alig hallhatóan- Jól mozogsz. De… Velem még nem is táncoltál. Pótoljuk!- felkapta a még félig teli poharát, kiitta tartalmát, majd derekamnál fogva tolt ismét a táncolók közé.

Szégyelltem magamat. Hogy ennyire hamar cselekedtem, a saját fejem után menve. Pedig tényleg megnézhettem volna jobban, mielőtt bedühödök.

- Sajnálom, nem akartam…- mondtam kicsit kiabálva a hangos zenétől, mikor odaértünk- Beszéltél velük?

Erre a derekamnál fogva közelebb húzott, hogy a fülembe válaszoljon.

- Igen. És mondjuk úgy, hogy… kicsit nyugodtak a kedélyek. De nem bocsájtom meg neki egyhamar. De végülis… mit lehet tenni? Az érzéseknek nem tudnak parancsolni az emberek. Azok jönnek, akár tetszik, akár nem. Nem igaz?- fordította felém a szép szemeit, de mivel olyan közel állt, a szája szinte végigszántotta az arcomat, amibe beleborzongtam. Bólintottam egyet, nem eresztve el a tekintetét.

- Ma este felejtsük el őket. Az összes embert, akiben csalódnunk kellett. Rendben? Ma este csak mi ketten vagyunk!- folytatta, hogy a lábaim egészen elgyengültek.

- Csak ha megmutatod a különleges tánctehetségedet, amiről beszéltél!

- Csak győzz majd követni!- mosolyodott el. 

Így alakult, hogy szinte az egész estét végig táncoltuk. Ne érdekelt minket semmi más, csak egymással foglalkoztunk. Megjegyzem, ez részemről nem volt nehéz.

Időközben elég sokat ittunk is, így természetes volt, hogy Changjo keze néha eltévedt rajtam, és a fenekemnél fogva húzott magához, és derekamat simogatta, de ezen kívül megtartottuk a távolságot. Sajnos. Ha néha közelebb került hozzám az ajka, végül mindig elhúzódott. De a nézéséből azt vettem ki, hogy szívesen lecsökkentette volna a távolságot. De akkor miért volt ilyen?

Az utolsó pohár után eléggé megszédültem, és forgott velem a világ.

- Rosszul vagy, Yun-ah?- kérdezte a fiú, megragadva a karomat.

- Egy kis friss levegő jól esne- néztem fel rá, mire elmosolyodott.

- Menjünk!- végig tartott, hogy nehogy elessek, míg én belé kapaszkodtam. A friss levegő szinte azonnal használt, a benti fülledt idő után.

- Üljünk le oda!- mutattam egy közeli padra, és viszonylag egyenes járással sikerült is eljutnom oda. Basszus, többet ittam a kelleténél.

- Jobban vagy már?- ült mellém Changjo, és átkarolta a vállamat. Miért viselkedik így velem?

- Igen, de… érzed ezt az illatot?- szagoltam mélyen a levegőben.

- Pizza sütöde van az utca végén. Várj egy pillanatot- felállt mellőlem, és elsétált. Nem tudtam, hova megy, de néztem a hátát, ahogy távolodik. Elmosolyodtam. Ma tényleg csak velem foglalkozott. Olyan volt, mintha csak én lettem volna neki. Jó lett volna így élni mindig...

Öt percet volt távol, addig én csendben nézelődtem Új-Kaledónia éjszakai élettel teli utcáján. Annyira boldog voltam, hogy eljöttem. És hogy végeredményben Changjo is itt volt. Eszembe jutott, hogy meglepődtem, mikor megláttam a reptéren. Hogy utáltam akkor a helyzetet. Most meg mindennél jobban szeretném, hogy megcsókoljon. Hogy átöleljen. Hogy engem szeressen. Hogy ne hagyjon el. Mikor visszaért, egy pizzaszeletet tett elém egy kis tálcán.

- Jó étvágyat. Remélem, hogy még mindig a gyrosos a kedvenced.

- Jól emlékszel!- mosolyogtam rá, és azonnal bele is haraptam az ételbe- Hmm, ez valami isteni! Kérsz egy falatot?- mutattam a fiú elé.

- Nem, köszi. Egyél csak!- legyintett, és közben végig engem bámult. Jól esett végre a kaja, felszívta egy kicsit az alkoholt. Hamar betermeltem a szeletet, és rá mosolyogtam.

- Köszönöm!

- Olyan kis malac vagy!- nevetett fel, és az arcomhoz nyúlt, és ujját végighúzta a számon. Szóval maszatos lettem. Remek. De a fiú nem húzta el a kezét utána, tovább simogatta átszellemülten a számat. A szívem sokkal hevesebben kezdett el verni.

- Már szerintem tiszta…- suttogtam.

- Igen, az…- válaszolt halkan, és egy pillanatra levette a szemét a számról, hogy a szemembe nézzen- Yun-ah…

- Changjo…?- kezdtem megijedni, de ekkor másik kezét is arcomra simította, és elkezdett közeledni nagyon lassan az arcom felé. A szívem a torkomba dobogott. Már csak pár centi volt a szánk között. Lassan csak milliméterek, éreztem, ahogy szája az enyémhez súrolódik, már azon voltam, hogy én teszem meg az utolsó lépést, mikor mellettünk egy részeg társaság elkurjantotta magát, és annyira megijedtem, hogy megugrottam, és elkaptam a fejemet.

- Mennünk kéne haza, már nagyon késő van!- állt fel a fiú, elfordulva, hangja kicsit csalódott volt, de mikor visszafordult felém, ismét mosolygott- Tudsz jönni?

- Hogy ne tudnék?- pattantam fel. Jót tett, hogy ettem.

A parton mentünk hazafelé, és én levettem a cipőmet, és a bokamagasságú vízbe mentem. Kicsit ez is lehűtött, de közben a majdnem csókon gondolkoztam. Miért? Miért kellett pont akkor megijednem. Olyan hülye vagyok! Most azt is hiheti, hogy nem akartam! De nem vagyok olyan pofátlan, hogy én ugorjak rá. Aishh, mit kéne csinálnom? Már nem vagyunk itt sokáig, otthon meg ki tudja, mikor futunk össze.

A ház elég sötét volt.

- Anyuék lehet, hogy még nincsenek itthon- mondtam, majd előhalásztuk a kulcsot, és bementünk. Valóban senki nem volt otthon.

- Enyém a mi fürdőnk!- kiáltottam fel győzedelmesen, és elkezdtem szaladni a lépcső felé. Szerencsére az úton már nagyjából kitisztult a fejem. Hallottam, ahogy Changjo is megiramodik.

A fürdő ajtajában ért utol, és derekamat megragadta, hogy ne tudjak beljebb menni.

- Azt csak hiszed, kisasszony!- nevetett, és próbált engem félre tolni, hogy ő jusson be hamarabb. De ezt nem hagyhattam. Testemmel próbáltam arrébb tolni. Végül egyszerre estünk be.

- Akkor is én fogok hamarabb fürdeni!- hadartam, és lekaptam a felsőmet. Alatta úgy is a bikinim volt. Majd a rövidnadrágomtól is megszabadultam. De közben láttam, hogy Changjo is öltözik, ezért, mivel a fürdőruhám lehet vizes, gyorsan beugrottam a zuhanyzókabinba. Alig egy század másodperc késéssel, mikor épp magamra akartam húzni az ajtót, lépett be mellém a fiú… egy szál alsógatyába.

- Öhm… Changjo, én győztem. Menj anyáék fürdőjébe- intettem, hogy szívódjon fel.

- Célfotót kérek!- vágta rá.

- Nem tudsz veszíteni?- húztam fel az orromat, és hátrálni próbáltam, hisz eléggé zavarban voltam.

- Nem én!- vigyorgott továbbra is.

- Jó, legyen. Maradj te. De csak mert ma…- léptem a kabin ajtaja felé, de megcsúsztam a csempén, és hátra is zakóztam volna, ha nem kap el a fiú magához szorítva, egy pillanat alatt. Hozzácsapódtam meztelen mellkasához, és égő fejjel néztem fel rá.

Ő fél karral a zuhanykabin ajtaját bevágta, megnyitotta a csapot, amitől azonnal elkezdett ránk hullani a kellemes hőmérsékletű víz, mégis összerezzentem. De legjobban mégis Changjo, átlagosnál mélyebb hangjától.

- Nem bírom tovább!

Majd a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a kabin falának présel, és ajkát az enyémre tapasztja. Semmi finomkodás nem volt benne. Ez nem tetszett In Soo-ban, de ezt az érzést imádtam most. Annyi szenvedély volt benne, hogy úgy éreztem, képes lennék felrobbanni…A felgyülemlett érzések most kitörtek.

Csak egy másodpercre lepődtem meg. Utána felvezettem a karomat immár vizes hajába, és beletúrtam, miközben viszonoztam a csókot. Igen, ezt akartam egész nap. És megkaptam. De nem örülhettem sokáig, kicsit elhúzódott, és a szemembe nézett.

- Megőrjítesz. Olyan régen ért már ez a csók, de… Távol akartam magam tartani tőled…

- Miért? Miért akarod?- kérdeztem kicsit mérgesen- Nem látod, hogy nincs ellenemre a dolog?

- Nem akarom, hogy olyannak nézz, aki ilyen hamar váltogatja a csajait. Most azt hiheted, hogy azért nem is fáj Sol Bin elvesztése, mert találkoztam veled, te pótolhatod, és ez még igaz is, de én általában nem vagyok olyan, mint In Soo, csak feltörtek a régi érzések, és…

- Fogd már be!- forgattam meg a szemeimet.

- Nem akarom, hogy megbánd ezt a dolgot…

- Hogyan bánnám meg, mikor szeretlek?!- csúszott ki a számon.

- Szeretsz? Még mindig?- a hirtelen elterülő, megkönnyebbült mosolya beragyogta az egész fürdőt.

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy… már megint!- majd én hajoltam az ajkához, hogy megcsókoljam. Ezúttal nem volt senki sem ellene a dolognak. Ismét vadul kezdtük el tépni egymás ajkait. Egyre inkább simultam neki a fiúnak, aki időközben leállította a vizet, mert már teljesen eláztatott minket. Felkapott az ölébe, majd kirúgta a kabinajtót és a szobámig meg sem állt. Ott lefektetett az ágyra, és felém hajolt. Csöpögött belőlünk a víz, de egyáltalán nem foglalkoztunk vele.

- Itt sokkal kényelmesebb lesz!- folytatta, mintha mi sem történt volna. Ahogy rajtam feküdt, és lábaink egymásba gubancolódtak, éreztem, hogy… öhm... közel sincs nyugodt állapotban.  Ez akkor tudatosult igazán, mikor a hátamhoz nyúlt, és a bikini felsőm kapcsát akarta kikapcsolni. Világossá vált, mire megy ki a helyzet. Erre automatikusan magam elé kaptam a kezemet, és elváltam az ajkától egy pillanatra.

- Changjo… figyelj… az igazság az, hogy... én még sosem…- motyogtam.

- Meg is fojtanám azt a rohadékot, aki hozzád mert volna érni- csókolt tovább. Ezúttal az államat, és a nyakamat.

- Ez esetben… vigyázz rám- nyögtem fel, mikor egy elég érzékeny pontot sikerült találnia a nyakamon. Kicsit felkuncogott.

- Nyugodj meg, nagyon óvatos leszek! Csak az enyém vagy, Min Yun-ah!

A nevemet suttogta imádni valóan… 

Ez volt az a pillanat, amikor feladta az agyam is a tiltakozást, miszerint nem kéne lefeküdnöm vele, már nem hallottam a vészharangokat, amik eszeveszetten vertek. Egyszerűen csak… hagytam a dolgokat megtörténni. És minden pillanatát eszeveszetten kiélveztem…

/folyt. köv/